Takács Péter olyan mérőszámmal dicsekedett, amely a mentőszolgálat szerint nem létezik
„A mentésirányítás triázsol, és a P1-es riasztás, ahol életveszély van, ott kell 15 percen belül kiérni, és [ez] nagyon-nagyon magas arányban valósul meg. Biztos, hogy 95 százalék fölött, a pontos számra most nem emlékszem, meg tudom neked nézni legközelebbre, de Magyarországon ez 95 százalékban az ország bármelyik pontján megvalósul.”
Ezt Takács Péter egészségügyi államtitkár mondta a Harcosok órája augusztus 27-i adásában, és a kijelentés két okból is figyelemre méltó. Egyrészt mert miközben Takács azt állította, hogy a legsürgősebb esetekben 15 percen belül ki kell érni, és ez több mint 95 százalékban teljesül, az Országos Mentőszolgálat (OMSZ) korábban a Telexnek válaszolva még azt is valótlanságnak nevezte, hogy ilyen szabály egyáltalán létezik, nemhogy azt megadták volna, hogy milyen arányban teljesül. Másrészt az államtitkár számai az OMSZ által korábban kiadott kiérkezési adatokkal összevetve legalábbis meglepők. Ráadásul ugyanebben a műsorban olyasmit is tett, amit korábban az OMSZ szintén kikért magának: a külföldi kiérkezési adatok almáját hasonlította a magyar adatok körtéjéhez.
Mégis érdekes a 15 perc
A kiérkezési idők témája legutóbb akkor került a figyelem középpontjába, amikor Kunetz Zsombor egészségügyi szakértő közérdekűadat-igényléssel fordult az OMSZ-hez, majd februárban közzétette a megkapott adatokat. Azt szerette volna megtudni, pontosan hogyan számítják a kiérkezési időt az egyes prioritási kategóriákban, illetve öt évre visszamenőleg kikérte az adatokat mind Budapestre, mind országosan. A módszertanra nem kapott egyértelmű választ, az adatok közül pedig megkapta a kiérkezési idők átlagát és mediánját. (Ez utóbbi az az idő, amelyen belül az esetek feléhez kiértek; e mutató előnye, hogy kevésbé torzítja egy-egy kiugró adat, mint az átlagot.)
Az egyik fontos kikért mutatót azonban nem adták ki neki: az úgynevezett 90. percentilist, azaz azt az időt, amelyen belül az esetek 90 százalékában kiérnek a mentők, míg 10 százalékában ennél többet kell várni. Pedig ezzel együtt teljesebb kép alkotható a mentőszolgálat teljesítményéről, hiszen az átlag és a medián egyaránt a közepes kiérkezési időt jellemzi, amely fontos, de arról semmit nem mond, hogy a közepesnél rosszabb teljesítmény mennyire is rossz pontosan.
Egy 10 perces medián azt jelenti, hogy az esetek feléhez kiérnek 10 percen belül, de arról semmi nem derül ki belőle, hogy a másik feléhez mennyi idő alatt érnek ki, ez lehet 11 perc és 11 óra is. Ezért is használják a percentiliseket gyakran a mentőellátás minőségi vizsgálatában világszerte, például Angliában, Walesben, Észak-Írországban, Skóciában, Ausztráliában, Kanadában (Waterloo, Kelet-Ontario, Alberta), az Egyesült Államokban (New Jersey, Michigan, a texasi Austin, Florida), Németországban (Bajorország, Baden-Württemberg), Ausztriában (Tirol) vagy éppen uniós szinten.
Az OMSZ akkor nem indokolta, miért nem adta ki az erre vonatkozó adatokat, csak annyit jegyzett meg, hogy az ország teljes területén adottak az infrastrukturális feltételek ahhoz, hogy a legsürgősebb esetek 90 százalékában 15 percen belül kiérkezzenek a mentők. A hiányzó mutató azonban az OMSZ által kiadott adatok és statisztikai módszerek segítségével megbecsülhető, amit Ferenci Tamás biostatisztikus akkor meg is tett. Az eredményei elhelyezéséhez pedig felidézte, hogy gyakran szokás emlegetni a „15 perces szabályt”, tehát hogy a legsürgősebb esetekhez ennyi idő alatt érjen ki a mentő, és ezt jellemzően a 90. percentilisre értik, tehát hogy a legsürgősebb esetek legalább 90 százalékához érjenek ki 15 perc alatt. Ferenci becslése alapján a magyar adatok ettől jelentősen elmaradtak.
Az OMSZ összesen 5+1 prioritási szintet különböztet meg: a beavatkozás sürgősségi igényétől függően sorolják kategóriákba az eseteket P1-től P5-ig, plusz a legsürgősebb esetekre a Kiemelt P1 jelzést használják. Ferenci becslése szerint a Kiemelt P1 kategóriában, ahová például az újraélesztést igénylő eseteket sorolják, a 90. percentilis a hónaptól és a becslési módszertől függően országosan 19-23 perc körül, Budapesten 17-25 perc körül volt a 2024. októberig közölt adatok alapján. Ez azt jelenti, hogy a becslés szerint a betegek 10 százalékának kellett ennél is többet várakoznia ebben a kategóriában. A következő, P1 jelű szinten, ahová a nem közvetlen életmentést igénylő, de szintén életveszélyes, ezért azonnali beavatkozást kívánó állapotok tartoznak, a 90. percentilis országosan 22-27, míg Budapesten 25-30 perc volt.
Miután ezekről a becslésekről beszámoltunk, megkerestük az OMSZ-t, hogy többek között arról kérdezzük őket, miért nem adták ki a 90. percentilisre vonatkozó adatokat; mit szólnak Ferenci becsléséhez; és ha nem a 15 perces szabályt tekintik irányadónak, akkor mi a kiérkezési időkre vonatkozó célkitűzésük. A mentőszolgálat kommunikációs osztálya azonban érdemi szakmai válaszok helyett valótlanságok terjesztésével vádolta meg lapunkat. Az erről szóló levelezésünket akkor teljes terjedelmében közzétettük. Mostani cikkünk szempontjából a levelezésnek az a része az érdekes, ahol az OMSZ ezt írta:
„Valótlanság, hogy »szokták emlegetni a 15 perces szabályt, tehát, hogy a legsürgősebb esetekhez ennyi idő alatt érjen ki a mentő«. A valóság ezzel szemben az, hogy nem létezik ilyen szabály, a legsürgősebb esetekhez a lehető leggyorsabban kell kiérkezni.”
Ez a válasz már akkor is különös volt, hiszen az, hogy a 15 perces mutatót minőségértékelési indikátorként használják, természetesen egyáltalán nem mond ellent annak a törekvésnek, hogy „a legsürgősebb esetekhez a lehető leggyorsabban kell kiérkezni”, sőt épp ennek a törekvésnek a teljesülését méri.
Tehát míg az OMSZ szerint valótlanság, hogy a 15 perces szabályt emlegetni szokás, mert ilyesmi nem is létezik, fél évvel később az egészségügyi államtitkár a Harcosok órájában arról beszélt, hogy a legsürgősebb esetekben „kell 15 percen belül kiérni”, majd a 15 perces szabály emlegetése után annak teljesülési arányával dicsérte a mentők munkáját.
Természetesen elképzelhető, hogy az azóta eltelt fél évben kezdték el mégis figyelni ezt az adatot. Ezért cikkünk megjelenése előtt megkérdeztük az OMSZ-t Takács nyilatkozatáról, illetve arról, hogyan tekintenek jelenleg a 15 percen belüli kiérkezés sztenderdjére. Ha érkezik érdemi válasz, beszámolunk róla.
A korábbi adatokból más látszik
Ha egy pillanatra félretesszük a Takács Péter és az OMSZ álláspontja közötti ellentmondást, akkor is érdekesek az államtitkár idézett mondatai: „[…] a P1-es riasztás, ahol életveszély van, ott kell 15 percen belül kiérni, és [ez] nagyon-nagyon magas arányban valósul meg. Biztos, hogy 95 százalék fölött […].”
Mint említettük, az OMSZ által fél évvel ezelőtt kiadott kiérkezési adatokból statisztikai módszerekkel megbecsülhető volt a ki nem adott 90. percentilis is. Bár Takács nem ezt a mérőszámot említette, amit mondott, az szorosan összefügg vele, ezért az általa bemondott adatot egy kis számolással össze lehet hasonlítani az OMSZ alapból nem nyilvános, de fél éve kiadott adataival. És a kettő finoman szólva nem vág egybe.
A percentilis és a Takács-féle mérőszám ugyanazt vizsgálja, csak fordított irányból. A 90. percentilis azt mutatja meg, hogy mi az az időtartam, amely alatt az esetek 90 százalékában kiérnek a mentők. Ha a 90. percentilis 15 perc, akkor az esetek 90 százalékához 15 percen belül kiérnek. De fordítva is megfogható a dolog: ha nem azt a kérdést tesszük fel, hogy hány percen belül érnek ki az esetek 90 százalékához, hanem hogy az esetek hány százalékához érnek ki 15 percen belül. Takács nyilatkozata a 15 percen belüli kiérések több mint 95 százalékos arányáról tehát azt is jelenti, hogy az esetek több mint 95 százalékához érnek ki 15 percen belül – azaz ez alapján még a 95. percentilis is kisebb, mint 15 perc, nemhogy a 90. percentilis.
Ferenci Tamás becslése szerint azonban már a 90. percentilis is magasabb volt, mint 15 perc, azaz már az esetek 90 százalékához is hosszabb idő alatt értek ki a mentők, mint amit most Takács az esetek 95 százalékáról mondott. Takács nyilatkozata után megkértük Ferencit, hogy a korábban kiadott adatok alapján becsülje meg azt az arányt is, amelyről az államtitkár beszélt. A korábban használt módszertannal ugyanis nemcsak a 90. percentilisre, de a Takács által használt, 15 percen belüli kiérkezések arányára is lehet egy becslést tenni az OMSZ által kiadott adatok alapján. A biostatisztikus ezt meg is tette, és a konkrét hónaptól és az alkalmazott becslési módszertől függően az alábbi eredményeket kapta.
A Kiemelt P1 prioritási kategóriában a vizsgált időszak vége felé országosan 70-80, Budapesten 65-80 százalék körül alakult a becsült 15 percen belüli kiérkezési arány:
A P1 kategóriában ugyanez országosan 60-70, Budapesten 55-60 százalék körül alakult:
A P2 kategóriában pedig ez az arány országosan 45, Budapesten 20-30 százalék körüli:
Ferenci tehát úgy becsüli, hogy az az arány, amelyet Takács 95 százalékosnak mondott, a tavaly októberig szóló adatok alapján jóval alacsonyabb lenne. Az, hogy mennyivel, a prioritási kategóriától is függ, mert Takács úgy fogalmazott, hogy az általa bemondott arányszám „a P1-es riasztás, ahol életveszély van”. Bár nem így mondta, valószínűleg a Kiemelt P1-re célzott, ebben az esetben 95 helyett 70-80 százalékos arány látszik a korábbi adatokból, azaz az esetek ilyen arányában történhetett meg a kiérkezés 15 percen belül. Ha mégis a P1-re gondolt, akkor ugyanez 60-70 százalék.
Ferenci hangsúlyozta, hogy ezek az eredmények – a 90. percentilishez hasonlóan – ismét csak becslések a részéről, még ha észszerű feltevéseken és szakirodalmi adatokon nyugvó becslések is. De, mint hozzátette, nagy probléma nincsen, mert ha hibásak lennének a becslések, akkor azt az OMSZ egy pillanat alatt tisztázhatja azzal, hogy kiadja a tényadatokat.
Meg kell jegyezni, hogy az adatigénylés óta több mint fél év telt el, az akkor kiadott legfrissebb adatok pedig ma már közel egyévesek, tehát elvileg lehetséges, hogy az azóta eltelt időben jelentősen javultak a kiérkezési idők, és Takács arányszáma már ezeken alapul. Azért, hogy ez kiderüljön, kikértük az OMSZ-től az ezek szerint mégis létező adatokat a 15 percen belüli kiérkezések arányáról öt évre visszamenőleg, havi, sürgősségi prioritásbeli és Budapest–országos lebontásban. Takács Pétertől is kértük ugyanezeket az adatokat, hiszen mint a Harcosok órájában a műsorvezető Németh Balázsnak mondta, „a pontos számra most nem emlékszem, meg tudom neked nézni legközelebbre”. Választ cikkünk megjelenéséig egyiküktől sem kaptunk, de ha később befut, bemutatjuk az adatokat, amelyek segíthetnek tisztázni a látszólagos ellentmondást.
Mehet az összehasonlítás, ha politikailag indokolt
Takács nyilatkozatának egyébként a folytatása is érdekes: „A P2-es, az, amikor… vagy P2-es vagy 3-as – most átalakították kicsit a rendszert, háromfokozatú volt, most öt –, az az, amikor kórházba kell szállítani, de nem azonnal. Azt Magyarországon a mentők általában kettő óra alatt szokták teljesíteni. Angliában tudod, mennyi az a szintidő? Nyolc, nyolc óra, nyolc! Tehát a magyar mentőszolgálat kettő óra alatt szállítja az ilyen eseteket, az angol nyolc óra alatt. Úgyhogy amikor a mentőszolgálatot ócsárolják a politikai ellenfeleink, erről is tájékoztassák legyenek kedvesek a követőiket – úgyse fogják persze.”
Ezekben a mondatokban nem is az az érdekes, hogy Takács milyen adatokat mond – bár az sem egyértelmű, hogy pontosan honnan szedi ezeket, mert a korábban kiadott adatok alapján a hazai P3-as szinten még jobb is volt a kiérkezési idő, mint amit ő mondott, az angliai adatokban pedig még csak hasonlót is nehezen találtunk. Mindennél azonban sokkal érdekesebb maga az összehasonlítás ténye. Fél évvel ezelőtt ugyanis előbb az OMSZ, majd Csató Gábor főigazgató személyesen is kikérte magának, hogy bárki külföldi mentőszolgálatok adataival hasonlítsa össze a magyar adatokat, mert a rendszerek eltérései miatt ez szerintük értelmetlen és félrevezető – és ebben egyébként teljesen igazuk is van.
„Az önjelölt elemző a szükséges tudás hiányában vagy szánt szándékkal hasonlít össze »almát körtével«, az egyes országok mentőrendszerei között végzett összehasonlításai teljességgel megalapozatlanok, ugyanakkor hangzatosak, így alkalmasak a lakosság félrevezetésére. A valóság az, hogy az egyes országok mentőszervezeteinek feladatstruktúrái, segélyhívásfogadó rendszereik felépítése, egészségügyi intézményrendszere és protokolljai is különbözőek” – írta februárban az OMSZ.
„Mi nem hasonlítunk össze körtét almával, mert nincs olyan, hogy nyugat-európai mentőszolgálat, és olyan sincs, hogy angol vagy német mentőszolgálat. Minden egyes szolgálat saját magának állít fel olyan indikátorokat, amiket ő igyekszik betartani, amit békeidőben, normál távokon, normál útviszonyok mellett, normál közlekedéssel és ideális állapotban tartani akar” – mondta Csató is márciusban.
Az más kérdés, hogy Ferenci Tamás az OMSZ vádjaival szemben valójában semmi ilyesmit nem is tett: ő sehol nem hasonlította össze magukat a kiérkezési időket a külföldi adatokkal, hanem csak arra hívta fel a figyelmet, hogy míg például Angliában ezeket az adatokat bárki megtekintheti a mentőszolgálat saját honlapján, magyarázatokkal ellátott, folyamatosan frissülő grafikonokon, addig itthon külön adatkéréssel lehet csak hozzájutni ezekhez az adatokhoz, akkor is csak rossz minőségben szkennelt képfájlként, egy részükhöz pedig még így sem – azaz Ferenci nem az adatok tartalmát, hanem azok transzparenciáját hasonlította össze.
Ehhez képest most Takács Péter egy az egyben fogta azokat a számokat, amelyek az OMSZ szerint is összehasonlíthatatlanok, és telibe összehasonlította azokat, majd levonta a következtetést, hogy a magyarok mennyivel jobbak. (Németh Balázs műsorvezető pedig hozzátette, hogy az angliai adatok biztosan a bevándorlók miatt ilyen rosszak – de ez már egy egészen másik történet.)
Az OMSZ-t arról is megkérdeztük, hogy a korábbi válaszuk fényében mit szólnak az államtitkár összehasonlításához, azt relevánsnak tartják-e. Egyelőre nem kaptunk választ.
Takács Péter egyébként ugyanebben az adásban további nemzetközi összehasonlítást is tett, ami nem is maradt visszhang nélkül. Az államtitkár azt állította, hogy a burgenlandi mentőszolgálat színvonala jelentősen elmarad a magyarétól, az osztrák tartomány mentőautóiban nincs GPS, nincs online mentővezérlés, és mágnestáblán követik, hogy melyik mentőautó épp merre jár, az osztrák mentők pedig elámultak a magyar mentőautók felszereltségén. Burgenland tartomány vezetője kedden Orbán Viktor miniszterelnöknek írt nyílt levélben tiltakozott az államtitkár kijelentései ellen. Hans Peter Doskozil szerint Takács szavai tényszerűen hamisak és méltatlanok a két ország partnerségéhez, ezért nyilvános helyreigazítást vár.
