Az ország bizonyítottan legegészségesebb embereinek sorában jelenleg biztosan előkelő helyet foglal el Kapu Tibor űrhajós és Cserényi Gyula tartalékos űrhajós, már csak abból kiindulva, hogy a kiválasztás során az összes Semmelweis-klinikán jártak, és nagyjából mindent kivizsgáltak náluk, amit csak lehetett. A Semmelweis Egyetem Nyári Egyetemén tartott előadásukban elmondták: a kiválasztási folyamat talán legidőigényesebb része az egészségügyi vizsgálatok sora volt, mert rengeteg teszten kell keresztülmenni ahhoz, hogy a NASA elfogadja: megfelelő egészségügyi állapotban vannak az űrutazáshoz.
„Nincs olyan orvosdiagnosztikai vizsgálat, amit ne csináltunk volna végig” – mondta Cserényi. Azt is megjegyezte, hogy az orvosi kiválasztásra teljesen esélytelen felkészülni, az adottságok jelentős részét vagy hozzák magukkal a folyamatba, vagy nem.
„Rengeteg az adottság, amivel nem lehet mit kezdeni, a sport az egyetlen, amit tud tenni az ember ilyenkor” – mondta Kapu Tibor, hozzátéve, hogy a kiválasztási folyamat során nyilván az egészséges életmód is sokat számít.
„A többi paraméterre azért lehet készülni, sokszor előre megadták, hogy milyen feladattípusok vannak, ezeket be kellett gyakorolni, hogy tényleg a maximumot tudjuk hozni. Volt olyan is, ahol muszáj volt felkészülni előre, a kockaforgató feladatok például, amikor háromdimenziós kockát kellett forgatnunk a fejünkben, és megmondani, hogy hogy fog állni, az bevésődött” – mondta Cserényi.
Merkely Béla, a Semmelweis Egyetem rektora, aki moderátorként volt ott a beszélgetésen, azt mondta: az utolsó 25 űrhajósjelölt közüli választásnál a legfontosabb paraméter már az egészségi állapot volt. Az így kiválasztott 8 főből aztán 4-en jutottak tovább a következő körbe, ők már átestek egészségügyi felkészítésen.
A Semmelweis Egyetem úgy kerül a Magyar Űrhajós Programba, azaz a HUNOR nevű projektbe, hogy ők végezték az űrhajósjelöltek egészségügyi szűréseit és felkészítését, illetve Magyarország első, Európai Űrügynökség (ESA) által minősített űrorvosát, Nagy Klaudia Vivient is kiképezték. „Űrorvosnak lenni gyakorlatilag azt jelenti, hogy űrhajósokkal foglalkozunk. Nincs sok űrorvos a világon, az Európai Űrügynökségnek van egy hivatalos, másfél éves képzése, amit eleve szakorvosok végeznek el” – mondta a beszélgetésen. Hozzátette, hogy az európai űrorvosok között vannak mindenféle ellátásban dolgozók, például pszichiáter és belgyógyász is. A feladat az, hogy megtanulják, hogyan hat az űr az emberi szervezetre, de protokollokat, alapszintű mérnöki ismereteket is elsajátítanak, és kísérnek űrhajósokat is. Ő két európai űrhajós felkészítésében vett részt az Axiom–4 küldetésben részt vett Kapu Tiborén kívül: az egyikük, egy svéd űrhajós az Axiom–3-ban vett részt, a másikuk, aki dán nemzetiségű, hat hónapos misszióra készült fel a Nemzetközi Űrállomáson (ISS).
Az ESA-képzés egyébként 250 ezer euróba kerül, és jelenleg itthoni képzéssel nem lehet kiváltani, mivel ténylegesen űrhajósokat is kell kísérni közben. A Semmelweisen most már van Repülő- és Űrorvostani Tanszék, ami részt vesz orvostanhallgatók képzésében, és tervezik űrorvostani kurzus indítását is, de egyelőre ez sem tudja helyettesíteni az ESA szakképzését.
„Általában egy beteget nem kísér úgy végig egy orvos, mint ahogyan egy űrhajóst, a kiválasztástól kezdve a felkészítésen át a misszióig, majd pedig a rehabilitációs fázisban – mondta Nagy Klaudia Vivien a Telexnek. – A rendes betegellátásban azért ilyen nincs. A legkisebb dolgoknál is beavatkoztunk, egy megfázásnál is, elmondtuk, hogy mit hogyan csináljanak, hogyan hagyják ki az edzést, hogy a legjobb kondícióban legyenek. Ugyanez érvényes a karantén időszakában is, ott voltam végig Tibivel, az űrmisszió során Houstonból követtem végig a történéseket, voltak rendszeres privát orvosi beszélgetéseink. Majd pedig ott vártam őt a landolásnál, amikor visszatért, és a rehabilitációt is végigkövettem.” Hozzátette, hogy nagyobb orvosi vészhelyzet nem volt a projektben, Kapu mind a kiképzés során, mind a misszió előtt, alatt és után nagyon jó egészségügyi állapotban volt, így főként a felkészítésbe tudtak több energiát fektetni.
Nemcsak fizikális, de pszichológiai felkészítést is kaptak az űrhajósok, és elméleti orvosi ismereteket is adtak át nekik. „Voltak speciális felkészítések, például az izolációs tréning, amit a Terrorelhárítási Központ kollégáival csináltunk együtt, ennek során gyakorlatilag egy, az űrállomáséhoz hasonló, hatnapos teljes elzártságban éltek, hasonló munkarendben. Az űrben például nem lehet zuhanyozni, így ők is csak nedves kendőkkel tisztálkodtak, illetve hasonló tartósított ételt ettek, amit az űrállomáson is használnak. Nagyon fontos a testi egészségen kívül a pszichológia is, hogy megfelelő személyiségű legyen, akit kiválasztunk űrhajósnak, és ezt Tibi és Gyula maximálisan teljesíti.”
Az űrorvos azt is elmondta, hogy a centrifugatréningen ő is részt vett az űrhajósokkal. „Nagyon fontos az orvosnak is, hogy érezze, milyen az a G-terhelés, ami majd hat az űrhajósra. Fantasztikus élmény volt, de szakmailag is olyan tapasztalat, amit szerintem meg kell élni. Ugyanígy a zéró G-repülésen is ott voltam, és most már tudom, milyen az, amikor az ember súlytalan, ha csak húsz másodpercre is” – mondta.
Az űrhajósok azt mondták: a felkészülési időszak alatt az egyetlen stabil pontja a képzésüknek a Semmelweis-edzések voltak. „Három erőnléti, három kardió és eleinte három úszás volt egy héten, de utóbbit idő hiányában lecsökkentették kettőre” – mondta Kapu. Hozzátette, hogy ennek a komoly erőnléti felkészítésnek az a célja, hogy a húsznapos küldetés során minél több időt tudjanak a kísérletek elvégzésével tölteni, és ne kelljen edzeniük az ISS-en, mint azoknak az űrhajósoknak, akik hónapokig vannak az űrállomáson. A világűrben ugyanis gyorsan veszít az ember az izomtömegéből, ami egészségügyi problémákhoz vezethet, így minél fittebben megy fel egy űrhajós a világűrbe, annál kevésbé probléma, ha hosszú napokig nem építi vissza az izmait. Akik öt-hat hónapig vannak az ISS-en, azok mindennap legalább két órát edzenek.
Kapu beszélt a felbocsátás előtti, 14 naposra tervezett, de végül a felbocsátás halogatása miatt 34 napra nyúlt karanténjukról is, ami az eddigi leghosszabb megszakítatlan karantén volt űrutazás előtt. Ennek egyébként egyrészt az a célja, hogy biztosan egészségesen menjenek fel az űrállomás fedélzetére, másrészt ne vigyenek fel semmi olyat, ami megfertőzhetné a többieket.
Az emberi szervezetet az űrutazás igencsak megterheli, ráadásul lehetetlen is rendesen felkészülni rá földi körülmények között. „A parabolarepülés közben csak húsz másodpercen keresztül vagyunk súlytalanok, tulajdonképpen 0-2 G között váltakozik a repülés. Az ember teste valójában a G-változásra reagál, nem a súlytalanságra” – mondta Kapu, hozzátéve, hogy ez alapján gyakorlatilag meglepetés volt nekik, hogyan fognak reagálni az űrbéli körülményekre. Neki egy kis szédülésen kívül az odafele tartó úton nem volt nagyobb problémája. A visszatérés sem sokkal egyszerűbb: az űrhajós azt mondta, húsz nap elég volt arra, hogy az ember ujjai annyira legyengüljenek, hogy egy mobiltelefon tartása nehézségnek tűnjön, a helyzet viszont órák alatt rengeteget javul. „Már csak attól is, hogy az ember fekszik, hihetetlen, mennyire hamar vissza tudunk szokni az 1G-be.”
„Odafelé az a nehéz, hogy evolúciósan nekünk az égvilágon semmi közünk nincs a világűrhöz, de a test nagyon könnyen tud alkalmazkodni, az agy egy-két napon belül kezeli a helyzetet. Visszafelé az az érdekes, hogy visszatérünk abba a környezetbe, amiben az egész életünket töltöttük” – mondta az űrhajós.
Nagy Klaudia Vivien szerint a legmegterhelőbb az emberi szervezetre az űrutazás során az a váltás, amikor a gravitációból mikrogravitációba, azaz a súlytalanságba érkeznek. „Ez az első pár napban jelentős tüneteket tud okozni, de egyébként ez egyénileg is különbözik. Az űr-tengeribetegség az egyensúly-érzékelő szerv működési zavara miatt alakul ki, tényleg tengeribetegséghez hasonló állapot, hányinger, hányás, szédülés, gyengeség jelentkezhet. Ez kellemetlen, de néhány napon belül oldódik, és egyébként gyógyszerrel kezelhető. A másik probléma a fluid shift, vagyis a folyadékterek átrendeződése felfelé, a fej irányába. Emiatt van egy kis kellemetlen teltségérzés, és ez látható is a videókon Tibi arcán. Jelentkezhet még fejfájás, orrdugulás, ízérzékelési zavar, ezek mind ennek a részei.”
Azt mondta, hogy a rehabilitáció során Tibi és az általa korábban felügyelt űrhajósok is jól vették az akadályt, de volt gyengeség, főleg a tartóizmok gyengülnek el ilyenkor. „Igazából nem vesszük észre, hogy ha a Földön vagyunk, az eszközöknek súlya van, hozzászoktunk. De ha egy darabig megszűnik a súlyuk a dolgoknak, és ez tartósan így is marad, akkor ahhoz alkalmazkodik a szervezet, az érzékszerveink, és vissza kell szokni az eredeti állapotra. Ez már húsznapos űrben tartózkodás alatt is így van.”
Kapu a beszélgetés során az ISS fedélzetén zajló napi rutinról is árult el részleteket: azt mondta, hogy a napirend általában úgy néz ki, hogy az űrhajósok reggel 6-kor kelnek (földi idő szerint, hiszen az ISS-en csak néhány óra „egy nap”), a reggeli készülődés 1-1,5 órás, de már gyakran közben is dolgoznak. Ezután reggel fél 8-kor meetingelnek egyet Houstonnal, Moszkvával, Münchennel és a japán Tsukubával, majd nekiállnak dolgozni a kísérleteken, a NASA-sok edzenek, és van egy kis szabadidő is, de az Axiom-4 űrhajósai ezt nem nagyon használták ki. A lezáró meeting este fél 8-kor zajlik. „Minden perce ki lett használva annak, hogy felmentünk, a 25 kísérletből 25 sikerült” – mondta Kapu, megköszönve a koordinációt a kollégáknak.
Arról is beszélt, hogy a Nemzetközi Űrállomás nagyjából egyik fele orosz, a másik amerikai, és az utóbbi részben van egy európai és japán modul, ezért van az, hogy ezen országok és területek központjához jelentkeznek be a meetingeken. Az orosz szegmensben három kozmonauta volt, amíg ő fenn járt, így összesen 11-en voltak az ISS fedélzetén. „Az orosz rész olyan, mint egy labirintus, a kozmonauták napközben ott töltik az idejüket, és csak este jöttek át hozzánk – mondta Kapu. – Az ember bármikor átlebeghet az orosz szegmensbe, ami olyan, mintha egy országhatáron menne át: más a dizájn, más ajtók, más ablakok vannak, szűkebbek a helyek, még a kilincsek és az étel is más. Az amerikaiak nagyon komolyan gondolják a csökkentett sótartalmat, a magas sótartalom elősegíti a csontsűrűség csökkenését, az oroszoknál ez a tudomány nem létezik.” Hozzátette, hogy a kozmonauták kaviárt is esznek, illetve olyan konzerveket, amiket ugyanaz gyárt, mint azokat, amikkel Farkas Bertalan volt fenn a világűrben 45 évvel ezelőtt.
Az ISS-re a Semmelweis Egyetem is küldött fel két projektet, és a 25 kísérlet jelentős része orvosbiológiai kísérlet volt. A Semmelweis telemedicinás kísérletének részeként Kapu egyfajta okospólót kapott, amiben különböző viselhető eszközök voltak szenzorokkal. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemmel együtt videókamerás felvétellel nézték az űrhajós mozgáskoordinációját, és a német űrügynökséggel szemfenékvizsgálatot is végeztek, mert az egyik súlyos probléma az űrutazás során a látóideg károsodása, ami akár tartós látásromlást is okozhat az űrhajósoknak.
Nagy Klaudia Vivien azt mondta, ő a telemedicinás kísérletben vett részt, aminek az a végső célja, hogy előbb-utóbb olyan rendszert tudjanak létrehozni, ami magától folyamatosan méri az űrhajósok különböző paramétereit, és diagnosztizál is. „Rengeteg eszköz volt rám aggatva, úgy néztem ki, mint egy karácsonyfa” – mondta Kapu. Mérték a vérnyomását, végzett EKG-t, ultrahangot is, bár utóbbi nem volt neki egyszerű feladat űrbéli körülmények között. „A szív is lebeg ilyenkor” – mondta.
„Ez a kísérlet úgy nézett ki, hogy a misszió előtt, közben és utána is gyűjtöttünk adatokat ezekből az okoseszközökből – mondta az űrorvos. – Az a célunk, hogy egy olyan diagnosztikus rendszert fejlesszünk ki a későbbiekben az ilyen eszközök felhasználásával, ami majd önállóan is tud diagnózist felállítani, tehát kvázi tudja az űrhajósok egészségügyi állapotát monitorozni, és jelezni azt, ha bármilyen változás van, és beavatkozásra van szükség. Ez azért kifejezetten fontos, mert az alacsony Föld körüli pályán ugyan könnyen kapcsolatba tudunk lépni az űrhajóssal, de ha távolabb megyünk, a Holdon már tízperces késés van, a Marson pedig negyven. Az alatt bármi történhet” – mondta.
