A lóhúsevés a kereszténység felvétele után is sokáig mindennapos volt Magyarországon
A lóhúst még évszázadokkal azután is gyakran fogyasztották a magyarok, hogy felvették a kereszténységet, és hogy végül kikopott a táplálkozásukból, annak sem elsősorban vallási okai voltak, állapította meg egy friss kutatás.
A kereszténység elterjedése előtt egész Európában mindennapi ételnek számított a lóhús, ami aztán a középkorban lassan eltűnt. Ezt a folyamatot a kereszténységgel kötötték össze, bár a lóhús fogyasztását az egyház hivatalosan sohasem tiltotta. Ezzel együtt több keresztény forrás barbár népekkel kötötte össze a lóhúsfogyasztást, és a lóhúst tisztátalannak minősítette.
Bartosiewicz László professzor a Stockholmi Egyetemről és Gál Erika, a magyarországi HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont vezető kutatója a középkori Magyarország 198 településéről származó lócsontokat vizsgált meg, hogy megállapítsák, hogyan változott a lóhúsfogyasztás az idők során. Eredményeiket az Antiquity című folyóiratban tették közzé.
A kutatók a települések egykori hulladékgödreit vizsgálták át, és az ezekben talált átlagosnál több lómaradvány arra utalt, hogy az ottaniak lovakat is ettek. Arra jutottak, hogy az emberek még több mint kétszáz évvel azután is ettek lovat, hogy Magyarország 1000 körül a keresztény hitre tért. Egyes vidéki lelőhelyeken a lócsontok az ételmaradékban található azonosítható állatmaradványok egyharmadát is kitették.
A lóhúsevésben a tatárjárás jelentett fordulatot. A lóállomány a 13. század közepén lecsökkent, és egyre nagyobb értékké vált, és sokkal inkább szolgált élelmezésen kívüli célokat.
A mongol invázió a népesség összetételére is hatással volt. Az eredeti lakosság 40-50 százalékát kiirtották a tatárok, az országba behívott nyugati telepesek pedig általában városiasabbak voltak, nem volt szerepe a lóhúsnak az élelmezésükben, élesen elütöttek a magyarok nomád, pásztorkodó hagyományaiktól. Az újonnan érkezők a sertéshúst részesítették előnyben, már csak azért is, mert a disznók tartása jobban illeszkedett a helyhez kötött gazdálkodáshoz.
Összességében Bartosiewicz és Gál megállapításai szerint a lóhúsfogyasztás nem szellemi tényezők miatt szorult vissza, hanem azért, mert egyre nehezebb volt hozzájutni a lóhúshoz, és ehhez párosult a demográfiai viszonyok megváltozása.
