Nem az volt a kérdés, hogy lezuhan-e valaha egy Boeing Dreamliner, hanem az, hogy mikor

Még nem tudni, hogy pontosan mi történt, mi áll amögött, hogy csütörtökön felszállás közben lezuhant az Air India Ahmedábádból induló Boeing 787 Dreamliner utasszállítója, de az biztos, hogy a repülőgép történetére kicsit is rálátókat ez egyáltalán nem érte váratlanul.

Ahogy tavaly mi is megírtuk, több évtizednyi tündöklés után a Boeing 1996-ban összeolvadt a McDonnell Douglasszel, ami jelentős visszaeséshez vezetett. A döntést forrásmegvonások, zuhanó minőség, változatos belső problémákról árulkodó, névtelen és nevüket vállaló szivárogtatók követték, és az elmúlt években egyre több és több Boeing-balesetről, -problémáról lehet hallani.

A 787-es volt az első típus, ami az összeolvadás után teljesen eredeti ötletből született, addig minden új repülőgépet egy korábbi Boeing-tervre alapoztak. Ahogy a Prospect is írja, minőségellenőrök és maguk a Boeing-dolgozók gyakorlatilag a gyártás elindulása óta hangoztatják, hogy a repülőgépek tele vannak potenciálisan halálosan veszélyes problémákkal.

Peter Robinson Boeing 737 MAX-ról szóló könyve szerint feleannyit költöttek a fejlesztésére, mint az előző repülőgépüknél, és ötven különböző céghez szervezték ki az alkatrészek gyártását. Talán nem meglepő, hogy nem is sikerült valami jól. 2007-ben mutatták be a gépet hivatalosan, de volt egy kis probléma: a kiállított darab egy Potemkin-repülő volt. Az ajtók fából voltak, a bemutatón részt vevők igazából csak egy félkész vázat láttak.

Ennek ellenére a vezetés azt ígérte, hogy két hónapon belül munkába állhat a gép a légitársaságoknál. A Boeing részvényárfolyama tízéves csúcsra ugrott, de még az év szeptemberében bejelentették, hogy kicsit csúszni fog a piacra kerülés. Először csak néhány hónappal, majd fél, kettő, végül három évvel.

De még ennyi extra időráfordítással sem sikerült minden apróságot tökéletesre csiszolni. Egy bostoni és egy japán járaton tűz ütött ki a fedélzeten. A McDonnell Douglas DC–10-ese óta ez volt az első modell, aminek repülési engedélyét bevonta a repülésfelügyeleti hatóság.

A munkások arra panaszkodtak – és több kiszivárgott dokumentumban is ez olvasható –, hogy a cég gyakran felülbírálta az ellenőröket, hogy tartani tudja az ütemtervet, és több alkalmazottat is kirúgtak, miután azok felvetették, hogy a gyártás közben nem a biztonság az elsődleges szempont. 2024. március elején holtan találták a cég egyik korábbi dolgozóját, John Barnettet. Barnett évekig szivárogtatott információkat a sajtónak, és több pert is indított a Boeing ellen. A Dreamliner-projekten minőségügyi vezetőként dolgozott, és ő is beszámolt arról, hogy az ütemterv tartása érdekében nem megfelelő minőségű alkatrészekkel kellett dolgozniuk.

A férfi elmondása szerint olyan esetekről is tudott, amikor a kukákból bányászták ki a korábban nem megfelelőnek ítélt alkatrészeket, és azokat szerelték be a repülőkbe, hogy időre elkészüljenek.

Barnett korábban azt is elmondta a sajtónak, hogy a 787-esbe beépítendő vészhelyzeti oxigénrendszerek tesztjei 25 százalékos hibaarányt mutattak, ami azt jelenti, hogy egy vészhelyzetben minden negyedik maszk működésképtelen lenne. A cég elismerte, hogy 2017-ben „azonosított néhány, a beszállítótól kapott oxigénpalackot, amelyek nem megfelelően működtek”, de állításuk szerint egy ilyet sem építettek be.

A halottkém a BBC-nek azt mondta, hogy a 62 éves férfi öngyilkos lett. Nyugdíjba vonulása után beperelte a Boeinget, és azért volt Charlestonban, hogy részt vegyen az üggyel kapcsolatos meghallgatásokon. Miután az egyik ilyenen nem jelent meg, keresni kezdték, így találták meg a holttestét a szállodája parkolójában, az autójában.

Nem növeli a géptípusba vetett bizalmat az al-Dzsazíra videója sem, amit egy dolgozó készített rejtett kamerával az egyik gyárban. Arról faggatja a felvételen a kollégáit, hogy szívesen utaznának-e a Dreamlinerrel. Tizenötből 10 valahogy így válaszolt:

„Ööö… Nem.”

„Nem.”

„Gondolkoztam rajta… Nem, nem igazán.”

„Valószínűleg nem.”

„Hááát, kicsit necces. Igen, valószínűleg utaznék, de nekem van valamilyen halálvágyam.”

„Nem repülnék egy ilyen géppel, mert látom, hogy milyen a minősége annak a kibaszott szarnak, ami körülöttünk zajlik.”

A Prospect cikke szerint az indiai utasszállító katasztrófájáról készült videókon látni, ahogy a gép megkezdi a felszállást, majd orral az ég felé süllyedni kezd, ami arra utal, hogy a hajtóművekkel lehetett valami baj. Erre utal a pilóta vészüzenete is, amiben hajtóműhibáról beszél. Ez ismert probléma a Dreamlinereknél: a gyártás során gyakran maradnak idegen tárgyak a hajtóművekben, mert a munkások olyan gyorsan dolgoznak, hogy nem takarítanak rendesen maguk után.

2020-ban egy már nem működő norvég légitársaság azért perelte be a Boeinget, mert hajtóműhibák miatt több járatukat is törölniük kellett, és több százszor kellett lecserélni hibás hajtóműveket. 2023-ban végül szeméttelepre küldték az összes 787-esüket, ami rendkívül ritka alig 10 éves repülőknél.

A lapnak a 787-eseket gyártó charlestoni üzemben folyó munkálatokra közelről rálátó forrás is azt mondta, hogy az Air Indiának szánt 787-esekkel már a leszállításuk előtt több probléma is adódott. A most lezuhant 787-es is ezek közül került ki. Cindy Kitchens, a Boeing egyik egykori minőségbiztosítási vezetője azt mondta a Prospectnek, hogy az al-Dzsazíra-féle videó után a vezetés értekezleten beszélte át a fejleményeket. Kitchens akkor bedobta, hogy a videó valós, és az üzem dolgozói közül tényleg senki sem akarna felülni a 787-esekre. Elmondása szerint erre csak szúrós pillantásokat kapott. Állítása szerint néhány évvel korábban megkérdezte az egyik főnökét, hogy engedné-e a gyerekeinek, hogy ezeken a gépeken repüljenek.

„Cindy, ezek közül a gépek közül egy sem marad Amerikában, mind megy a tengerentúlra”

– válaszolt a főnök.

Egy munkatárs, aki az al-Dzsazíra filmjén dolgozott, azt mondta a Prospectnek, hogy több munkás is kifejezetten aggasztónak talált három repülőt, amit 2014 januárjában kellett leszállítani az Air Indiának. A repülőgépekkel akkora bajok voltak, hogy át kellett szállítani őket a Boeing azon üzemébe, ahol tapasztaltabb, képzettebb, szakszervezeti munkások dolgoztak, hogy rendbe hozzák őket. Az Indiában lezuhant 787-es egyike volt ennek a három gépnek.