Rengeteg a csótány Budapesten, és senki nem tudja, hogy miért

• „A napokban vettem észre, hogy a belváros egyes részein (konkrétan a Nyugatinál láttam) akkora csótányok vannak az utcán, de KURVASOK, amilyeneket itthon nem szoktam látni. Ilyen fél hüvelykujjnyi dögök rohangásztak mindenfelé.”
• „13 tele van hatalmas csótányokkal, esténként veled együtt sétálnak, majd páran hazakísérnek és betakargatnak.”
• „Én is láttam a múltkor a csatornából kimászó csótánycsaládot biciklizés közben, de HATALMASAK voltak, ilyen karikaturisztikusan nagyok, sosem láttam ilyet korábban.”

Az idézetek egy pár héttel ezelőtti telexes szerkesztőségi levelezésből származnak, még azelőttről, hogy a Péterfy kórház miatt országos téma lett abból, hogy mi van a csótányokkal a fővárosban. A kórház tagadott, Kulja videózott, a kórház állította, hogy ők mindent az előírásoknak megfelelően végeznek, a csótányos képekkel le akarják járatni őket, és egyébként is Karácsony Gergely a hibás. Erre Karácsony jelezte, a csótányirtás sosem volt fővárosi feladat.

Akárhogy is, az biztos, hogy a Péterfyben feltűntek a csótányok, és az alapján, amit a csótányirtásban érdekelt szereplőktől megtudtunk, az is biztos, hogy Budapesten nőtt a csótányok száma. De miért? Kinek a felelőssége ez, és hogyan lehetne javítani a helyzeten? Vagy esetleg hozzá kell szokni, mert a globális felmelegedés miatt ez már így is marad? Ezt próbáltuk meg kideríteni, de végül arra jöttünk rá, hogy a probléma jóval összetettebb, mint amilyennek elsőre tűnik.

Csótány-gyorstalpaló

Az emberek két dolgot szoktak tudni a csótányokról: mocskos helyeken, koszos házakban tűnnek fel, és szeretik a meleg, nedves környezetet. Kezdjük az előbbivel, ami ebben a formában nem is feltétlenül igaz. A csótányok szinte bármilyen szerves anyagot megesznek, akár az emberi hajat és körmöket, vagy egy másik csótány tetemét, de ha úgy esik, hát kartondobozokkal, vagy tapétaragasztóval is beérik. Ha egy lakás tele van szabadon hagyott ételmaradékkal vagy szeméttel, akkor könnyebben jutnak élelemhez, de nem válogatósak, és hosszú ideig kibírják táplálék nélkül.

Szóval nem kell nekik feltétlenül koszos mosogató és túlcsorduló kuka, városi környezetben bárhol feltűnhetnek, ha megfelelő a hőmérséklet, van víz, és be tudnak jutni.

Persze javítani mindig lehet a helyzeten, kerülhetne kevesebb hulladék az utcára, leszokhatnának az emberek arról, hogy ételt húznak le a vécén – ezzel a csatornában megbújó csótányok mellett a patkányokat is ellátják élelemmel –, de egy városban lehetetlen olyan feltételeket teremteni, ahol a csótányok ne tudnának fennmaradni. Ezt egyébként egy tavalyi tanulmány is bizonyította, ebben a kutatók arra jutottak, hogy a nálunk is jelenlévő német csótányok a technológiai fejlődés, és a nekik is egyre kényelmesebb lakóépületek miatt terjedtek el ennyire.

Ebből már ki lehet találni, hogy a csótányok tényleg szeretik a meleg helyeket, és a nedvességet is. Az étellel ellentétben víz nélkül nem is húzzák sokáig – de itt sincsenek nagy igényeik, egy csöpögő csap, vagy egy víztócsa is elég nekik. És ha pár rés is van a küszöbnél, vagy a falak szegélyeinél, ahova el tudnak bújni, máris jól érzik magukat. A csótányok értelemszerűen a melegebb hónapokban aktívak, ilyenkor szaporodnak, így nyáron eleve gyakrabban lehet találkozni velük, de a hideg elől menekülve késő ősszel is gyakrabban jelenhetnek meg az épületekben.

Melegszik a Föld, több lesz a csótány?

Spanyolországban tavaly az is felmerült, hogy a metabolizmusukat felgyorsító, az aktív időszakukat kitoló klímaváltozás miatt mutáns csótányok lephetik el az országot, miután 33 százalékkal nőtt a fertőzések száma az előző évhez képest. Az biztos, hogy ez kedvezően hat a csótányokra, egy idei tanulmány is arra jutott, hogy a globális felmelegedés és hatásai hozzájárulnak a városi csótánypopuláció növekedéséhez. A melegben ugyanis felgyorsul a szaporodásuk, az esőzések és áradások miatt pedig nagyobb eséllyel keresnek menedéket épületekben.

Ezek alapján az egyértelműnek tűnik, hogy a klímaváltozás pozitív hatással van a csótányokra, és elősegíti a populációjuk növekedését.

Ezt a csatornahálózatban zajló irtásokért felelős Fővárosi Csatornázási Művek (FCSM) is említette a Telexnek adott válaszában. Mint írták, a hosszú meleg időszak kedvezett a csótányok elterjedésének, olyan területekről is kaptak bejelentést, ahonnan korábban ez egyáltalán nem volt jellemző. Azt is hozzátették, hogy idén növekedett a csótányészlelések száma. A kártevőirtással foglalkozó Abatox Kft. sajtóreferense, Szalai Károly is azt mondta kérdésünkre, hogy a konyhai csótány jobban el van szaporodva Budapesten, de szerinte nem a klímaváltozás miatt.

Soktényezős helyzetek

Szalai úgy véli, a helyzetért nem lehet csak a felmelegedést, vagy az enyhébb telet okolni, mert Budapesten most rövid idő alatt volt egy nagyon látványos növekedés, a klímaváltozás pedig ennél lassabb folyamat. Szerinte a szervezetlenségen túl inkább a védekezésben részt vevő szereplőknél kell keresni az okokat, az egyes felelősségeket kell megvizsgálni. Ez viszont nem egyszerű, mert nagyon sok van belőlük, és az már egy fertőzött társasháznál is hamar kiderül, hogy egy kis közösségben is sokféle gátja lehet annak, hogy egy kártevőirtás eredményes legyen. Például irtástól elzárkózó lakók, kényszergyűjtögetők, műszaki hiányosságok, külső környezetből történő visszafertőződések, rossz pénzügyi helyzet, szervezetlen egyéni védekezések).

Ha egy lakás fertőzött, egy szomszéd is megfertőződhet, vagy fertőzött lehet.
Ha egy társasház fertőzött, a mellette lévő társasházak is megfertőződhetnek,
vagy fertőzöttek lehetnek. Ha több társasház fertőzött, egy utca is fertőzött
lehet, és így tovább. A szervezettség viszont sokszor társasházi szinten sincs meg, pedig kérdésünkre a Társasházak és Társasházkezelők Országos Egyesülete is azt válaszolta, hogy az eredményes irtáshoz az lenne a legfontosabb, hogy az összes tulajdonos (és bérlő) vállalja azt.

Ezt viszont maguknak kell finanszírozni, mert a vonatkozó törvény értelmében a társasház csak a közös terekért lehet felelős. Társasházi szinten persze ettől még fel lehet karolni a témát, a TTOE azt írta, ahol a közösség megszavazta, szokott is lenni évente egy vagy két irtás, amit természetesen a közös képviselet szervez, ők plakátolják ki és ők is ellenőrzik azt. De az egyes lakásokra nem tudják rákényszeríteni az irtást.

Ez így máris elég összetett helyzet, egy várost nézve pedig ugyanerről van szó, csak még több szereplővel, és még komplexebb problémákkal.

Nézzünk egy példát. Az FCSM kulcsszerepet tölt be a populáció kordában tartásában, mert a konyhai csótányok előszeretettel bújnak meg a csatornákban. Ők idén eddig a város 116 pontján, összesen 1780 aknában végeztettek csótányirtást bejelentések alapján, azaz az évente szokásos preventív irtáson felül. Az ő központi ügyeletüket bárki hívhatja, ha csótányt lát közterületen, de az emberek nagy része valószínűleg ezzel eleve nincs tisztában, így sok észlelés el sem jut hozzájuk. Ha pedig igen, és irtanak is miatta, az sem jelenti azt, hogy ezzel máris megoldódik a probléma.

Ahogy az FCSM is írta, az irtás akkor lenne hatékony, ha a közcsatornában történő irtással párhuzamosan a csatorna mentén fekvő ingatlanoknál is megtörténne ugyanez, mert így jelentősen csökkenne a visszafertőződés kockázata. Szokták is javasolni a bejelentőknek, hogy végezzenek irtást. Itt viszont ismét felmerül, hogy egy társasház tud-e, vagy akar-e átfogó irtást végezni, a csótányok pedig nemcsak a házakba menekülhetnek, hanem elektromos szekrényekbe, aknákba is, amelyekért megint más a felelős. És nem biztos, hogy ők is időben értesülnek a helyzetről.

Csótányos csiki-csuki

Szalai szerint ilyenkor szokott az történni, hogy a csótányok átmenekülnek valahová, mondjuk egy társasházba, ami erre hosszabb-rövidebb idővel elrendel egy irtást, és így folytatódik a csiki-csuki, ahol a csótányok mindig oda szaladnak, ahol nincs irtószer, a populációjuk pedig érdemben nem igazán csökken. Ezek alapján az nyilvánvaló, hogy a csótányok megjelenése sosem érint csak egyvalakit, és nem is határolható be egy területre.

Erre Szalai szerint a Péterfy Sándor utcai kórház is jó példa: mint mondta, a Kulja által készített felvételek alapján a csótányok ott is kintről mehettek be. Így ez már nemcsak a kórház problémája, hiszen a közterületről az épület oldalfalán felmászó, néhány milliméteres réseken az épületbe bejutó csótányokat gyakorlatilag lehetetlen távol tartani, akár egy rövid szellőztetés is elég a megjelenésükhöz. Ilyenkor a kórházi irtás sem jelent tartós megoldást, mert a legjobb esetben is csak pár hétig hatásos irtószerek egy kórházban a rendszeres takarítás miatt lehet, hogy csak pár napig fogják elpusztítani a csótányokat. A szereknek a kijuttatás után néhány órával riasztó hatásuk sincs, nem akadályozzák meg, hogy még több csótány menjen be az épületbe.

Ezen a ponton lehet felvetni azt is, hogy bár a fertőző betegségek és a járványok megelőzése érdekében szükséges járványügyi intézkedésekről szóló, 18/1998. (VI. 3.) rendelet a kórházaknál is kötelezően előírja az évente kétszeri irtószeres kezelést, ez Szalai szerint valójában nem sok mindenre elég. Mint mondta, ez olyan, mint ha valaki évente két tabletta C-vitaminnal szeretné egy évig óvni magát az influenzától. A megelőző irtásokra szerinte nem lehet megoldásként tekinteni, ha meg is csinálja valaki, csak ideig-óráig lesz tőle védett, és hosszú távon igazából távol tartásra sem jó. Az is egy fontos szempont, hogy az üzemeltetők sok esetben szeretnek spórolni a csótányirtáson, de itt már tényleg csak találgatni lehet.

A legfontosabb az lenne, hogy minél előbb értesüljön a csótányokról minden szereplő, aki döntéshozó az irtásukban, és megfelelően el is végeztesse azt, lehetőleg más szereplőkkel összehangoltan, hogy minimalizálják a visszafertőződés kockázatát. Itt megint felmerül a Péterfy kórház és a főváros vitája, ahol a kórház azt hányta Karácsony Gergely szemére, hogy elmaradt az átfogó irtás az elmúlt években, emiatt nőtt a budapesti csótánypopuláció, mire a főpolgármester azt mondta, a csótányirtás sosem volt fővárosi feladat, inkább irtsanak a kórházban saját hatáskörben. Itt pedig mindkét félnek van igazsága.

A csótánykérdés bonyolult

A fővárosban a jelek szerint tényleg nőtt a csótányok száma – bár arról igazából csak találgatni lehet, hogy pontosan miért –, és az is valószínűnek tűnik, hogy a Péterfy kórház önállóan valószínűleg akkor sem tudná megoldani a csótányproblémáját, ha maga az épület tökéletes állapotban lenne. Másrészt viszont a fővárosnak tényleg nem feladata a csótányirtás. Fővárosi szervezetek, mint az FCSM, vagy a Budapesti Közművek (BKM) is foglalkoznak csótányirtással, de csak saját hatáskörben.

Utóbbihoz hivatalosan nem is lehet bejelentést tenni, ha mondjuk egy, a FŐKERT tulajdonában lévő fa odvában, vagy egy FŐTÁV-aknából kimászó csótányt látunk az utcán. Az FKF alatt működő kártevőirtó csoport csak a Fővárosi Önkormányzat tulajdonában és fenntartásában lévő intézmények, társaságok részére végez csótányirtást, eseti megrendelésekre. A jarokelo.hu-n ettől még lehet próbálkozni, tavaly például vágott is ki a FŐKERT egy bejelentés nyomán egy fát a 8. kerületben – igaz, majdnem egy évbe telt, mire kiderült, hogy nekik kellene intézkedni.

A jarokelo.hu-n arra is van példa, hogy hiába jelentették, hogy csótányok hemzsegnek egy I. kerületi távhőaknában, egy év alatt semmilyen reakció nem érkezett erre. Ami tulajdonképpen logikus is, hiszen, ahogy azt a BKM is írta, nem fogadnak bejelentéseket magánszemélyektől. Azt is hozzátették, hogy ahogy az a már említett, 18/1998.-as rendeletben is szerepel, a kártevőirtásról mindig az érintett terület vagy épület tulajdonosa (bérlője, használója, kezelője), illetőleg a gazdálkodó szerv fenntartója köteles gondoskodni. Mindez azt jelenti, hogy

a városvezetésnek azért nincs átfogó programja, központilag meghatározott szervezete a csótányirtásra, mert, ahogy arra Karácsony Gergely is utalt, nem is kell, hogy legyen.

Nyilván segítene, ha lenne ilyen, mint a patkányoknál, ahol a fővárosnak van központi bejelentő felülete, és szerződéses partnere az irtásra, de semmi nem garantálja, hogy az emberek ettől gyakrabban jelentenék be a csótányészleléseket, a társasházak pedig még mindig saját hatáskörben végeznék (vagy nem) az irtást. Persze ha csak a vonatkozó rendeletben előírtaknak megfelelően minden szereplő mindig hatékonyan és gyorsan elvégezné az irtást, akkor alapesetben összehangolt akció nélkül is jobb lehetne a helyzet.

Szalai Károly szerint ugyanakkor – akárki is legyen a felelős a kialakult helyzetért, amelynek gondatlanság, de akár az is lehet az oka, hogy az illetékesek egyszerűen nem értesülnek időben a csótányokról – ezen a ponton már több nagy szereplő közös munkája nélkül hosszú távú eredményt nehezen lehetne elérni. És persze, ha nem is emiatt van most több csótány, az biztos, hogy a klímaváltozás nem segít a helyzeten, a jövőben pedig ez még hangsúlyosabb is lehet majd.