Ha ön is szokott guglizni, akkor nyilván ismeri a mesterséges intelligencia által írt rövid összefoglalókat a Google-keresések találati listái fölött. Tudják, amiket tavaly egy darabig korlátoztak, mert olyanok voltak bennük, hogy ragasztót kell tenni a pizzaszószba, gázolajat a spagettibe, és meg kell enni naponta legalább egy követ. Azóta kicsit jobbak lettek, és nagyon népszerűek, állítólag 1,5 milliárd ember látja őket rendszeresen. Erről Sundar Pichai, a Google vezérigazgatója beszélt a Google fejlesztői konferenciáján – arról viszont már nem, hogy ennek milyen hatásai lehetnek.
Az MI-vel alapból is vannak bajok bőven: szerzői jogi és etikai aggályokat vet fel, rontja a kritikus gondolkodást, öngyilkosságra buzdíthat, néha vállalhatatlan dolgokat mond, és oldalba rúg egy rakás iparágat, a digitális művészettől a zeneiparon át a tartalomgyártásig. Az MI-összefoglalók szintén nem segítik a kritikus gondolkodást, nem is mindig pontosak, de ennél is fontosabb, hogy alapjaiban forgathatják fel azt, ahogy az interneten tartalmakat fogyasztunk és gyártunk – a legkisebb bloggerektől a legnagyobb újságokig.
Mik azok az MI-összefoglalók, és mi a baj velük?
Ahhoz, hogy ezt elhiggyük, elég csak belegondolni, hogy az elmúlt évtizedekben hogyan gugliztuk ki mondjuk azt, hogy rézfúvós hangszer-e a szaxofon. Tíz éve egyszerűen rákerestünk volna, aztán az előnézet alapján kiválasztottunk volna egyet a kék linkek közül, és kattintás után ott elolvastuk volna a megfejtést (hogy nem az). Egy tavalyi tanulmány szerint a keresőoptimalizálás mára teljesen tönkretette ezt a keresési élményt, de mindenféle trükkökkel még sokáig el lehetett érni, hogy releváns találatokat kapjunk, ahol el lehet olvasni a korrekt választ.
Mostanra viszont mindent elsöpörtek a ChatGPT, illetve a Microsoft és a Google MI-összefoglalói, amik után sok ember már egyáltalán át sem kattint sehova, csak elolvassák és elhiszik a mesterséges intelligencia által adott választ.
Az, hogy milyen hatással lesz a híroldalakra, vagy igazából bármilyen oldalra, ha az emberek nem kattintanak többé a linkekre, mert a keresőbe ágyazott mesterséges intelligencia összefoglalja nekik a lényeget az azokban fellelhető információk alapján, már két éve is téma volt. Annak ellenére, hogy az MI szépen lehivatkozza az összes forrást, a cél nyilvánvalóan az, hogy a felhasználók ne menjenek sehova a kereső felületéről, csak olvassák el az összefoglalót. Ez a Microsoft 2023-as bemutatójából is látszott, de a Google hamarosan érkező MI-módja még ennél is egyértelműbbé tette.
Felhasználóként persze most ön is mondhatja, hogy na bumm, legalább nem kell keresgélni, kattintgatni, átirányítódni, de az egésszel van két nagy probléma. Az egyik, hogy az MI még mindig gyakran téved és/vagy talál ki dolgokat, ráadásul kevésbé mainstream témáknál simán átvesz mondatokat akár random redditezők random posztjaiból is – szóval az MI-összefoglaló kicsit olyan, mint ha egy kettyós nagynénit kérnénk meg, hogy foglalja össze az első öt találatot a Google-ből. Nem biztos, hogy hülyeség lesz, de azért nem kell neki mindent elhinni.
A másik probléma, hogy ezzel felmerül a kérdés: van-e értelme egyáltalán a tartalomgyártásnak? Elvégre ha senki nem kattint át az oldalra, ahonnan az infó származik, az üzemeltetője nem kap belőle bevételt, és nem lesz tőle ismertebb sem, hiába dolgozott vele. Itt van egy optimista olvasat is, eszerint ezzel az olyan, sokszor MI-alapú klikkfarmok járnak rosszul, akik nem állítanak elő minőségi tartalmakat, de a lojális követőtáborral rendelkező tartalomgyártók és újságok nem annyira, hiszen ők nem (csak) azért sikeresek, mert agyonoptimalizálják a tartalmaik címét és szövegét. Erre még később visszatérünk, de először nézzük meg, mit mondanak a szakértők.
Kicsinálták a keresést, szemetek!
Matthew Prince, a hálózati szolgáltatásokban utazó Cloudflare vezérigazgatója nemrég egy expón beszélt a témáról, ahol azt mondta, az elmúlt tíz év adataiból az látszik, hogy jelentősen romlott a tartalomgyártók helyzete. A Google-nél annak idején átlagosan két feldolgozott oldalra – egy hírportálnál például két cikk, aminek tartalma röviden megjelent a keresési találatoknál – jutott egy átirányított felhasználó, míg most minden hatodik oldalra jut egy ilyen.
Pedig a Google azóta nem növelte az általa kinyert adatok mennyiségét, az internetezők viszont kétmilliárddal többen lettek, szóval az lett volna a logikus, hogy egyre több embert irányítsanak át.
Prince szerint ahhoz képest, hogy korábban a Google konkrétan célként fogalmazta meg, hogy a lehető leggyorsabban átirányítsák valahova az embereket, 2025 elejére eljutottunk oda, hogy a Google-keresések 75 százaléka véget is ért a Google-nél. A Google-nek ez jó, hiszen a keresések találati oldalai tele vannak hirdetésekkel és szponzorált tartalmakkal, de senki más nem lát belőle pénzt. Akkor sem, ha amúgy volt részük a keresés megválaszolásában. Arról, hogy ez a gyakorlatban hogy néz ki, itt egy remek infógrafika.
Prince szerint az elmúlt hat hónapban még ehhez képest is drámaian romlott a helyzet, most már 18 (!), Google által kibányászott oldalra jut egy átirányított felhasználó, és az MI miatt a keresések 90 százaléka ér véget a Google-nél. És az MI-vel foglalkozó cégek közül vannak ennél még rosszabbak is, az OpenAI és az Anthropic több tízezer bekebelezett oldal után irányít át bárhova is egy felhasználót. Az emberek jelentős része annyira bízik az MI-csetbotokban, hogy eszébe sem jut megkérdőjelezni, amit mondanak, és nincs is igénye részletesebb háttértudásra a rövid MI-összefoglalóknál.
Prince úgy véli, ezzel a tartalomgyártás összes motiváló tényezője – bevétel az előfizetésekből és/vagy hirdetésekből, ismertté válás – megszűnik létezni, és emiatt senki nem akar majd cikkeket, blogposztokat, ismeretterjesztő tartalmakat írni. A beszélgetés végén, egészen utópisztikus elképzelésként azt is felveti, hogy az olvasottság és a figyelem helyett azt kellene elérni, hogy a tartalmak az alapján legyenek elbírálva, hogy előremozdítják-e bárhogyan az emberiséget. A tartalomgyártókat pedig ez alapján lehetne kompenzálni.
Akkor most jön az apokalipszis?
Prince szerint ez már nemcsak a keresés, vagy az MI-csetbotok problémája, hanem az egyre szélsőségesebb érzelmeket kiváltó, egyre inkább figyelemközpontú interneté, sőt, az ebből táplálkozó populizmus miatt az egész világé is. És hát tényleg: az interneten néhány gigacég kezében futnak össze a szálak, akik mind azt szeretnék elérni, hogy az ember ne menjen az ő felületükről sehová. Ezt csinálja például a Facebook és az X is, az utóbbi időben már MI-vel megtámogatva, és egyre jobbak is benne. Hogy egy példát is mondjunk, bizonyára ön sem kattint rá minden telexes cikkre a Facebookon, csak ott elolvassa a címét, esetleg pár kommentet.
Ezek alapján elég rossznak tűnik a helyzet, és felsejlik egy olyan jövő, ahol az emberek szinte soha nem kattintanak rá semmire az interneten. Most még nem tartunk itt, de az eddigiek alapján könnyen lehet, hogy ha egy év múlva meg akarják tudni, hogy mi történt a kormányinfón, nem fogják elolvasni valamelyik újságban, hanem beírják majd a Google MI-módjába vagy a ChatGPT-be, az meg szépen összefoglalja, és kész. Persze itt jön képbe az, hogy a nagyobb újságoknak, például a Telexnek is vannak hűséges olvasói, akik eddig sem a Google-ből jutottak el hozzánk,
de semmi nem garantálja, hogy nem fogja egyre inkább azt gondolni mindenki, hogy minek bogarásszon a Telex oldalán vagy az appjában, ha van egy olyan lehetőség is, ahol csak beírja, ami érdekli, és már jön is rá a konkrét válasz.
Ennyire személyre szabott tartalmat semmilyen újság nem tud gyártani, és ennek a módszernek ráadásul az is nagy előnye mondjuk az Instagram alapítóinak kérészéletű MI-hírolvasójához képest, hogy a mindenki által ismert helyeken elérhető, és semmilyen erőfeszítést nem igényel a felhasználótól. Feltéve, hogy megbízik az MI-ben, de az nyilvánvaló, hogy ez egyre gyakoribb, és az is egyre egyértelműbb, hogy ha valaki aktívan használja az MI-csetbotokat, az hajlamos ellustulni, és egyre jobban rájuk bízni magát.
Az sem feltétlenül jelent megoldást, ha egy oldalon csak regisztráció, vagy akár előfizetés után lehet elérni a cikkeket, mert az MI-modellek elég jól össze tudják rakni, hogy mi van ezekben a cikkekben a különböző szemlék, képernyőképek és persze némi tippelgetés alapján. A végeredmény általában nem fedi teljesen a valóságot, szóval ilyenkor még az átlagnál is nagyobb az esély arra, hogy az eredmény félrevezető lesz, de az alapján, hogy hányan posztolgatnak teljesen értelmetlen MI-összefoglalókat internetes vitákban érvként, ez láthatóan egyre kevésbé tartja vissza az embereket.
A Google pedig boldogan fogadja az MI-generált tartalmakat is a keresőjében, elsősorban nyilván azért, mert rengeteget kaszál rajtuk.
Így simán lehet, hogy a végén nem is a klikkfarmok fogják megszívni – elvégre ők olcsón, minimális energiával állítják elő egy rendes újság tartalmainak többszörösét. Ha pedig a valódi tartalomgyártók szívják meg, akkor előbb-utóbb mindenki meg fogja, hacsak a gigacégek nem vállalják, hogy legalább fizetnek a minőségi tartalomgyártóknak, akik miatt az összefoglalóik működnek. Az OpenAI-t vezető Sam Altman például gyakran beszél is erről, de ahogy Prince is mondta: ha minden marad így, ez a biznisz idővel biztos, hogy csak rosszabb lehet. Ha egyáltalán összejön.
