„Jól áll nektek az űrkutatás” – mondta Kapu Tibor Ferihegyen, amikor hazatért az Egyesült Államokból több mint kéthetes űrutazása és az utána következő rehabilitációja után. Az űrhajóst a Magyar Honvédség gépe hozta vissza a ferihegyi 1-es terminálra, ő pedig egy kis zászlólengetés után szemmel láthatóan fáradtan, de kitartóan állta egy órán keresztül az újságírói kérdéseket.
„Sok mindenre készültem, amikor visszajöttem a világűrből, de az, hogy hazatérés után két nappal ezzel fogadnak reggel, az volt az egyik legmeglepőbb dolog” – mondta Kapu arra a kérdésre, hogy mit szól ahhoz: a 21 Kutatóközpont közvélemény-kutatásban futtatta meg őt több párt lehetséges jelöltjeként politikusi pályára. „Én nem gondolkodtam ilyenen, és nem is volt ilyen megkeresésem” – tette hozzá.
Azt mondta, most országjárásra indulnak majd, és a HUNOR csapatával elmesélik azokat az élményeket, amiket átéltek az űrutazás és a felkészülés során.
A Telex kérdésére, hogy meglepték-e Orbán Viktor politikamentesnek indult, aztán rendesen politizálóba hajló kérdései a beszélgetésük során, azt mondta: a NASA-nak szigorú szabályai vannak arra, hogy pontosan miről lehet és miről nem lehet egy ilyen szituációban beszélni.
„Amikor a miniszterelnök úrral beszélgettünk, ami egy hatalmas megtiszteltetés volt, és az első ilyen interjú volt odafönn, én úgy emlékszem vissza, hogy az első nyolc-tíz perc nagyon jó hangulatban telt, és mindketten igyekeztünk belecsempészni annyi humort a kérdéseinkbe és válaszainkba, amennyit csak lehet, ami pedig azután következett, az elég nagy meglepetés volt a számomra, de szerintem jól megoldottuk mindketten a feladatot.”
Megjegyezte, hogy a tudományos kísérletekkel kapcsolatban minden várakozást felülmúltak, és hogy a magyar tudományos portfólió sikeressége meghaladta a NASA által végzett kísérletek átlagos sikerességi rátáját. „Minden egyes alkalommal, amikor valamilyen látványos vagy jelentős kísérletet hajtottam végre az űrállomáson, a velem odafenn dolgozó kollégáim elismerően mondogatták egymás között, hogy nézd, a magyarok mit hoztak ide. Bármennyire is jólesett volna, senki nem azt mondta, hogy nézd, a Tibi mit hozott. Hanem hogy a magyarok mit hoztak” – mondta.
Hozzátette, hogy a tudományos kísérletek jelentős részének kiértékelése még csak most kezdődik el, és többnél hónapokat kell majd várni, mire eredményeket tudnak felmutatni, de összességében sikeresnek ítélte meg a fenti munkát. „A 60 kísérletből, amit az Axiom–4-gyel vittünk föl, 25-öt mi, magyarok vállaltunk be, ami szerintem egy elképesztően szép szám. Ha az ember belegondol, hogy ezek több mint egyharmadát egy ember fogja lefedni a négyből, akkor kicsit megijed először, én is így voltam vele. De tényleg mondhatom, hogy nemcsak a kísérletek számossága, hanem minősége is nyomot hagyott mindenképpen.”
Kapu szerint minden felvitt kísérlet egy jövőbeli problémának a megoldására fókuszált. „Minden kísérletünk, amit felvittünk, a hosszú távú űrutazás legnagyobb kérdéseivel szeretne foglalkozni, és azokat szeretné megválaszolni. Ami azt jelenti, hogy minden ilyen kísérlet továbbfejleszthető, rengeteg beszélgetésünk lesz, és már volt is abban az irányban, hogy hogyan kellene ezekkel továbbhaladni – nemcsak a kiértékelésekkel, hanem ha lesz következő kísérlet, és ezt a tudományt továbbvisszük, azt hogy fogjuk megcsinálni.”
Példaként említette, hogy a doziméter, amit felvittek az űrállomásra, egy technológiai demonstráció volt. „Az űriparnak az egyik sajátossága az, hogy az embernek akkor van igazán értéke a piacon, mikor már bizonyítani tudta azt, hogy az űreszköz működik az űrben is. Az, hogy mi ezt már megtettük, azt jelenti, hogy ennek a programnak ez mindenképpen egy terméke tud majd később lenni.” Másik példának a gyakorlati felhasználhatóságra a növénytermesztést említette, pontosabban azokat a kísérleteket, amik erre irányultak az űrállomáson. „Ezek között voltak olyanok is, amelyek valamilyen szinten elő voltak kezelve egy olyan technológiával, amit most nem mondhatunk el, de ennek köszönhető, hogy a babok kicsíráztak, később ebből is lehet majd termék.”
A visszatérésről azt mondta, hogy a megkönnyebbülés a legjobb szó arra, amit érzett, amikor csobbant a kabinjuk az óceánban, majd egy órán keresztül a vízben lebegtek. „Minden más érzelem a repülőúton jött ki. Érzelmek szempontjából hazatérni sokkal nagyobb élmény számomra” – mondta.
„Egy nappal a visszatérés után már az ember biztosan áll, a sétáláskor még kicsit jobbra húz, a végtagoknál pedig körülbelül 10-12 óra után tudtam azt mondani, hogy ha felteszem ide a kezemet, az ott is marad – válaszolta arra a kérdésre, hogy mennyi idő volt az akklimatizálódás a visszatérés után. – Rengeteget gondoltam az elmúlt időben arra, hogy lenyűgöző, hogy az emberi test hogyan tud alkalmazkodni.”
Elárulta, hogy voltak azért váratlan helyzetek a Nemzetközi Űrállomáson (ISS), átéltek például egy tűzriadót, amiről végül kiderült, hogy vaklárma volt. „Ennek az oka az volt, hogy a füstdetektorok odafenn úgy működnek, hogy ha fémnyalábok vagy bizonyos típusú részecskék haladnak át rajta, akkor a szenzor úgy gondolja, hogy az füst. Amikor jött egy teherűrhajó, és a többiek tisztogatták az ablakokat, hogy aztán jó képet tudjanak róla csinálni, bejelzett a rendszer.”
Hozzátette, hogy ez viszonylag gyakran történik az ISS-en. „Nagyon jó volt látni, hogy egy ilyen helyzetben milyen magabiztossággal és felkészültséggel viselkedik a teljes állomás. Tizenegyen voltunk fenn, és a tréningek egyik érdekessége az, hogy a legtöbb időt az azokra való felkészüléssel töltjük, amik a legkevesebbszer történnek meg.”
Beszélt arról is, hogy gyakorlatilag nem volt olyan pillanat, amikor ne suhant volna el mellettük egy-egy műhold vagy annak töredéke, ami az űrszemét és az űreszközök túlzsúfoltságára utal. „Ez egészen elképesztő látvány, és nekem nagyon tetszett, de azért elgondolkodtató” – mondta.
Mesélt arról, hogy kipróbálta a Pille dozimétert, videót is forgatott róla, de nem volt egyszerű leszervezni, hogy az orosz modulba nem oroszként bejusson. Mérni viszont nem mért vele, mert azt nem szabad. „Valójában azt elintézni, hogy nekem hivatalos dolgom lehessen az orosz modulban, és ezt a videót leforgathassuk, hónapok munkája volt, és a kollégáim érdeme főleg, hogy ezt el tudták intézni – mondta. – Ezzel én voltam az első olyan űrhajós, aki magáncégen keresztül ment az űrállomásra, és hivatalos dolga volt az orosz modulban.”
Arra a kérdésre, hogy menne-e egy holdi űrmisszióra, igennel felelt, és annak is látja a lehetőségét és rációját, hogy magyar űrhajós menjen a Holdra. „Az emberiség a hetvenes évek után először készül visszatérni emberekkel is a Hold felszínére. Meglepő az, hogy az akkori kapacitásainkkal és technológiánkkal le tudtunk egyáltalán szállni a Holdra, és a mostani technológiánkkal ez mekkora nehézséget okoz még mindig. Ez egy hatalmas kihívás, és nem szabad elbagatellizálni, nem is akkora baj, hogy ennyi időt töltenek ezzel a nagy államok” – mondta. Ő biztos benne, hogy vagy amerikai, vagy kínai űrhajós lesz a következő, aki a Hold felszínére lép, de az nem is kérdés, hogy erre rá pár évre mehet európai, sőt akár magyar űrhajós is utána.
