Fesztiválország: a porból születő szabadság filmje

1993-ban egy poros réten megszületett a Diáksziget, amit ma már Szigetként ismer a világ. A rendszerváltás után ez volt az egyik első hely, ahol több napon át teljesen kötetlenül lehetett zenét hallgatni, táncolni, sátorozni és hajnalig beszélgetni – és ez az élmény egy generáció gondolkodását formálta át. A VOLT Sopronban, a Művészetek Völgye Kapolcson vagy később a Balaton Sound Zamárdiban mind hozzátett ahhoz, hogy Magyarországra ma sokan kontinentális fesztivál-nagyhatalomként tekintenek. A Csizmadia Attila által rendezett Fesztiválország Topolánszky Tamás Yvan társrendezésében, a Halluci-Nation és a JUNO11 Pictures koprodukciójában készülve mutatja be, hogyan formálódott a szabadság élménye a zenei rendezvényeken az elmúlt évtizedekben.

A hiánypótló dokumentumfilm alkotói 2024 nyarán ikonikus hazai könnyűzenei rendezvényeket jártak végig, hogy megnézzék, mi köti össze a hangosan ugráló tömeget a backstage csendjével, mik a szervezők dilemmái, melyek a zenekarok kulisszatitkai.

Megőriz, de átalakít

Csizmadia Attila rendező a Fesztiválország kapcsán kérdéseinkre válaszolva elmondta, hogy legfőbb motivációja ennek a kulturális és értékteremtő világnak a megörökítése volt. „Megláttam ebben az érdekes figurákat, a meghatározó sztorikat és az emberi törekvést a kreativitásra – ez a világ különös élményeket ad, ami sokunkat meghatároz. Ezt akartam dokumentálni” – mondta. Szerinte ez a világ nem csupán zene és szórakozás: „Ez egy olyan kulturális tér, ami egyszerre őrzi meg és alakítja át a szabadságélményt.”

Úgy látja, a kreatív és művészeti megnyilvánulások soha nem állandóak: ami egykor underground volt, az ma a fősodor része, üzletileg is fenntartható, miközben sokaknak ad örömet. „A lényeg, hogy mindig egy adott generációhoz szóljon. A Sziget látogatóinak átlagéletkora már harminc éve 23 körül van – de közben jó látni, hogy az ilyen összművészeti fesztiválokon több generáció is megjelenik, és jól érzik magukat, ugyanúgy megtalálják azokat az élményeket, ami miatt felkerekednek és elmennek a színpadok elé, a sátrak közé.” Annak ellenére, hogy a kilencvenes években bulizó húszasok ma már negyvenes-ötvenes szülők és nem ritkán az utódaikkal együtt térnek vissza a Szigetre vagy például a Művészetek Völgyébe, a felszabadultság iránti igény ugyanaz maradt.

Felszabadultan a nyárban

Topolánszky Tamás Yvan társrendező szerint a fesztiválok sosem csak színpadokról és hangfalakról szólnak – mindig ott van mögöttük egy emberi és közösségi vágy, amire választ keresnek. „A rendszerváltás utáni légüres térben egy magára maradt generáció kereste a szabadság új formáit. A filmben is megszólaló kulturális kulcsfigurák nem üzleti tervet akartak kitölteni, hanem hiányt pótolni: megteremteni azt a közeget, ahol a kreativitás, az új irányvonalak kijelölése és a felszabadultság egyszerre lehetett jelen. Ettől váltak hitelessé ezek a rendezvények – mert a mindez nem marketingfogásként, hanem személyes motivációból, valódi igényből született meg.”

Személyes szál is átszövi az élményt: „Tizenegy évesen jártam először fesztiválon a szüleimmel – hirtelen egy látszólag korlátok nélküli világba csöppentem, ahol más normák, más élmények vártak, ami gyerekként elképesztően izgalmas volt. Húszas éveimben eltávolodtam ettől, viszont harmincnyolc évesen már a lányommal idézem fel újra. Kényelmesebben, mint akkor, mégis örömmel és lazán – a gyerekem örömén keresztül visszatértem egy nosztalgikus állapotba, ahol koncentráltan élhetem meg a saját szabadságigényemet is.”

Fesztiválország: a film, ami hidat épít

A dokumentumfilmben megszólalnak az open-air kultúra úttörői – Gerendai Károly, Lobenwein Norbert, Fülöp Zoltán, Márta István, Müller Péter Sziámi – és azok a zenészek, akik különböző generációk himnuszait írták: Lovasi András, Beton.Hofi, Pogány Induló, aHalott Pénz, a Quimby, a Carson Coma és a Blahalouisiana tagjai és még sokan mások.

A már most megtekinthető előzetes jól érzékelteti, hogy a film nem csupán a nosztalgia megidézésére, hanem a korosztályok közötti párbeszédre is törekszik. Megmutatja, mit jelentett a fesztivál hangulat a kilencvenes évek fiatalságának, és mit jelent a mai Z-generációnak.

A fesztiválok sajátossága, hogy egy adott időben kínálnak személyes és közösségi élményt: egyedül állsz a tömegben, mégis együtt vagy több ezer emberrel, akik ugyanarra a dalra emelik a karjukat vagy ugyanakkor ugranak a levegőbe. Aki szeretné jobban megismerni ezt a világot, visszanézni a pillanatokat vagy éppen saját magát keresi a képkockák között, ne hagyja ki a filmet!

A Fesztiválország szeptember 18-tól látható a mozikban, a nyár elteltével is emlékeztetve arra, hogy a szabadság nem elvont fogalom, hanem olyan társas élmény, amelyet minden generáció a maga módján él meg.