A szuperöregek húsz-harminc évet is letagadhatnak az agyukból
Az emberek várható élettartama, jórészt az egészségügyi ellátórendszernek köszönhetően, folyamatosan növekszik, de ezzel nem mindig párosul jó életminőség is. Vannak viszont olyan csoportok, amelyek úgy élnek meg magas kort, hogy elkerülik a legtöbb súlyos betegséget, és közben szellemi frissességüket is megőrzik. Az orvostudomány régóta keresi arra a választ, hogy mindez minek köszönhető, és a kutatások egyik iránya az agyi képességekre összpontosít. Alanyaik főként azok a szuperöregek (super-agers), akik magas koruk (80-90+) ellenére olyan kognitív képességekkel, memóriával bírnak, mint a 20-30 évvel fiatalabbak.
Az amerikai Northwestern Egyetem 2000 óta kutatja, hogy – miközben a demencia és az Alzheimer-kór lassan népbetegségnek számít – a szuperöregek milyen genetikai, fiziológiai vagy más okok miatt képesek sokkal lassabb szellemi hanyatlást mutatni. A programban most 113 szuperöreg vesz részt, de a korábbi alanyaik közül 80-an az agyukat is felajánlották haláluk utáni tanulmányozásra, így ezekből is sok információt nyerhettek ki a kutatók.
A Northwestern Egyetem programjába azok a 80 év felettiek kerülhettek be, akik egy átfogó kognitív teszten bizonyították, hogy olyan epizodikus memóriájuk van (azaz úgy képesek felidézni múltbeli mindennapi eseményeket), mint az 50-60 éveseknek. A kutatók közel 2000 olyan embert vizsgáltak meg, akik azt gondolták, hogy megfelelnek a szuperöreg kategóriának, de kevesebb mint 10 százalékuk ment át a teszten.
A kísérlet egyik alanya, a most 85 éves Sel Yackley rendkívül mozgalmas életet él: ékszereket készít, kórusban énekel, könyvklubba jár, hetenként párszor ellátogat az edzőterembe, hajléktalan embereknek sapkákat és sálakat köt, és aktív tagja pár civil szervezetnek is. „Mi példaképeivé válhatunk másoknak, akik öregszenek. Vigyázz az egészségedre, étkezz helyesen, és legyél társasági ember” – mondta Yackley az NBC-nek.
A nő úgy véli, hogy a genetikája is hozzájárul a hosszú életéhez, apja 88, anyja 86 évig élt, és úgy érzi, hogy az életszeretete is segített megőrizni éles elméjét. „Azt hiszem, részben az elszántságodnak köszönheted, hogy hosszú életet élsz, és a tevékenységeid is hozzájárulnak ehhez” – mondta.
A szuperöregekben nem sok közös dolgot találtak a kutatók, nem volt ugyanolyan az étrendjük, nem ugyanazokat a gyógyszereket szedték, és fizikai aktivitásuk is különbözött, vannak közöttük cukorbetegek vagy szív- és érrendszeri betegséggel küzdők. Ami mégis egyesítette őket: a társas kapcsolatok fontossága, a közösségeikben való aktivitásuk, és Sandra Weintraub, a Northwestern Feinberg Orvostudományi Egyetem pszichiátria és viselkedéstudomány professzora szerint inkább extrovertált személyiségként jellemezhetők az alanyaik. A társasági aktivitás már eddig is ismert védőfaktor volt, a demencia kialakulásának egyik kockázati faktora is az elszigeteltség.
„Egy másik közös vonás minden szuperöregben az autonómia, a szabadság és a függetlenség érzése. Úgy hoznak döntéseket és élik az életüket, ahogyan szeretnék. Nagyon erősen hiszem, hogy a sikeres öregedés nem csak a társasági életről szól. Ha valaki csapdába esettnek, megbéklyózottnak vagy tehernek érzi magát, vagy olyan különösen sebezhető állapotban van, mint a rossz egészségi állapot vagy az idősebb kor, azt hiszem, ez az egész pszichoszociális lényére kihathat” – mondta a CNN-nek Tamar Gefen, az elmúlt 25 évnyi kutatásokat összegző tanulmány egyik társszerzője.
Ben Rein idegtudós szerint is jobban ellenállnak a kognitív hanyatlásnak azok az emberek, akik élénkebb társasági életet élnek. Kutatók úgy gondolják, hogy az elszigeteltség hozzájárul az agy térfogatának csökkenéséhez. A magány az egyik stresszhormon, a kortizol szintjét növeli, és ha az hosszú ideig emelkedett értéket ér el, krónikus gyulladáshoz vezet, ami károsíthatja az agysejteket is. A gyulladás az Alzheimer-kór és sok más neurodegeneratív betegség sejtvesztésének fő összetevője.
A szuperöregek jobb képességeit neurobiológiai mutatók, boncolási eredmények is magyarázták. A figyelemért, a motivációért, a kognitív aktivitásért felelős agyterület, az úgynevezett cinguláris kéreg még az ötvenes, hatvanas éveikben járó átlagemberekéhez képest is vastagabb a szuperöregeknél. A kutatás egy másik eredménye, hogy az agy memóriaközpontjában, a hippokampuszban a szuperöregeknél kevesebb tau-fehérje zárványt találtak, ami az Alzheimer-kór egyik fő jele. A tau-fehérje azokat az idegsejteket is képes megtámadni, amelyek a figyelem fenntartásáért felelősek, a szuperöregeknél viszont úgy tűnik, hogy az ingerületátvivő rendszer rugalmasabb és erősebb,
„A szuperöregeket koncentráltnak látom. Képesek figyelni, bekapcsolódni és aktívan hallgatni. Hogyan máshogy tudnának 30 perc után 15 véletlenszerű szó közül 13-at felidézni? Úgy képzelem, hogy vésővel vésik a szavakat az agykéregükbe” – mondta Tamar Gefen.
Az agykéreg egy másik területén, amelyik a térbeli navigációban, az időérzékelésben és a memóriaműködésben játszik szerepet, is jobb mutatókkal bírnak a szuperöregek. Az entorhinális kérgükben, amely az Alzheimer-kór első érintett területe, nagyobb és egészségesebb idegsejtjeik vannak. Gefen arról számolt be, hogy némelyik szuperöregnek olyan neuronjaik voltak, mintha csak a 30-as éveikben járnának.
Kutatók feltételezése szerint a szuperöregek agyának immunrendszere is erősebb vagy alkalmazkodóképesebb lehet, mint kortársaiké, amit az agy fehérállományának immunsejtjei, a mikrogliák működése is példáz. A mikrogliák akkor aktiválódnak, ha valamilyen károsító, betegség jelenik meg az agyban. Néhány esetben ezek a sejtek hiperaktívvá válnak, és a túlműködésük gyulladást vagy más károsodást okoznak. A szuperöregeknél kevesebb mikroglia aktiválódik – ennél a folyamatnál is inkább 50-es, de akár 30-as emberekhez hasonlítanak – , amire két lehetséges magyarázatot is találtak. Vagy eleve kevesebb az eltakarítandó betegség, felesleges anyag az agyukban, ezért nem is aktiválódnak ezek a sejtek, vagy a mikrogliák nagyon hatékonyak, és mivel rugalmasabban működnek, a gyors reagálás után képesek meg is nyugodni.
Sofiya Milman, a New York-i Albert Einstein Orvostudományi Egyetem orvostudományi és genetikai professzora egészséges százéveseket tanulmányoz, de szerinte a szuperöregeknél is tyúk vagy a tojás dilemmával találkozunk. „Hogy a társasági élet vezet-e a jobb kognitív működéshez, vagy a jobb kognitív működés vezet-e a több társasági élethez, szerintem még vita tárgyát képezi” – mondta a New York Timesnak.
Az önmagában valószínűleg nem elég a szuperöregséghez, ha valaki erőlteti a társas életet, a genetikai és biológiai meghatározottság is erőteljes szerepet játszhat ebben a viselkedésen kívül. „A genetika mindenképpen része a dolognak. Tudjuk, hogy vannak jelentős kockázati gének az Alzheimer-kór kialakulásában, és szuperöreg egyéneknél nincsenek meg ezek a gének” – mondta Gefen.
Korábbi tanulmányok szerint például azon európai származású embereknek, akiknél az APOE4 gén két példánya is megtalálható, 60 százalék az esélyük arra, hogy 85 éves korukra kialakul náluk az Alzheimer-kór. „Az érdekel, hogy vannak-e olyan gének, amelyeket a szuperöregek hordoznak, és amelyek valóban megvédhetik őket az Alzheimer-kórtól. És van-e egy olyan gén, amely mondjuk az immunrendszerrel kapcsolatos, kifejeződik a szuperöregekben, és amelyet manipulálni lehet, hogy segítsen az egyéneknek megvédeni magukat – mondta Gefen. – Amilyen gyorsan fejlődik a technológia, biztos vagyok benne, hogy el fogunk jutni arra a pontra, ahol a genetikai szintű megelőzés vagy módosítás a lehetőségek közé fog tartozni.”
