Ritka látványos lávaszökőkutakat produkál a hawaii vulkánkitörés, és ki tudja, hol a vége
December 23-án kezdődött a hawaii Kilauea vulkáni területen, a Halama’uma’u kráterben egy olyan vulkáni kitörési szakasz, amit régen nem láttak már a Nagy-szigeten. Mint egy gázdugattyú dolgozik a hawaii vulkánok istennője, Pele otthonában a magmás rendszer. Ez a vulkánkitörések talán legszebbik, leglátványosabb formája, amikor több mint száz méter magasra csap fel a lávaszökőkút, és spriccelnek fel az izzó lávacafatok. A lávaszökőkút tetejéről, oldaláról, felszínéről piciny kőzetüveg szilánkok válnak le, amikből Pele haja vagy könnye lesz, azaz vékonyka kőzetüveg szálak, illetve kőzetüveg gömböcskék szóródnak szét akár több kilométer távolságban a kitörés helyétől.
Azt gondolnánk, hogy ez unalmas, hogy minden lávaszökőkút-kitörés ugyanolyan, egy vöröslő tűzoszlop, semmi más. Nos, nincs két egyforma kitörés, még ebben is van változatosság, és hát minden ilyen esemény önmagában is hátborzongatóan látványos. Különlegesség, hogy most két nyitott kürtő is van (a nyitottság azt jelenti, hogy a kürtőcsatorna lemegy a sekély magmatározóig, és amikor a gáznyomás elegendő, onnan nyomul fel és tör a felszínre a magmahab). Volt, amikor egyszerre mindkettő működött (ez nagyon ritka esemény), volt, amikor csak az egyik.
A legrövidebb, pont a huszadik lávaszökőkút-kitörés mindössze 4,5 órás volt, de a harmadik kitörési szakaszban volt olyan is, amikor 8,5 napon keresztül folyamatosan tartott, ami elképesztő. Ha már a legeknél tartunk: a legmagasabb lávaszökőkút 305 méterig nyúlt fel, azaz olyan magasra, mint az Eiffel torony, de szinte minden alkalommal meghaladta a 143 méteres Mol-torony magasságát. Mindeközben pedig jelentős mennyiségű kén-dioxid-gáz is a felszínre jut, ami vulkáni szmogot, azaz vogot okoz.
Minden lávaszökőkút-kitörést megelőz egy lassú gázdugattyús, lávaspriccelős, -kifolyós bemelegítés. Ennek hossza is változó, a néhány órától a több mint egy napig. A kitörési szakaszok közötti nyugalmi idő hossza is különböző – fél naptól 12 napig terjedt eddig. Közben egyenletesen emelkedik a felszín, majd a kitörés után visszazökken, és aztán kezdődik elölről. Hasonló, ritmikus lávaszökőkút-kitörés jellemezte a Pu’u ’O’o vulkán születését 1983-ban, az 1969-es Mauna Ulu-kitörés kezdetét és az 1959-es Kilauea Iki-kitörést is. Ez általában együtt járt friss magma felnyomulásával a földkéregben és azt követő hosszabb vulkáni kitörési időszakkal. A friss magma hozza az oldott illóanyagot, ami sekély mélységben gázbuborékok formájában válik ki és okoz túlnyomást, majd magmahabfeltörést.
A Pu’u ’O’o-kitörés kezdete (ami 1983-tól aztán 2018-ig egy folyamatos vulkánkitörést jelentett) 44 egyedi kitörési pulzussal indult, és végül egy 250 méter magas lávafröccskúpot épített. Volt olyan lávaszökőkút, ami 460 méter magasba emelkedett. Az öt éven keresztül tartó, 1969–1974-es Mauna Ulu-kitörés is ciklikus lávaszökőkutakkal indult, itt volt egy 540 méterre felemelkedő lávaszökőkút is. De nem ez volt a csúcstartó: a két hónapig tartó, 1959-es Kilauea Iki-kitörés mindössze 17 kitörési pulzust tartalmazott, amik a krátert 135 méter vastag lávával töltötték fel. Itt volt a Kilauea eddig feljegyzett legmagasabb lávaszökőkútja, ami 580 méter magasra csapott fel.
A mostani, 21. lávaszökőkút-kitörés helyi idő szerint vasárnap délben kezdődött, a lávaszökőkút 8 órán keresztül csapott fel. De még hogyan! Ilyen még nem volt az eddigi 20 alkalom során: legyezőszerűen spriccelt szét, hulltak a lávafacafatok. Leginkább az 1983-as Pu’u ’O’o-kitörésre hasonlított, akkor volt utoljára ilyen bámulatos lávaszökőkút-kitörés. A kitörések az Amerikai Földtani Intézet (USGS) webkameráin is követhetők, de a vasárnapi lávaszökőkútról látványos videó is készült:
Mi jön még? Egy új, éveken keresztül tartó vulkáni működés, ami feltölti a Halema’uma’u krátert, sőt azon túl is? Vagy marad minden a kráterben, és olyan lesz, mint a Kilauea Iki-kitörés? Most már közel öt hónapja zajlik ez a pulzáló kitörés, a felszínmagasság-változás mutatja, hogy jó esetben hétvégére újabb vulkáni műsor lesz. Aztán meglátjuk, jöhetnek még érdekességek.
A szerző geológus-vulkanológus, az MTA rendes tagja, az ELTE TTK Földrajz- és Földtudományi Intézet Kőzettan-Geokémiai tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára, az MTA–HUN-REN CSFK PannonVulkán Lendület Kutatócsoport tagja, a Tűzhányó blog szerzője.
