Néhány hete több lap is megírta hogy lehet, hogy előfordulhat, hogy Székesfehérváron talán megtalálhatták Mátyás király csontvázát, de ennek nem sok tudományos alapja van – írja a Magyar Tudományos Akadémia Antropológiai Osztályközi Tudományos Bizottság (MTA AOTB) közleménye alapján a 24.hu.
Az AOTB szerint a Mandiner és a lap cikkét szemléző médiumok úgy írtak egy feltételezett tudományos szenzációról, hogy az objektivitás látszatát keltették, például azzal, hogy feltételes módot használtak, és sok esetben az olvasó kételyeinek eloszlatására alkalmas hangzatos, bizonyító dolgokat is említettek, például egy külföldi szakvéleményt.
„A videóra, a Mandiner-cikkre, valamennyi abból készült cikkre érvényes, hogy azok valós tudományos adatot, új kutatási eredményt nem közölnek, amely Gábor Emeséhez lenne köthető”
– áll a közleményben.
A cikkek forrásai egy képzőművész, Gábor Emese által készített arcrekonstrukcióra hivatkoznak, és mivel a források szerint a Székesfehérváron talált koponyán alapuló rekonstrukció nagyon hasonlít Corvin Jánoséra, bizonyított a rokoni kapcsolat.
Az AOTB megjegyzi, hogy az elmúlt 100 évben rengeteget fejlődött a morfológia, azaz a koponyán és annak részein alapuló vizsgálatok, és már egész sok mindent meg lehet állapítani a koponya mérhető tulajdonságaiból, a fogak alaktani sajátosságaiból, de azt, hogy két egyén között van-e rokoni kapcsolat, nem.
Megjegyzik, hogy Gábor Emese nem rendelkezik kellő antropológiai vagy más tudományos végzettséggel vagy szaktudással ahhoz, hogy a témában tudományos megalapozottsággal nyilatkozzon. A közleményben hozzáteszik, hogy az említett videóban Gábor „egy szakmailag nem alátámasztott hipotézisről próbálja a nézőt
meggyőzni”.
A cikkek szerint egy a német igazságügyi antropológus, Dr. Martin Trautmann is megerősítette Gábor elméletét. Az MTA megkeresésére azonban a szakember ezt cáfolta. Már csak azért sem mondott olyat, hogy két egyén között 90 százalékos a rokonság, mert nem is látta a koponyák, és mert nem készültek megfelelő genetikai vizsgálatok. A kutatás teljes dokumentációját sem kapta meg, csak másolatokról készült fényképeket, ezért azt mondta Gábornak, hogy a megbízható megállapításhoz több információra van szüksége. Megjegyezte, hogy a „morfológiai és oszteometriai hasonlóságok csupán közvetett bizonyítékok, és még az öröklött anatómiai eltérések párhuzamai sem minősülnek közvetlen bizonyítéknak”. Bár Gábor azt állítja, hogy a koponya gazdája 47 évesen halt meg (pont, mint Mátyás), ezt nem lehet több száz évvel később ilyen pontosan megállapítani.
Az MTA AOTB mindezek alapján úgy látja, hogy a szóban forgó I/10-es sírszámú lelet jelentős történelmi értékkel bír, és indokoltan érdemel újraelemzést.
„Célszerű lenne, ha a leletet az erre a területre specializálódott, kompetens antropológus szakemberek vizsgálnák meg részletesen, korszerű tudományos módszerek alkalmazásával”
– írják.
Azt is indokoltnak látták, hogy genetikai vizsgálati módszerekkel is megnézzék, rokonok-e az említett egyének, hogy bármiféle megállapítás ne csak morfológiai szakvéleményen épüljön.
„Hunyadi Mátyás történelmi szerepének méltó elismerése megkívánja, hogy a vele kapcsolatos tudományos eredmények – különösen biológiai örökségét illetően – olyan formában kerüljenek a nyilvánosság elé, amelyek mind szakmai szempontból megalapozottak, mind az érintett kutatók és intézmények által hitelesen képviselhetők. Fontos, hogy a közvéleményhez eljutó információk tükrözzék a tudományos objektivitást és megbízhatóságot”
– zárták a közleményt.
