A tudósok régóta tudják, hogy a műanyaggyártás melegíti a bolygót, egy friss elemzésből azonban most kiderült, hogy még jobban, mint ahogyan korábban gondolták, írja a The Washington Post.
A Plastics & Climate Project nonprofit kutatócsoport több száz publikált tanulmányt elemzett, hogy azonosítsa azokat a szempontokat, amik a legtöbb klímamodellből hiányoznak. Egy korábbi kutatás már kimutatta, hogy a műanyaggyártás az összes üvegházhatású gáz kibocsátásának 5 százalékárt felel – többért, mint a hajózás vagy a teljes légiközlekedés összesen. Ez a becslés figyelembe veszi azokat a gázokat is, amik akkor szabadulnak fel, amikor a vállalatok olaj- és gázkitermelést végeznek, az alapanyagot finomítókba szállítják, műanyaggá alakítják és termékké formálják. Nem veszi viszont figyelembe azt, hogy az óceánban és talajban található mikroműanyagok hogyan zavarják meg a természetes ciklusok működését, amik kivonják a szén-dioxidot a légkörből, és hűtik a bolygót.
„Tudjuk, hogy a műanyagokból származó üvegházhatású gázkibocsátást alábecsülik, és hogy a műanyagok a szén-dioxid-keret nagyobb részét használják fel, mint azt jelenleg feltételezik” – mondta Holly Kaufman, a World Resources Institute vezető munkatársa és az új jelentés egyik vezető szerzője.
Kaufman és kollégái azt mondják, hogy további kutatásokra van szükség annak meghatározásához, hogy pontosan mennyivel nagyobb mértékben járulhat hozzá a műanyag életciklusa során a klímaváltozáshoz, és azt tanácsolják az embereknek, hogy használjanak kevesebb műanyagot.
Az óceán felszínén apró planktonok szén-dioxidot vesznek fel fotoszintézis közben. Amikor elpusztulnak és elsüllyednek, az óceán fenekére hullanak, ezt az állandó szerves anyagáradatot tengeri hónak nevezik. Amikor a tengeri hó leülepszik a tenger fenekére, hosszú időre megköti a szenet. A műanyag azonban lelassítja a planktonok növekedését, így a kis élőlények úszóképesebbek lesznek, és nem süllyednek a tengerfenékre. Sőt, azoknak az állatoknak az ürülékét is megzavarhatják, amik planktonokat esznek, és alapjáraton az ő végtermékük is részt vesz a széntárolásban.
„Kimutatták, hogy a műanyagok összekeverhetik ezeknek az állatoknak a székletét, ami pedig kulcsfontosságú a szén megkötéséhez” – mondta Tracy Mincer, a Florida Atlanti Egyetem docense, aki egy kutatásban kimutatta, hogy a mélytengeri hó 5 százaléka ma műanyagból áll.
A talajban a műanyag megváltoztatja a mikrobák szén-dioxid-tárolási és -kibocsátási módját, ami szintén felmelegítheti a bolygót, bár Kaufman szerint még nincs elegendő kutatás annak megállapítására, hogy pontosan mennyire.
Ez viszont csak a teljes kép egy része: a hóban, a jégben és a felhőkben található mikroműanyagok is melegíthetik a klímánkat azáltal, hogy csökkentik a fényvisszaverő és világos felületek mennyiségét, és befolyásolják a felhők kialakulásának módját. A jelentés szerint mindössze öt tanulmány tesztelte tudományosan is ezt az elképzelést, és ezek ellentmondásos következtetésekre jutottak. Nincs elegendő bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a teljes hatás valójában felmelegíti vagy lehűti a bolygót.
A jelentés olyan tanulmányokat is említ, amik kimutatták, hogy a műanyag egyes formái lebomlanak a napfénytől, és metánt – egy nagyon erős üvegházhatású gázt – szabadítanak fel. A jelentés elismeri, hogy néhány meglévő tanulmány „elhanyagolható metánkibocsátási intenzitásokat” mért, de azzal érvel, hogy a kérdést alaposabban kellene tanulmányozni.
A műanyagipari csoportok vezetői szerint a jelentés bizonytalan tudományos kutatásokra támaszkodik, és figyelmen kívül hagyja azokat a tanulmányokat, amik azt mutatják, hogy a műanyaggyártás néha kevesebb kibocsátást eredményez, mint más anyagok.
„Az az állítás, hogy a műanyagok előidézik a klímaváltozást, figyelmen kívül hagyja a műanyagok klímaváltozás elleni küzdelemben játszott hatalmas szerepét” – írta Ross Eisenberg, az America’s Plastic Makers elnöke egy nyilatkozatban. „Műanyagok nélkül lehetetlen lenne elérni a klímaváltozási céljainkat – a műanyagok könnyebbé teszik az autókat, lehetővé teszik a nap- és szélenergia hasznosítását, csökkentik az élelmiszer-pazarlást, és javítják az épületek energiahatékonyságát.”
