Végül is, hegyek vannak, ott egy német nyelvű felirat egy házon, miért is ne lehetne itt a magyar Svájc? Valahogy így gondolhatta az a turisztikai ötletember, aki ráakasztotta ezt a büszkén ironikus jelzős szerkezetet a Mecsek Kisújbánya és Óbánya közötti részére. És ha havas hegycsúcsok nem meredeznek is itt, de azért a Csalán-hegy és a Köves-tető között húzódó Óbányai-völgy mégiscsak Magyarország egyik legegyedibb és legérdekesebb tája, évszázadokra visszanyúló, sváb betelepülők által alakított rendhagyó történettel és jó pár hátborzongató legendával.
Ahhoz, hogy megismerjük ezt a környéket, legjobb gyalog útra kelni, méghozzá a nagy magyar országjáróról, Rockenbauer Pálról elnevezett Dél-dunántúli Kéktúra kelet-mecseki szakaszát kiválasztva útvonalnak. Kiindulópontunk a Komló melletti Zobákpuszta. Az egyutcás, 24 lakóházból álló, álmos település nyugalmát csak a megállás nélkül átzúgó autók zavarják, se iskola, se bolt, se kocsma. Még az anno magabiztosan elnevezett Tuti falatozó sem tuti, mivel bezárt az is.
A falu élete 23 éve bolydult fel utoljára, amikor itt tűnt fel a legendás mecseki oroszlán. Az akkori Magyar Hírlap augusztus 26-i cikke szerint az egyik zobákpusztai lakos brutálisan széttépve találta nagy testű, harcias kutyáját: „hiányzott a feje, egyik lába le volt szakítva, az oldalát is felhasította valami, és belső szervei is szét voltak marcangolva”. Volt, aki aranysakálfalkára gyanakodott, mások a szomszéd falu egyik gazdájára mutogattak, akinek korábban volt saját oroszlánja, de már eladta. Mindenesetre a rendőrség emberi sérülés hiányában nem indított eljárást és a fenevad nyomai is elenyésztek.
A környék egyébként is híres a misztikus bestiákról: 1934-ben a vörösesbarna szőrű sátán kutyái pusztítottak, ilyen fantasztikus címekre ragadtatva az akkori sajtót: „Rémület a baranyai szörny nyomában: a Mecsek lejtőin eltűntek a szerelmespárok”. 75 évvel később pedig a mecseki Sir Kán borzolta a helyiek idegeit. A tigrist mások is észrevették, valakinek majdnem sikerült is levideóznia, de elfelejtett kazettát tenni a kamerába. Egy közös volt ezekben a vérszomjas vadállatokban: végül egyik se került elő.
Szóval nyugodtan behatolhatunk az erdőbe Zobákpuszta házait elhagyva, nem fog ránk támadni semmi. Egy darabig a magyaregregyi műúttal és a Völgységi-patakkal párhuzamosan megyünk a fák között, aztán a Hidasi-völgy bejáratánál megkezdődik az erdei vadromantika. Már az ösvény elején jelzi egy kidőlt póznára szegezett tábla, hogy nem akárhova lépünk be a jelzett túraúton, hanem egy fokozottan védett természeti területre.
A névtelen patakkal ékített völgy neve eredetileg Hidas-völgy volt, a patakot átszelő számtalan hidacska miatt. Az 1960-as Pécsvárad és környéke uti kalauz szerint „…a kis dorongfahidacskák már elpusztultak, pedig a völgy vadregényességét kedvesen kiegészítették”. Lehet, hogy a hidacskák kedvesek voltak, de a mai aszályos időkben már fölöslegesen keresztezték volna a patakot, amiben alig csordogál a víz.
Pedig utunk első 7,5 kilométerén (Kisújbányáig) tíz forrás mellett megyünk el. Hiába, jobb, ha viszünk magunkkal innivalót, mert a források szinte mind kiszáradnak az ősz végére. Szerencsére a Csurgó nevű hatalmas mohos szikla, ami elvileg egy mögötte bújó csobogó vizét csurgatja át magán, még működik. Ha nem is csurog, de azért pár csöppet kiizzad magából a kedvünkért. A hely egyébként hangulatában a híres Ofélia-festmény borongós helyszínét idézi vízszegényebb verzióban.
A három kilométeres Hidasi-völgy, amit a Mecsek második legszebb völgyének tartanak, tökéletes felvezetés a Kisújbánya után kezdődő Óbányai-völgyhöz, amit meg ugye a legszebbnek. A köves medrű patak jobb kedvében (nagyobb eső vagy olvadás után) biztos látványos lehet lépcsős kis csobogóival. A patakmeder oldala jó pár helyen meredekké válik, de a tetején biztonságban fut az ösvény.
A völgyfő után, még Kisújbánya előtt le kell térnünk a Kéktúra útvonaláról, mert helyi természetbarátok a lelkemre kötötték, hogy a mindössze 600 méteres kerülőt jelentő Cigány-hegyi-kilátót (524 méter) ki ne hagyjam. Teljes mértékben igazat kell adnom nekik, mert a stramm, 1980-ban épült, sárga színű toronyról kitűnő a panoráma minden irányban. És amúgy is teljes túraútvonalunk egyetlen kilátópontját képviseli.
Kisújbányán a központban van a „plázs”, ha strandidő van, elvileg megfürödhetünk a patakban. Persze ne egy Copacabanát képzeljünk el, a tréfásabb helyiek nyáron kitesznek ide két nyugágyat egy fatáblával, de egy fáradt túrázónak az is tökéletes pihenőhely.
A plázs mellett egy harangláb áll, üvegharanggal. Nem véletlenül van üvegből a harang: a település akkor született, amikor Philipp Gasteiger hutamester megépítette itt első üveghutáját 1761-ben. A hutamester és üvegfúvói Morvaországból származó, német ajkú emberek voltak, a többiek valószínűleg bajor telepesek. A falu eredeti neve ezért Neue Glashütte (Új üveghuta) volt, csak később magyarosították Kisújbányára.
Ha szerencsénk van, nyitva van a faluban Terike boltja, és ehetünk/ihatunk valamit. Szerencsénk van, és a boltostól, aki mellesleg nagy túrázó, megtudom, hogy miért hívják Nagy Tuftnak a falu szélén húzódó domboldalt. Mire azonban lejegyezném, sajnos elfelejtem, így ez a rejtély még megoldásra vár. Kisújbánya faluvégi sváb portái után lépünk be a nevezetes Óbányai-völgybe.
Egy meredek falú, néha egészen összeszűkülő völgyet látunk, aminek az alján már némi víz csörgedez egészen a völgybejárattól kezdve, és ahogy haladunk előre, egyre csobogósabb kedvű a patak. A meder két oldalán szálegyenes bükkfák állnak díszsorfalat, a széles gyalogösvény pedig a mederoldalban vág utat magának. Önmagában is szép lenne a patakvölgy, de medrét különlegessé teszik azok a kis kőzetlépcsők, amiken a víz úgy ugrál le, mint egy kisgyerek.
Sőt, még ezt is lehet fokozni: a rétegekben lerakódott mészkő- és márgapadokat sok millió évvel ezelőtt egy ponton megbillentette a tektonikai nyomás, ezért a ferdén lefutó kősorok elferdítik a víz útját is. Így keletkezik a Ferde-vízesés, vagy ahogy a romantikusabb hajlamúak hívják: a Tündérlépcső.
Mellette nem messze a völgy másik látványossága: a Csepegő-szikla. Ez egy 20-30 méter hosszú, 4-5 méter magas, csapzott mohafoltokkal borított forrásmészkő-sziklafal, ami 15 ezer éve épül a rajta átszivárgó karsztvizek mésztartalmából, és nevéhez méltón folyamatosan csepeg. Előtte egy medencében gyűlik a víz. Most békésen fodrozódik a felszín, de a sziklaközökbe rakódott hordalék jól mutatja, hogy áradáskor haragosan ragad magával minden mozdíthatót.
Az egész Óbányai-völgyben, főképpen a természeti nevezetességeknél, sokkal több a kiránduló, mint a korábbi Hidasi-völgyben. A legtöbben leteszik a kocsit Óbányán, átsétálnak a két kilométernyi völgyön oda-vissza, bekapnak egy pisztrángot az egyik óbányai büfében, és mennek is haza. A faluszéli pisztrángosnál mi is megállunk, majd némi várakozás után kezünkbe kapjuk közepes nagyságú halunkat, amit jó étvággyal elfogyasztunk.
A pisztrángoson túl Óbányán még két fazekasműhely, odorárium, kocsma/vendéglő is várja a turistákat. A falu egyetlen utcáján a szépen rendben tartott tornácos parasztházak mögött fut át az Óbányai-patak. A házakon német nyelvű feliratok (úgymint Heimatmuseum, azaz tájház), kétoldalt közepesen magas, 400-500 méter magas hegyek. Turisztikai szakember legyen a talpán, aki megállja, hogy ne aggasson valami jól hangzó jelzőt a környékre.
Ráadásul Óbánya hasonló módon jött létre, mint szomszédja: itt is német betelepülők építettek üveghutát, csak 50 évvel korábban. Óbánya neve eredetileg itt is németül csengett: Alte Glashütte, azaz Óüveghuta. Mivel az üvegkészítéshez sok fa kellett, ezért gyors ütemben fogyott Óbánya körül az erdő, és amikor már letermelték az egészet, akkor az üvegesek Kisújbányára költöztek, a többiek pedig más foglalkozás után néztek.
Egy ideig jól mentek például a vízimalmok, aztán amikor leáldozott a napjuk, sok falusi fazekasnak állt. A helyi fazekasok világosbarna, zöldmázas, dús mintázatú, csipkézett szélű, karcolt edényei jól fogytak a piacokon. A legtöbb fazekas a két világháború között dolgozott a településen, de van óbányai, aki még ma is űzi ezt a mesterséget. Ma már inkább a turizmus adja a település fő bevételi forrását.
Óbánya után Mecseknádasdra már nem megy be a Kéktúra, hanem a falu előtt nem sokkal elkanyarodik a Stein-malomnál, majd egy hosszú menet következik az erdő közepén álló, de már rég bezárt apátvarasdi vadászcsárdáig (Jäger Wirtshaus). Ott lepecsételhetjük Kéktúra-füzetünket, lezárva a túránkat a magyar Svájcban, és búcsút intünk a Mecseknek.
Az útvonal nagyítható túratérképen:
Kommentelheted a posztot, ajánlhatsz más jó helyeket a Szépkilátás Facebook-oldalán is, és lájkold az oldalt, ha még nem tetted! Kérdések és tanácsok is ide jöhetnek. Vizuálisabbaknak ott a YouTube-, az Instagram- vagy a TikTok-oldalunk. A Szépkilátás heti túraajánló hírlevelére pedig itt iratkozhatsz fel.
Korábbi cikkeink a Dél-dunántúli Kéktúráról:
