Egy tehénfog igazolhatja a Stonehenge építésének teóriáját
A nagyjából ötezer évvel ezelőtt épített Stonehenge mindig is megmozgatta az emberek fantáziáját. Elsőre elképzelhetetlennek tűnik, hogy az akkori technológiával ilyen hatalmas kőtömböket is képesek voltak megmozgatni. A Stonehenge ráadásul egy síkságon áll, és a közelében nincsenek is sziklák. Egy tehénfog izotópos elemzése viszont most megerősítheti azt a teóriát, hogy hogyan és honnan vitték oda kőtömböket.
A tehénfogat, ami az egykori állat harmadik őrlőfoga volt, már száz évvel ezelőtt megtalálták a Stonehenge bejárata mellett, és minden bizonnyal szándékosan helyezték el oda az építők.
A Brit Földtani Szolgálat, a Cardiffi Egyetem és a University College London kutatói a fogból ólomizotópokat mutattak ki, ami arra utal, hogy a tehén eredetileg egy paleozoikum kori kőzetekkel rendelkező területről, például Walesből származhatott.
„Wales a legközelebbi terület, ahonnan ilyen ólomösszetételeket találunk. Ez arra utal, hogy ez az állat, amelyet Wiltshire-ben találtak, nem ilyen területen kezdte életét. Valamikor régebbi sziklákon kellett legelnie, és a nyilvánvaló következtetés, tekintve, hogy Stonehenge-ről van szó, az, hogy Wales a tehén korai életének valószínűsíthető színtere” – mondta a Guardiannek Jane Evans, a földtani szolgálat kutatója.
A tehén állkapocscsontját a Stonehenge egyik leghamarabb épült, különleges részében temették el, valószínűleg egy rituálé során. A kutatók feltételezése, hogy az állat azokkal az emberekkel érkezhetett, akik részt vettek a kövek szállításában.
A régészek sokáig nem találtak arra bizonyítékot, hogy az újkőkorban, a neolitikumban a szarvasmarhákat teherhordóként is használták volna, de egy újabb tanulmány, ami a marhák lábszerkezetét vizsgálta, már azt sejteti, hogy ilyen célból is igénybe vették őket.
Olyan kőzetet, amilyet a Stonehenge-nél is használtak, legközelebb 200 kilométerre találni, így onnan kellett azokat elvonszolni. Evans szerint ez nyilvánvalóan időigényes folyamat volt, és körültekintő logisztikát igényelt, hogy a szállításban részt vevő emberek és állatokat is ellássák élelemmel.
A szénizotópok kimutatták, hogy a tehén étrendje az évszakok változásával változott: télen erdei takarmányt fogyasztott, nyáron pedig nyílt legelőkön táplálkozott. A stronciumizotópok arra utaltak, hogy az idényjellegű táplálékforrások különböző geológiai területekről származtak, ehhez vagy a teheneket kellett áthajtani máshová az évszakok változásával, vagy a téli takarmányt kellett odaszállítani.
