Megéri ma túrázni, ha holnap könnyebb felszeletelni egy vízilovat – és ezt az emberfélék félmillió évvel régebben tudhatták, mint sejtettük
Mielőtt az ember rájött volna, hogy lehet a fémekből tartós tárgyakat gyártani, már volt némi tapasztalata az eszköziparban. Nagyjából 2 millió évnyi, ugyanis az olduvai-kultúra már akkor kőeszközöket használt, hogy feldolgozzák a levadászott állatokat, begyűjtött növényeket.
Most azonban úgy néz ki, hogy nemcsak a környékükről szedték ehhez össze a köveket, hanem messzebbre is hajlandóak voltak elkalandozni, hogy jó minőségű alapanyagot vigyenek haza – írja egy új tanulmány alapján a 404 Media.
Az olduvai-kultúra – vagy más néven olduvai ipar – 2,6 millió évvel ezelőtt indult a mai Kenya területén, és nagyjából fél millió éve ért véget. A kutatás során talált leletek alapján a korai emberek hajlandóak voltak akár több mint 10 kilométert vándorolni jó minőségű alapanyagokért, hogy azokat hazavigyék az ipari központba. Ez azt jelenti, hogy a korai emberfélék az eddigi állásponthoz képest akár már 500 ezer évvel korábban képesek voltak komplexen gondolkodni, tudtak előre tervezni és tudták, hogy megérheti megvárni a késleltetett eredményt.
A kutatásban vizsgált területet Nyayangának hívják, korai emberfélék már évmilliókkal ezelőtt itt dolgozták fel kőeszközeikkel például a vízilovakat. Azt azonban nem tudni, hogy pontosan kik is voltak ezek a kőmesterek, így az sem biztos, hogy korai emberekről van szó, és nem a Homo-nem egyik közeli rokonairól.
Önmagában az eszközhasználat és -szállítás nem csak egy emberi hobbi, több más állat is képes erre. Azonban nagy távolságokon át – amit a kutatók több mint 3 kilométerben határoztak meg – leginkább az emberfélék voltak hajlandóak erre. Emögött komplex gondolatok állhatnak: egyrészt egy kellően részletes térkép a nyersanyagszállító fejében, másrészt annak megértése, hogy ha most egy kicsit többet melózik, akkor hosszabb távon biztosítja a könnyebb munkát és a biztosabb táplálékforrást.
Ugyanis Nyayanga a Homa-félszigeten található, ahol leginkább kevésbé kemény kövek találhatóak, így érthető (legalábbis így 2 millió évnyi evolúció után), hogy ha a kőpattintó tudta, hogy távolabb jobb minőségű alapanyagokat talál, amikkel hatékonyabban lehet feldolgozni a húsokat, és lassabban kopik el, akkor hajlandó nagyobb távolságokat vándorolni a kövekért. Eddig a legrégebbi ilyen leleteket a szintén a félszigeten lévő Kanjera területén találták, ezek szintén nagyjából 2 millió évesek lehetnek.
Emiatt egyébként nem is volt teljesen váratlan a kutatók számára, hogy a Nyayangán is találtak távolabbról származó köveket. A meglepő a lépték volt: míg hagyományosan egy ilyen korai ipari központban egy forrásból származó kőeszközöket lehet találni, vagy esetleg néhány, közeli forrásból származót, a Nyayangán talált eszközök sok különböző és távoli kőlelőhelyre vezethetőek vissza.
Az azonban nem egyértelmű, ki is felelős ezekért az eszközökért. Ugyanez a kutatócsapat találta meg a területen a Homo-nem unokatestvérét, a Paranthropus hominidfajt, akikről egyelőre úgy gondolják, hogy nem használtak eszközöket. Azonban a kőeszközökkel teli Nyayangán egyelőre csak Paranthropus maradványokat találtak, Homo nyomokat még nem, így a kérdés némileg nyitott maradt.
