A hamis ősz az, amikor a természet őszre jellemző jeleket produkál aszály vagy hőhullám miatt. Sok helyen a fák idén már júliusban elkezdték ledobni a leveleiket, hogy csökkentsék a vízvesztést. A jelenség az elvileg csapadékosabb hegyvidékeinket is érinti, az északon és magasan fekvő Kékes erdőrezervátumban sincs már levél az ősfák csúcsain. Meteorológussal, ökológussal és kertészmérnökkel jártuk körbe a témát.
Mivel sokat járok a Tabánba és a Gellért-hegyre kutyát sétáltatni, már július elején feltűnt, hogy az idősebb fák levelei össze vannak pöndörödve, kicsivel később a falevelek szélei elkezdtek sárgulni, barnulni. Július végére egy-egy séta már olyan hangulatú volt, mintha ősz lenne, bokáig jártunk a lehullott falevelek között Fickóval. Még javában tombolt a kánikula, a 38 fokos hőség felforrósította a járdákat, ezért csak késő este indulhattunk el szokásos köreinkre – a fényviszonyok így tovább fokozták az őszi érzeteket.
Júliusi hamis ősz
Ezzel párhuzamosan vettem észre azt is, hogy a Naphegyen „örökbe fogadott” két fiatal nyugati platánfám levelei is elkezdtek sárgulni, hiába locsoltam rájuk hétről hétre több mint 50-50 liter vizet. Miután jó néhány önkéntes locsolóhoz hasonlóan augusztus közepére én is azt tapasztaltam, hogy hiába az öntözés, az egyik fám gyakorlatilag az összes levelét lehullatta, és a másik sem nézett ki sokkal jobban, elég bosszús lettem, mert úgy éreztem, hiábavaló a munkám.
Elkezdtem ezért utánajárni, mi okozza azt a jelenséget, hogy a locsolt, fiatal fák az idősebb, mélyebb gyökérzetük miatt a természetre, azaz az esőre bízott fákhoz hasonlóan még bőven az ősz beállta előtt lehullatják a leveleiket.
A jelenség népi elnevezése a hamis ősz, az Időkép meteorológusa, Hermann Dóra szerint ezt a fogalmat általában akkor használják, amikor a természet őszre jellemző jeleket produkál, például sárgulnak, hullanak a levelek, illetve nyugalmi állapotba vonulnak a növények, de mindez nyáron történik, általában szélsőséges aszály vagy hőhullám hatására.
„A hivatalos ökológiai vagy botanikai meghatározás erre a jelenségre a stresszindukált lombhullás vagy aszály miatti levélhullás, ami a növények védekező mechanizmusa, így csökkentik a vízvesztést, vagyis a párologtatást, amikor nincs elegendő nedvesség a talajban. A levélfelület csökkentésével a fák minimalizálják a párologtatást, így próbálják túlélni a kedvezőtlen körülményeket.”
Hermann Dóra szerint a jelenséggel az Időkép meteorológusai is találkoztak az idei nyáron elsősorban a fővárosban, illetve az ország középső részén, itt hullott ugyanis a legkevesebb csapadék, az ország csapadékosabb északkeleti és nyugati régiói szerencsésebb helyzetben vannak.
A főváros az ország középső részéhez hasonlóan valóban többször és hosszú időre került a nagyfokú-súlyos aszály állapotába az idei nyáron, bár a 2022-es aszály szerencsére itt sem tért vissza. A HungaroMet legfrissebb, augusztus végi jelentése szerint az országban 73–188 mm csapadék hiányzott a talaj felső, egyméteres rétegéből (1 mm csapadék 1 négyzetméteren 1 liter víznek felel meg). Ahogy a térképen is látszik, Budapest kiemelkedően rossz helyzetben van, átlagosan 162 mm, tehát 162 liter víz hiányzott a talajból a hétvégi viharok előtt.
A főváros teljes egésze érintett
Dezsényi Péter, a BKM Főkert divíziójának főigazgatója szerint ők is tapasztalták a hamis ősz jelenségét a városban. Mint mondta, ennek az az oka, hogy hiába volt a március az átlagosnál esősebb, júniusban – amely a legcsapadékosabb hónapunk lenne – alig 5–10 mm eső esett a fővárosban és környékén. A július kicsit hűvösebb és nedvesebb volt, de a csapadék eloszlása egyenetlen volt, a hirtelen lezúduló zivatarok jelentős része pedig nem jutott el a talaj mélyebb rétegeibe.
„Vannak olyan fővárosi területek, ahol 40-50 napja nem hullott érdemi csapadék, ezért az idei nyár előrehaladtával egyre nagyobb számban vonultak a budapesti fák kényszernyugalomba.
A főváros teljes egésze érintett, de különösen a pesti oldal belső, déli és keleti kerületei, valamint a budai oldalon a Gellért-hegy keleti és déli lejtője – itt nagyon látványos a jelenség, sajnos sok fa el is pusztult az elmúlt években.”
Szerinte érdemes különbséget kell tenni a városi fasorok, illetve a parki környezetben álló fák, facsoportok között. A parki fák ugyanis jóval védettebbek, jobb környezetben helyezkednek el, így azoknál a hamis ősz jelensége is később vagy egyáltalán nem jelentkezik. A városi fasorok fái már sokkal mostohább körülményeknek vannak kitéve, még a gondos és periodikus fenntartás ellenére is. „Óriási probléma a légköri aszály, amely minden lehetséges módon és irányból támadja a fát. A kiszárított talaj sem lesz képes a megfelelő mértékű nedvesség-, hőmérséklet- és tápanyag-raktározásra.”
A Főkert vezetője szerint a különálló, burkolatban kialakított fahelyekben élő fák esetében a legrosszabb a helyzet, ahol a csapadék zöme el sem jut a talajba, a legnagyobb mértékű lombszáradás ezeknél a fáknál jelentkezik. „Az ilyen városias, túlburkolt felületek jelentősen visszaverik a hőt, ami közvetlenül is károsítja a lombfelületet. Emellett a szűk gyökérzóna, a tömörödött, rossz minőségű talaj, a mechanikai sérülések (például a közműépítések gyökérkárosító hatása) is nehezítik a védekezést az aszály ellen – és ahogy a fák párologtató kapacitása csökken, úgy fokozódik a stressz.”
Azt mondja, hogy azokon a helyeken, ahol összefüggő, széles zöldsáv és a fákat támogató, talajjavító, vízmegtartást segítő összefüggő természetes gyep-, évelő- vagy cserjefelület áll rendelkezésre (például Kerepesi út), vagy a felszín és a burkolatok alatt kiterjedt, jó minőségű, szerkezeti talajból kialakított gyökérzóna és automata öntözés található (például Blaha Lujza tér), a fák sokkal jobb állapotban vannak, sokkal ellenállóbbak a szélsőséges aszállyal szemben, még a belvárosban is.
A hamis ősz jelensége a kertészmérnök szerint azonban még annál is riasztóbb, mint amiről az Időkép meteorológusa beszélt,
„a hamis ősz során nemcsak a száraz, de a zöld leveleit is ledobja a fa, mivel úgy ítéli meg, hogy a táplálék előállításáért felelős levélfelület további megtartása több vizet, cukrot és tápanyagot használna el, mint amennyit fel tudna még halmozni az év hátralévő részében. Ezáltal azonban értékes tartalékokat veszít, hiszen a klorofill, cukor és más tápanyagok kivonása nem történik meg a levelekből úgy, mint az ősz végi lombhullást megelőzően.
Ez azt is jelenti, hogy a tavaszt sokkal kevesebb tartalékkal kell elindítaniuk ezeknek a fáknak. A kevés tartalék a következő évben még nagyobb sebezhetőséget jelent majd az időjárással és a kórokozókkal szemben.”
A hamis ősz nem válogat
A Főkert tapasztalatai szerint leginkább a fiatal fák vannak kitéve az aszálynak, mivel gyökérzetük nem hatol még olyan mélyre, hogy hasznosítsák a mélyebb rétegek vízkészleteit. A hamis ősz azonban nem válogat az idősebb fák között sem,
„főként a hársak, juharok, nyírek és vadgesztenyék a leginkább kitett fajok, de rajtuk kívül minden más fafaj is megszenvedi az aszályos időszakokat. Még az invazív akác vagy a bálványfa is. A speciálisan nedvesebb körülményeket kedvelő fajok, mint például az éger, a nyár és a fűz pedig elpusztulhatnak, amennyiben nincs mód és lehetőség az öntözésre.”
A fentieken túl az Időkép meteorológusa szerint különösen érzékenyek még az extrém szárazságra a sekély gyökerű fajok közül a kőrisek, és az olyan őshonos lombhullató fajok, amelyek kevésbé alkalmazkodtak a szélsőséges szárazsághoz, mint például a bükk és a gyertyán. Hermann Dóra szerint „alapvetően az erdei fáknál a bükk különösen érzékeny arra, ha meleg van és kevés a csapadék. Ezért is tolódik fel egyre jobban a bükkös a hegyek csúcsa felé.”
A bükkös miatti aggodalmakat osztja Horváth Ferenc, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont munkatársa is, aki nemrégiben arról írt az Erdőrezervátum oldalára, hogy a hamis ősz szindrómáit mutatta a Kékes Erdőrezervátum bükkösőserdő-maradványa, ami egyébként „kedvező klimatikus helyzetben van, vagy inkább csak volt – egyre gyakrabban él át forró, nyári heteket, hónapokat. A talajban sincs cseppnyi nedvesség, a hegyoldalban szokásos források, vízfolyások és szivárgások is kiszáradtak.”
Az erdőökológus augusztus 20-a után járt a Kékes Erdőrezervátumban, ahol azt tapasztalta, hogy a faóriások jelentős része már lombtalan volt, és volt, amelyik a csúcsszáradás jeleit mutatta. A rendkívüli aszály által legsebezhetőbb a felső lombkoronaszint volt, az alsóbb szintek és az újulat kedvezőbb állapotban voltak, de a kényszerű és túl korai lombvesztés egyértelműen látszott, az aszálystressz nem kímélte őket sem. A lombvesztés pedig már sok fiatal fánál is nyilvánvaló volt. Az aszály azonban nemcsak a száraz falevelekben mutatkozott meg, hanem abban is, hogy a kutató makktermést egyáltalán nem látott.
„A korai lombvesztés következtében már augusztusban vastag, idei avartakaró alakult ki a lehullott falevelekből. Az elszáradt levelek mellett sok levél még zölden hullott le az aszály és a fák önvédelmi vészreakciója következtében. A hamis ősz kifejezés helyett kifejezőbb lenne az öncsonkító lombhullás.”
Horváth Ferenc a Telexnek azt mondta, hogy a Kékesen augusztusban alakult ki ez a helyzet, „az erdőrezervátum termőhelyére ugyan általánosságban jellemző a kedvezően hűvös, csapadékos bükkös klíma. Idén azonban alig volt hó, ellenben hosszú és forró nyár köszöntött be. A Kékes-gerinc északi oldalában a Sor-kövek alatti sziklás, nagyon kőtörmelékes, sekély váztalaj idén csak igen kevés nedvességet tudott tartalékolni. Nem csoda, hogy a kiszáradt váztalaj és a légköri aszály hatására a bükkfák egy része vészreakcióval, kényszerű lombvesztéssel reagált.”
Az erdőökológus szerint azonban nem egyedül a Kékesen okoz a hamis ősz problémákat, „az utóbbi években egyre többször, egyre gyakrabban tapasztaljuk olyan erdőkben, amelyek szélsőségesen száraz, vagy könnyen kiszáradó termőhelyen állnak. Ezen a nyáron a vértesi Juhdöglő-völgy Erdőrezervátumban láttunk több, mostanában kiszáradt bükkfát, tavaly pedig a Kis-Szénás Erdőrezervátumban. Mindkét területen a talaj nagyon sekély, a napsugárzás melegítő, szárító hatásának fokozottabban kiszolgáltatott, erre a sekély gyökérzetű bükk különösen érzékeny. Legutóbb 2022-ben volt durva nyári aszály, ennek hatása jelent meg a vértesi és budai-hegységi kiszáradásokban.”
A kutató azt mondta, hogy a cser és a dombvidéki tölgyek lombozata – különösen a molyhos tölgyé – sokkal szárazságtűrőbb, de szélsőséges helyzetben a tölgyek lombja is képes korábban elszáradni, de az elsárgult lomb még sokáig fennmarad a fákon. Az ICP Forests európai projekt keretében a Soproni Egyetem Erdészeti Tudományos Intézete minden évben monitorozza az erdők egészségi állapotát. Ezek egyik legjelentősebb mutatója az augusztusi levélvesztés mértékének becslése közel 100 reprezentatív területen az országban: a monitorozás 2012 óta egyre romló állapotokat mutat, amelyek az aszályos években súlyosabbak.
Ugyanakkor Horváth Ferenc szerint
„a fák pusztulása – az erdő öngyérülése – természetes folyamat, amely évente az öreg fák 1 százalékát vagy inkább kevesebbet szokott érinteni. A korai lombvesztés nem feltétlenül okoz pusztulást, de ha ennek gyakorisága megnő és súlyosabbá válik, akkor a halálozási arány könnyen meghaladhatja az 1 százalékot.”
Mi az az erdőrezervátum?
Az erdőrezervátum védett erdőterület, fokozottan védett magterületből és védett védőzónából áll. A magterületen minden közvetlen emberi tevékenységet – elsősorban az erdőgazdálkodást – végérvényesen beszüntetnek annak érdekében, hogy az erdő természetes folyamatai zavartalanul és hosszú távon érvényre juthassanak és azok megismerhetővé, tanulmányozhatóvá váljanak. Magyarországon jelenleg 63 erdőrezervátum van, amelyek közül eddig 54-et emeltek ki fokozottan védett erdőrezervátummá.
Horváth Ferenc erdőökológus szerint az Erdőrezervátum-kutatás keretében évente 5-8 erdőrezervátum magterületét méri fel az Ökológiai Kutatóközpont a Soproni Egyetem munkatársaival együttműködve. A területeket 10-20 évente tervezik ismételten felmérni, hogy megismerjék az erdőgazdálkodás alól kivont természetes erdők működését. A kutatás során a faállományt, az újulati és cserjeszintet, valamint a lágyszárú növényzetet és a termőhelyet vizsgálják.
Ha ez így megy tovább, elbúcsúzhatunk a bükktől és a tölgytől
Az Időkép adatai szerint hamis ősz az elmúlt 20 évben többször is előfordult Magyarországon:
- 2023-ban is voltak lokális aszályos időszakok, de nem mindenhol alakult ki ilyen drámai levélhullás, mint az idén.
- 2022 nyara kiemelkedően száraz és forró volt, több helyen már júliusban sárgultak és hullottak a levelek.
- 2018 szintén aszályos év volt, ami hamis ősszel járt.
- 2015-ben az aszály miatt az Alföldön és Dunántúlon is megfigyeltek lombhullást.
- 2007-ben szinte az egész országban megfigyelhető volt a jelenség, már július végén. Ekkor egy hosszan tartó, intenzív hőhullám és aszályos időszak sújtotta az országot, a hőmérséklet napokon keresztül több helyen meghaladta a 40 fokot – a legmelegebb is ekkor volt Magyarország történetében a mérések kezdete óta: július 20-án Kiskunhalason 41,9 fokot mértek.
Az Időkép meteorológusa szerint „sajnos a klímamodellek és meteorológiai előrejelzések alapján a nyári hőhullámok és aszályok intenzitása és gyakorisága növekszik Közép-Európában.
Az éghajlatváltozás hatására a vegetációs időszak megnyúlik, de közben a vízellátottság romlik. Ezért a fák előrehozott levélhullása, vagyis a stresszreakcióként történő lombhullás gyakoribb jelenség lehet a következő évtizedekben.”
Horváth Ferenc hozzáteszi, hogy „az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) 1988-as megalapítása óta rengeteg tudást halmozott fel a tudomány a klímaváltozásról. Számos ajánlás is született a politika felé, mindezek ellenére az üvegházhatású gázok koncentrációja továbbra is töretlenül emelkedik. A klímaváltozást megelőzni nem sikerült. Inkább az a kérdés, hogy hogyan fogjuk ezt kibírni és hogyan tudunk valamelyest alkalmazkodni?”
Az aggodalmakat osztják az ELTE Meteorológiai Tanszékének kutatói. Kis Anna, Szabó Péter és Pongrácz Rita nemrégiben a Másfélfokon publikált tanulmányukban azt írták, hogy a klímamodellek szerint a következő évtizedekben általánosságban szárazabb nyarak várhatnak ránk, ennek számos negatív következménye lehet.
Mint írták, „ha az üvegházgáz-kibocsátás a jelenlegi ütemben folytatódik, akkor a 2061–2080-as időszakban megjelenik az eddig egyáltalán nem jellemző, legmelegebb és legszárazabb kategória, a sztyepp az Alföld középső és déli részein, és ez még tovább nő (kb. kétszeresére) a század végére.
Várhatóan a korábban kocsánytalan tölgyes, illetve cseres területeket is felváltja az erdős sztyepp kategóriája. A legtöbb csapadékot igénylő és leghűvösebb viszonyokat kedvelő bükkös valószínűsíthetően teljesen kiszorul az országból, és a gyertyános-tölgyes is csak elvétve lesz megtalálható Magyarországon a szimulációk átlaga szerint.”
Annak érdekében, hogy ezt elkerüljük, a kibocsátás-csökkentés mellett fontos lenne megváltoztatni a tájhasználati szokásainkat. Horváth Ferenc szerint ezt a vízmegtartó élőhelyek előnyben részesítésével és helyreállításával, valamint egy klimatikusan is fenntarthatóbb erdőgazdálkodás erősítésével, például az örökerdő-gazdálkodás vagy a természetvédelmi erdőkezelések és a természetes folyamatok erősítésével érhetnénk el, szemben a vágásos, zárt erdőgazdálkodás hagyományos megoldásaival. De van, ahol szükséges lehet aszálytűrőbb fafajokra, vagy akár erdőtípusokra is átállni, egy óvatos és fokozatos cserével.
