A mesterséges intelligenciának gyerekjáték lenne feltörni az Enigmát
Nem lenne túl nagy kihívás az Enigma a mesterséges intelligenciának – legalábbis az Oxfordi Egyetem kutatója, Michael Wooldridge szerint. A Guardian azt írja: ma már egyszerű lenne megfejteni a második világháború egyik legbonyolultabb kódrendszerét.
A németek által fejlesztett Enigma a titkosítási megoldásával a második világháború egyik fontos eszköze volt, amit sokan feltörhetetlennek is gondoltak. Bár lengyel és később angol kutatók – köztük a modern számítógép egyik atyjának tartott Alan Turing bomba nevű készülékeivel – már 1940-ben megfejtették az Enigma titkát, mégis a készülék és az abban alkalmazott módszerek alapvető módon járultak hozzá a kibernetika egyik fontos területéhez, a kriptográfiához. Az első Enigmát 1918-ban alkották meg.
„Az Enigma nem állná ki a modern számítástechnikát és statisztikát” – mondta Michael Wooldridge, az Oxfordi Egyetem számítástechnika professzora és mesterségesintelligencia-szakértője.
A tengelyhatalmak által használt Enigma eszköz egy írógépre emlékeztető elektromechanikus gép volt, három rotorral, amelyek mindegyike 26 lehetséges pozíciót tudott felvenni. Volt még rajta egy reflektor, ami a jelet a rotorokon keresztül küldte vissza, és egy csatlakozótábla, ami betűpárokat hozott létre. Ez a felépítés garantálta, hogy még ha ugyanazt a billentyűt nyomták is le kétszer a kódolók, minden alkalommal más betűkódot hozott létre, ráadásul a kezdeti beállításokat 24 óránként változtatták.
Ma az Enigma feltörése sokkal kevésbé lenne nehézkes, mint ahogyan Turing idejében volt, nem utolsósorban egy olyan technológia következtében, aminek ő maga is úttörője volt: ez pedig a mesterséges intelligencia.
„Egyszerű lenne a bombák logikáját egy hagyományos programban újraalkotni” – mondta Wooldridge, megjegyezve, már akár a ChatGPT is képes erre. „A modern számítógépek sebességével a bombák fáradságos munkáját nagyon rövid idő alatt el lehetne végezni.” A szakértő szerint a modern statisztika és számítástechnika alkalmas lenne a gyors feltörésre, hogy az adatközpontok teljesítményéről már ne is beszéljünk.
De míg a modern számítástechnika gyorsan megsemmisítette volna az Enigmát, az olyan technikák, mint a Rivest-Shamir-Adleman (RSA) titkosítás – egy eredetileg 1977-ben kifejlesztett nagy prímszámokon alapuló rendszer –, továbbra is tartanák magukat.
„Az RSA esetében a nagyon nagy számok szorzattá alakításának problémája a lényeg. A nyerserő-technikák – az összes alternatíva átgondolása – egyszerűen nem fognak működni ezeken a problémákon” – mondta Wooldridge, hozzátéve, hogy a jövőbeli fejlesztések az ilyen kódokat is gyorsan feltörhetik. „Ha a kvantumszámítógépek valaha is beváltják az ígéretüket, akkor teljesen új technikákra lehet szükségünk az adataink biztonságának megőrzéséhez” – mondta. Ilyen, a kvantumszámítógépekre megfelelő kriptográfiai tervek egyébként már készülnek, az amerikai Nemzeti Szabványügyi Intézet 2030-ra javasolja a bevezetésüket.
