Háy János: Új autó

Beálltam egy garázskijárat elé, mert annyira fáradt vagyok, és nem akartam messzire állni, olyan kurva kevés a parkoló ebben az utcában. Odaálltam a ház elé, mert nem bírtam volna hazamenni, felcipelni azt a rohadt sok dolgot. Döntenem kellett, hogy a kerekesszékes helyre állok, vagy ilyen kocsikijáróhoz. De kerekesszékeshez nem akartam, mert nem akartam, hogy mindenki utáljon aki kerekesszékes, meg még azok is, akik mélyen együttéreznek a kerekesszékesekkel, meg persze az összes olyan autós, aki igaz, hogy utálja a kerekesszékeseket, de nem mert odaállni, mert félt, hogy elszállíttatják a kocsiját, és látja ezt a kézenfekvő megoldást, hogy a bejárat előtt megállok azon a helyen. Te tényleg azt hiszed, hogy neked lehet, és már hívja is a közterületiseket vagy a rendőröket. Szóval, nem mertem.

Te nem tudtad, hogy az egyáltalán nem a kerekesszékeseknek van fenntartva?

Mi?

Már kifigyeltem, az önkormányzat adja önkormányzati vezetőknek, polgármesternek meg ilyesmiknek, hogy nekik legyen parkolójuk. Akkora autók állnak ott, érted, mint egy tank. Olyan nagyok, hogy azt egy mozgáskorlátozott biztosan nem tudja megvenni.

Tényleg?

Tényleg. És azért is tudják olyan gyorsan elszállíttatni, mert egyenes kapcsolatban állnak azzal a céggel vagy mivel, rendőrséggel, aki el tudja szállítani a kocsikat. Csak felugrottál az anyukádhoz, hogy vigyél neki egy kis ebédet, mert beteg, vagy pont mozgáskorlátozott, és nem tud főzni, és azt hitted, ez alatt a negyed-, jó háromnegyed óra alatt biztosan nem jönnek kerekesszékesek, és hopsz, volt autó, nincs autó. Először azt hiszed, ellopták, de a te szar kocsid senkinek nem kell, és rájöttél, meg valaki az utcán mondta is, hogy amiatt van az egész, mert odaálltál a bénaparkolóba. Ez a magyarázata a gyorsaságnak, és nem is kell nekik a parkoló, csak kamerával látják, hogy odaálltál, és már akkor intézkednek.

Az egész utca be van kamerázva?

Ja. Ülnek az önkormányzatban az önkormányzati illetékesek, be van kapcsolva az ipari kamera, és egyszer csak kiderül, mert látják, hogy a nem tudom milyen rendszámú kocsi odaparkolt. Már hívják is a hivatalos szerveket, és azok meg elszállíttatják a helytelenül parkoló járművet. Van egy olyan cég, ami ugrásra készen várja ezt a hívást. Nem annyira átláthatatlan a világ, csak néha egy-két alapinformáció hiányzik, és ezért nem tudod megmagyarázni, hogy mi miért történt.

Mindegy, a lényeg, hogy én ezt nem tudtam, de tudtam valami mást, ami miatt nem mertem odaállni. Ezért választottam a garázskijárót.

Ja, értem, de ne haragudj, mikor láttam, hogy ott áll egy kocsi, a garázsom előtt, akkor nem tudtam mit csinálni.

Ezt most hogy érted?

Hogy volt egy kijáró szegélykő, mert azt is a geci autósok kilazították, mert állandóan rá kell menniük, a végén meg ugye kiesett, és azt felvettem. Hú de jó kis sarokkő! Megmarkoltam, és betörtem a szélvédődet. Bocs, tényleg nem tudtam, hogy a te kocsid.

Mi?

Ha tudtam volna, biztos nem csinálom, mert én szeretlek téged. Eddig nem volt alkalmam elmondani, de mindig úgy gondolok rád, meg azért meséltem el a múltkor, hogy megcsal a férjem. Nem, nem azért, mert neked mindenki mindent elmond, hanem hogy érezd, nekem nincs erkölcsi gátam, mármint olyan gát bennem, és szívesen elindítanék egy kapcsolatot veled. Mert szerintem ez a kapcsolat neked is meg nekem is jár, mert e nélkül az érzés nélkül tényleg nem érdemes élni. Évek óta nem éreztem ezt, mert az elmúlt években minden voltam, csak nő nem, érted, a gyerekek miatt. Meg mert senki nem ért hozzám. Ott voltam éveken át érintetlenül.

Mi? Te tényleg bedobtad a szélvédőmet?

Nem tudtam, mit csinálni, mert nem tudtam, hogy ez a te kocsid, mert a múltkor még nem ezzel voltál.

Most vettem pár napja.

Hát ezért van, hogy azt hittem egy idegen autója, hogy egy idegen olyan fasz, hogy elállja a garázsbejárómat. De most van egy kockakő az első üléseden, szóval ez egy nyereség, el is viheted, lehet a tiéd. Ne haragudj, hogy ennyire őszinte vagyok, de egyszer te mondtad, mondjuk nem nekem, hanem csak valakinek, hallottam a lépcsőházban, hogy mindig azt kell mondani, ami igaz, és nem érdemes köntörfalazni. Ezt most jól csináltam, nem, vagy megijesztettelek? Nem tudod, hogy most mit kell csinálnod, ha egy nő ennyire egyértelmű? De a valódi érzések olyanok, hogy az ember rögtön felismeri, és nincs olyan, hogy nem azt mondod, amit valójában érzel. Én így öntök tiszta vizet a pohárba.

Bazmeg, az új kocsim! Bazmeg, ezt nem hiszem el!

Én nem tudtam, hogy neked a kocsi ennyire fontos dolog, hogy képes vagy még egy novellában is ilyen csúnyán beszélni miatta. A kocsi, az csak egy használati tárgy, szerintem, olyan, mint mondjuk a hűtő, vagy a porszívó.

Nem olyan, bazmeg, a kocsi nem olyan, vagy neked van repülő hűtőd, vagy ráülsz a porszívódra, és közlekedsz? Különben is, nincs olyan, hogy önbíráskodás. Erről még nem hallottál, hogy azt tiltják a törvények? Nem nézel krimiket? Ott is elmondja a felügyelő, hogy nem lehet, hogy te teszel igazságot. Meg hogy akkor te is bűnös leszel, mert akkor a bűnöző győz, bűnözőt csinál belőled is. Azért, mert megölte valaki a gyerekedet, nem ölheted meg, mert akkor te is meg leszel vádolva gyilkossággal. Mert gyilkos is leszel, nem csak egy gyerekét gyászoló anya vagy apa. És jó, nem kapsz, mondjuk, életfogytiglant, mert megérti a bíró, mert neki is megölték a gyerekét, csak ő nem merte megölni azt a gyilkost, akit majd jó magaviselet miatt hamarosan ki is engednek. Ennyire engedékenyek a törvények. De akkor is gyilkos leszel. Nem érted, nem hallottál róla?

Én is megölném azt, aki megölte a gyerekemet. És nem tehetek róla, olyan hirtelen jött ez az érzés. Pont el akartam menni a kocsival, hogy megkereslek valahol, mert tudom, hol dolgozol, már kifigyeltem, és elmondom neked, hogy szeretlek. Annyira kellett ezt kimondanom, de nem tudtam kiállni. Az ember, amikor szerelmes, olyan sok hülyeséget csinál, például a hűtőbe teszi a sapkáját.

Mi a fasz? Milyen sapkát?

Csak egy példát mondtam arra, hogy mi minden megtörténik, ha az ember szerelmes. És velem ez történt, hogy ott állt egy autó, amiről nem tudtam, hogy a tiéd, és akkor jött ez az indulat, hogy nem tudok kiállni és megkeresni téged, a kockakő meg az is épp ott volt, ahol az indulat, mondjuk úgy, kapóra jött. Különben nem te mentél neki, nem amiatt lazult ki?

Most te engem hibáztatsz, amikor az én kocsim? Te tiszta hülye vagy!

Lehet, de én láttam, hogy te csináltad, még az előző kocsiddal. Láttam az ablakból, mert mindig néztelek, hogy mikor jössz haza, és most emiatt történt meg, ami megtörtént. Mert különben nem lett volna kockakövem. Te vagy az oka az egésznek. Többszörösen is, mert a szerelem is miattad van. De különben kifizetem, itt van egy csomó pénz. A férjemnek van készpénze, mert nem tudom, miért, nem szereti a bankkártyát, és neki joga van a készpénzhasználathoz. Neked nem kerül semmibe, és még lesz egy kockaköved is. Ha akarod, bármikor előveheted, és betörheted vele egy másik autó szélvédőjét.

De én nem akarom.

Nem vagy szerelmes? Nem azért álltál meg a házunk közelében?

Nem. Csak fáradt voltam, és nem akartam messziről gyalogolni, meg volt nálam egy csomó cucc, és az a ház, amiben laksz, szóval én is ott lakom, és én a saját házam közelében akartam megállni, ami azért a te házad közelében van, mert mi egy házban lakunk. Legalább addig, amíg felcipelem a cuccokat.

Félreértettem. Azt hittem, mindegy, nem is tudtam, hogy a te kocsid, csak így minden megváltozott, hogy a tiéd, de ebben is van olyan bizalmas, nem? Betörni a másik szélvédőjét, ez olyan, mint kiszívni a nyakát, nem?

Soha többet nem állok garázsbejáró elé, ha választhatok, akkor csak és kizárólag kerekesszékes parkolóba fogok állni. Tudom, hogy az önkormányzat csak így tud a munkatársainak parkolót ajándékozni, ráadásul azt is tudom, hogy a kerekesszékes engedélyt is meg lehet vásárolni, mert az emberek azokkal az előnyökkel is akarnak élni, amely előnyökkel nem élhetnek, mert ezekkel az előnyökkel csak azok élhetnek, akik hátrányosak, legalábbis eddig azt hittük.

Mindent ki kell használni.

Leleményesnek kell lenni, mert csak akkor lehetünk mi a győztesek. A legaljasabb tulajdonságok válhatnak egy társadalomban általánossá. Mindenki elfelejti, hogy mit diktálnak az erkölcsi törvények, ha meg van engedve, hogy azokkal szemben is cselekedhetsz. Hiába hiszünk abban, hogy nem a törvények miatt mondunk nemet a bűncselekményekre, ha egy társadalomban általánossá válik a lopás, a hazugság, a félrevezetés, akkor ez eltörli egy idő után a bennünk lévő törvényeket. Minden felül lesz írva, hiszen mindenki így működik. Ha mindenki így működik, akkor az lóg ki a sorból, aki nem így működik. Aki kilóg a sorból, a kilógással arra figyelmeztet, hogy ilyet nem lehet csinálni. De mivel ilyet lehet csinálni, ezért meg kell szüntetni a sorból kilógót. Ha nem lehet megölni, mert mondjuk ezt még nem engedte meg a közösség, a gyilkosság még tiltva van, akkor el kell lehetetleníteni. Ki kell közösíteni, mint közösségellenes magatartású egyént. Senki nem akar a törzsön kívülre kerülni, mert a törzsön kívül a dzsungel van. Ott az van, hogy nincs társad és nincs közösségi védelem és nincs összetartás és összetartozás. Nem akarok kilógni, ezért inkább elfogadom, hogy én is részese leszek a bűnözésnek. Adócsaló leszek, közpénz-elherdáló, hamis és emberellenes eszmék követője. Ugye így jó leszek? Ugye így közöttetek maradhatok? Hiszek az egy szent közös bűnözésben. Hiszek a beavatás szentségében. Hiszek a hazámban, mert én ott vagyok otthon. Hiszek a bűnösök feltámadásában.

Ezt is gondolhatom, meg azt is, hogy az ember nem született eredendően rossznak, és hogy képesek vagyunk elválasztani a szart a májától, s hogy legyen bármilyen társadalom, olyan, hogy például érdem bűnözőnek lenni, ez a képesség soha nem tud elpusztulni bennünk.

De én tényleg szeretlek! Ne haragudj!

Á, semmi, magamtól soha nem mertem volna betenni a kocsimba a kockakövet. Végül is tönkrement az új kocsim, de lett egy kockakövem meg egy szerelmem. Minden vesztésben van valami jó.

A novella kapcsán készült interjúnk a szerzővel:

Önnek személyesen inkább könnyebbséget vagy nehezítő tényezőt jelent, ha adott témában kell szöveget írni?

Általában szeretem a megkötéseket. Sokkal könnyebb úgy dolgozni, hogy nincsen minden szabadjára engedve, de mégis át kell élned azt, hogy a te szabad akaratod irányítja az írás folyamatát. Pont így élünk. Tele megkötésekkel, feladatokkal, felelősségekkel.

Hogyan született meg a novella ötlete, miután megtudta, hogy milyen témát lehet feldolgozni? Van esetleg személyes élmény benne?

Ismerem azt az érzést, amikor az embernek új autója van, és rohadtul félti, meg azt is, hogy milyen, amikor szerelmes. Ezt a kettőt csúsztattam össze, és így alakult ki egy olyan abszurd szituáció, hogy a szerelem épp ezt a féltett kocsit kezdi el pusztítani. Volt személyes élmény is. Egyszer az utcánkban tilosban álltam meg, bár nem akadályoztam forgalmat, de valaki ez alatt a kis idő alatt, míg felugrottam valamiért, köveket pakolt a kocsi tetejére. Én egy ilyen utcában élek. Pontosabban az én utcámban élnek olyan emberek, akik segítenek betartani a szabályokat.

Mitől lesz fontos számunkra egy tárgy? Valamilyen tulajdonsága, értéke, az együtt töltött idő vagy más miatt? Önnek van olyan fontos tárgya aminek megmentéséért mindent megtenne?

Ezernyi tárgy vesz bennünket körül. Egy polgári lakásban több tárgy van, mint a középkorban három faluban. A tárgyak túltengésében élünk, lassan kiszorítanak bennünket az életünkből. Mi mégsem tudunk gátat vetni az örökös vásárlásnak és fogyasztásnak. Nyilván vannak fontos használati tárgyak, amelyek nélkül nehezebb lenne a mindennapokat szervezni, vannak emlékekkel telített tárgyak, a láda, amin gyerekkoromban ültem, a nagymama eze és aza, vannak olyanok, amelyek értékesek, festmények, szőnyegek, ezüstök, amelyekre azért jó gondolni, mert egyszer, ha megszorulunk, azt hisszük, pénzzé lehet tenni. De számomra nincs olyan tárgy, amiért mindent megtennék. Nekem ilyenből csak ember van.

Lát összefüggést abban, hogy egy adott társadalomban és a közlekedési szituációkban a morális kérdéseket kezeljük?

Azt hiszem, ha paraszt a társadalom, akkor ez a közlekedésben még inkább látszik, mert a folyamatok gyorsabbak, ráadásul a cselekedeteink egy autóval meg vannak hosszabbítva. De én egyáltalán nem tartom a magyar közlekedést tragikusnak. Ahhoz képest, hogy mi zajlik például a közéletben, az autósok elég békés, mondhatni jámbor emberek.

A novella főszereplői egy autós helyzetnek köszönhetően lépnek először vissza, majd tovább a köztük lévő kapcsolatban. Van ilyen a valóságban? Túl tudnak lépni az anyázáson a közlekedő felek?

Persze, nemrég Romániában karamboloztam. Én voltam a hibás, de elég jól összehaverkodtam egy bukaresti fickóval, a baleset vétlen elszenvedőjével. Egyszer egy török kamionos gyalult le az útról, megúsztuk. Hálásak voltunk a sorsnak, hogy életben vagyunk, és nem haragudtunk a törökre, akit megcsípett egy darázs, és allergiás rohamot kapott. Kórházba vitettük. Örült, hogy megmentettük az életét. A szerelem meg olyan, hogy át tud lépni egy új autó erején. Jó alap, ha arra épül a kapcsolat, hogy összetörte a másik az autónkat. Ez sokkal jobb, mintha a szívünket törte volna össze, mert ugye „mit tehet az ember, / egy eltört szerelemmel, / szétszakított álmot nem javítja senki, / egyszerűen dobjuk el”.