Kolumbia kiadná a kilövési engedélyt a vízidisznóira
A világ legnagyobb és legbarátságosabb rágcsálója a kapibara, más néven vízidisznó, ami Dél-Amerika több országában is nagyon elszaporodott, és már-már kártevőnek számít. Jelenleg Kolumbiában folyik vita arról, hogy engedélyezzék-e a vízidisznó-vadászatot, mivel egyes kutatók szerint ezt problémamentesen meg lehetne oldani, ha az állam kellően szabályozná.
Hugo López Arévalo, a National University of Colombia biológiaprofesszora kollégáival azon az állásponton van, hogy nem lenne problémás a vadászat engedélyezése, amennyiben ez a kapibarapopuláció csupán 5–10 százalékát érintené. Ez az arány ugyanis még nem befolyásolná az állomány természetes összetételét. Egyes kutatók szerint ennyi vízidisznó egyébként is elpusztulna a szárazságok miatt.
A kutatók szerint a levadászott állatok húsát és csontjait fenntarthatóan is lehetne hasznosítani, úgy, hogy az a biológiai sokféleségről szóló nemzetközi egyezményhez is igazodjon. López Arévalo szerint épp az lenne a fenntarthatóbb, hogyha észszerű keretek között felhasználnák ezeknek az állatoknak a húsát, és nem csak az egyre pusztítóbb mezőgazdasági termelésre támaszkodnának. A kutató azzal érvel, hogy Ausztráliában is lehet kapni kenguruhúst az élelmiszerboltokban.
Az ország állatvédői azonban a vadászatot eleve etikátlannak tartják, és nem is bíznak abban, hogy legalizálás esetén az állami szabályozás képes lenne betartatni az alacsony arányt. Ezt azért is megkérdőjelezik, mert szerintük Kolumbia kormánya eddig sem tudott gátat vetni környezetpusztításnak, erről a kolumbiai Zöld Párt szenátora, Andrea Padilla beszélt.
Az aktivisták szerint veszélybe is kerülhetnek a vízidisznók, mivel a felelőtlen földművelés miatt az országban átalakulnak a természetes élőhelyeket jelentő szavannák, ami ezekre az állatokra is hatással lehet. Ez leginkább az egyre terjeszkedő rizsföldek miatt van – a rizsből néha esznek a kapibarák, és volt, hogy emiatt a gazdák levadászták őket, hiába nem töltöttek ott sok időt az állatok.
