Rákot, trombózist, depressziót okoz a fogamzásgátló a TikTok szerint, utánajártunk, mi az igazság
A közösségi médiában, főleg a TikTokon az önjelölt egészségszakértő influenszerek az elmúlt hónapokban szinte csak „a hormonháztartás javításáról” és a „hormonális egészségről” beszélnek, és nagyjából minden egészségügyi problémát a hormonrendszer rossz működésére vezetnek vissza. Ez is olyan trend lett, mint a mikrobiom-bűvészet, ahol meg minden gond forrása a bélbaktériumok egyensúlyának felborulása, jelentsen ez bármit is. Mindkét témának van egyébként valóságalapja, csak általában nem pont az, amit ezek az influenszerek állítanak.
A hormonháztartás felborulásának alfája és ómegája ezekben a posztokban általában a fogamzásgátló tabletta, ami az influenszerek egy része szerint nem biztonságos, sőt egyenesen káros, és súlyos terhet ró a női szervezetre. Érthető, hogy a mesterséges hormonbevitel ijesztő koncepció, és a tabletta ritka esetekben valóban jelentős mellékhatásokkal járhat – de a kép korántsem ennyire fekete-fehér, ugyanis vannak kifejezetten előnyös hatásai is, és a káros következményeket jellemzően jócskán eltúlozzák.
A probléma kulcsa inkább abban keresendő, hogy sok nő nem tudja, mit is vállal pontosan, ha fogamzásgátló tablettát szeretne szedni.
A fogamzásgátlás igénye nagyjából egyidős az emberrel, hiszen kutatások szerint a szexuális közösülés egyik legritkább oka az, hogy valaki gyereket szeretne csinálni. A történelem során a férfiak viszonylag könnyen meg tudták oldani a problémát, és már elég korán rájöttek, hogy az állati membránok, például a juhbél viszonylag könnyen hasznosítható a célra, a nők viszont érthető módon nagyobb kihívásokkal szembesültek.
A 20. század előtt alkalmazott módszerek nem voltak mindig hatékonyak, sőt biztonságosak sem: néhány évszázaddal ezelőtt kínai nők fokozottan mérgező ólmot és higanyt ittak a termékenység szabályozására; a középkori Európában a mágusok azt tanácsolták a nőknek, hogy viseljenek menyétherét a combjukon, vagy akasszanak levágott menyétlábat a nyakukba; de ebben a korszakban használtak még fogamzásgátlásra kiszárított macskamájat, fekete macskától származó csontok darabjait, menstruációs vérbe áztatott vászonrongyot és nyúlvégbélnyílást is. Azt is hitték, hogy egy nő elkerülheti a teherbe esést, ha háromszor körbesétálja azt a helyet, ahol korábban egy vemhes farkas vizelt. Az újabb időkben sem volt sokkal biztatóbb a helyzet: nők szárított hódherét főztek erős alkoholos oldatba, és ezt itták meg.
A nyúlvégbél és a szárítotthódhere-ital után az 1960-as években megérkezett az első fogamzásgátló tabletta, ami alapjaiban nagyon hasonlított a mostani kombinált szerekre, de sokkal több hatóanyagot, vagyis ösztrogént és progeszteront tartalmazott, ezért jóval több mellékhatása volt, mint a mostaniaknak, és ezek több nőt is érintettek, mint a mai szerek – komoly probléma volt például a vénás tromboembólia megnövekedett kockázata. A tudósoknak több mint egy évtizedbe telt, mire felismerték ezeket a megnövekedett kockázatokat és gyakoribb mellékhatásokat, és megtanulták, hogy sokkal alacsonyabb dózisok ugyanolyan hatékonyak a terhesség megelőzésében, mint a magasak.
A mai tabletták már jóval kevesebb veszéllyel és mellékhatással járnak, de nem lehet kategorikusan kijelenteni azt sem, hogy mindenkinek teljesen biztonságosak.
Ahhoz, hogy megértsük, miért hordoznak kockázatokat és előnyöket a fogamzásgátló tabletták, ismernünk kell a működésüket. A cikkben most a kombinált tablettákkal foglalkozunk, amelyek ösztrogént és progeszteront tartalmaznak, ezek ugyanis a legnépszerűbbek: 2014-es adatok szerint világszerte több mint százmillió nő használja őket, és Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban a termékeny korú nők körülbelül 80 százaléka szedte őket valamikor élete során. A kombinált tablettáknak három fajtájuk van, a legelterjedtebb az egyfázisú változat, aminél minden tabletta ugyanannyi hormont tartalmaz, és 21 napon át kell szedni, majd hétnapos szünetet tartani.
Az ösztrogén és a progeszteron is természetesen előforduló hormonok a női szervezetben. Az ösztrogén vagy tüszőhormon a legfontosabb női nemi hormon, elősegíti a másodlagos női nemi jellegek fejlődését, szerepet játszik a méhnyálkahártya vastagodásában, valamint a menstruációs ciklus szabályozásában. A progeszteron vagy sárgatesthormon a petefészekben termelődik, a tüszőrepedést követően a tüszőhám és a belső tok sejtjeinek átalakulásával kialakuló sárgatestben, a tüszőrepedést is kiváltó luteinizáló hormon (LH) hatására. A progeszteronnak köszönhetően a méhnyálkahártya olyan stádiumba kerül, ami kedvező körülményeket teremt a megtermékenyített petesejt beágyazódásához és a méhlepény kialakulásához.
A mesterségesen bevitt ösztrogén és progeszteron azonban épp ezt akarja elkerülni: megakadályozza az ovulációt a tüszőérlelő hormon (FSH) és a luteinizáló hormon gátlása révén. A progesztogén komponens emellett a méhnyaknyákot is vastagabbá, a spermiumok számára nehezebben átjárhatóvá teszi, valamint csökkenti az endometrium befogadókészségét, így a petesejt lényegesen nehezebben ágyazódik be akkor is, ha már átjutott a korábbi akadályokon.
„A fogamzásgátló a vér ösztrogén- és progeszteronszintjét egyértelműen csökkenti, mert hiába van a tablettában mindkettő, összességében kevesebb, mint amennyit a petefészek termelne – mondta a Telexnek Ács Nándor, a Semmelweis Egyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikájának igazgatója. – A fogamzásgátló szedése megállítja a petefészek működését, annak a saját hormontermelését. Amit viszont a tablettával beviszünk, az jóval alacsonyabb hormonszintet eredményez.”
Persze nem teljesen ugyanaz, ha fogamzásgátló tablettával visszük be a hormonokat, mintha természetesen termelnénk: utóbbi esetében ugyanis természetes hullámzásuk van, ami a tabletta esetében elveszik, hiszen az folyamatosan alacsony szinten tartja a szervezetben a szintjüket. Tehát a természetes maximumokhoz képest így kevesebb ösztrogén és progeszteron van jelen, de a hormonhiányos minimumokhoz képest több. Arról, hogy ez pontosan milyen következményekkel jár, nehéz kutatásokat találni, és általában ezek sem konkrétan azt vizsgálják, hogy a természetes ciklus megzavarása milyen hatással van a szervezetre. Gyakran ez a fogamzásgátló tablettákkal kapcsolatos legfontosabb felmerülő kritika – de mivel ezzel kapcsolatban még nincsenek kellően megalapozott információk, ebben a cikkben azokat az előnyöket és hátrányokat vesszük sorra, amikről viszont vannak.
Bizonyos rákfajták kockázatát növeli, másokét csökkenti
„Összességében a fogamzásgátlóktól tartani nagyrészt butaság. Semmi komoly érdemi, igazolt káros hatásuk nincs, ezt így ki lehet mondani” – mondta Ács Nándor, aki egyébként kollégáival most azt vizsgálja, hogy hogyan befolyásolja bizonyos ráktípusok előfordulását a fogamzásgátló tabletta szedése. Az első eredményeiket nemrég publikálták a méhtestrákkal kapcsolatban, és azt találták, hogy a tabletta szedésével akár 69 százalékkal is csökkenhet a kialakulási esélye.
Más kutatások azonban nem ennyire optimisták a potenciális káros hatásokkal kapcsolatban.
A tudományos eredmények jelenleg azt mutatják, hogy a tabletta szedése némileg megnöveli az emlő- és méhnyakrák kockázatát. Egy 2023-as brit kutatás szerint a hormonális fogamzásgátlók 20-30 százalékkal emelik az emlőrák kialakulásának esélyét, de a kutatók hozzáteszik: ez még mindig nagyon alacsony konkrét esetszám-növekedést jelent. Egy 2022-es, szintén brit kutatás is azt találta, hogy a tablettahasználat magasabb kockázattal járt az invazív mellrák kialakulására, de a szer elhagyása után öt évvel ez a kockázatnövekedés eltűnt. Egy 2017-es, 1,8 millió nő adatait vizsgáló kutatás szerint is nő a kockázat a fogamzásgátlók szedésével: összesített abszolút növekedés a mellrákos esetek számában 13 eset volt 100 ezer emberév alatt, ami nagyjából azt jelenti, hogy minden 7 690, hormonális fogamzásgátlót egy évig használó nőre jutott egy plusz mellrák. Ez a kutatás még akkor is talált kockázatot, ha valaki elhagyta a fogamzásgátló tablettát. Egy 2017-es dán tanulmány azt írja: a mellrák kockázata magasabb azoknál a nőknél, akik a vizsgálat idején vagy nem sokkal előtte használtak modern hormonális fogamzásgátlókat. A kockázat a használat időtartamával nőtt, ugyanakkor az abszolút növekedése csekély volt.
Az amerikai Nemzeti Rákintézet (NCI) szerint az ösztrogén és a progeszteron természetes formájában is elősegítheti bizonyos daganatok kialakulását és növekedését, például azokét, amelyek kifejezik ezeknek a hormonoknak a receptorait, ilyen a mellrák is. Ez lehet az oka annak, hogy ezek a kutatások ilyen eredményeket produkáltak.
Hasonló a helyzet a méhnyakráknál is: egy 2018-as amerikai kutatás megerősítette, hogy a kombinált fogamzásgátló tablettáknak lehet rákot támogató hatásuk, egy 2022-es török metaanalízis pedig azt, hogy a tabletta valóban növelheti a méhnyakrák kialakulásának esélyét ötévnyi használat után, de az elhagyását követően tíz év alatt ez visszaáll a normálisra. Egy 2023-as brazil–portugál vizsgálat azt találta, hogy több korábbi kutatás megerősíti ezt az összefüggést, de vannak olyan tanulmányok, amik ellentmondó eredményekre jutottak a témában. Az NCI szerint a szájon át szedhető fogamzásgátlók megváltoztatják a méhnyak sejtjeinek fogékonyságát a magas kockázatú HPV-típusokkal szembeni tartós fertőzésre, ezek pedig szinte mindegyik típusú méhnyakrák kiváltó okaiként szerepelnek.
Ezzel szemben a fogamzásgátló tabletták egyes ráktípusok, például az Ács Nándorék által is vizsgált méhtestrák előfordulási esélyét csökkentik. Kutatások kimutatták már, hogy emellett a petefészekrák kialakulási kockázata is alacsonyabb a fogamzásgátlót szedő nők között: az NCI összefoglalója szerint azoknál a nőknél, akik valaha használtak fogamzásgátló tablettát, 30-50 százalékkal csökken a kockázata, a védőhatás a használat időtartamával nő, és akár 30 évig is fennmaradhat a tabletta elhagyása után. A kockázatcsökkenés megfigyelhető azoknál a nőknél is, akik BRCA1 vagy BRCA2 génmutációt hordoznak, ez pedig azért fontos, mert a mutáció hordozói jelentősen nagyobb eséllyel kapnak emlő- és petefészekrákot.
„A fogamzásgátlók előnyös–hátrányos hatásairól beszélni nagyon fontos, ezeken belül talán a legfontosabb, hogy hogyan alakul a daganatok gyakorisága. Erről most már az elmúlt ötven évből világszerte nagyon sok adat rendelkezésre áll, amik gyakran ellentmondanak egymásnak. Mi vizsgálni fogjuk a petefészekrákra, az emlőrákra, sőt az összes egyéb szóba került ráktípusra vonatkozó hatást – mert talán meglepő dolog, de nemcsak ezekre a daganatokra lehet hatása a tablettának, hanem a tüdőrákra, az idegrendszeri daganatokra is. Végignézzük az összeset, hogy hol milyen hatás dokumentálható” – mondta Ács Nándor.
Társaival nagy metaanalízist készítenek, ami azt jelenti, hogy az elmúlt ötven évben megjelent összes, témába vágó kutatás számszerű adatait egyesítik egy adatbázisba, és levonják a következtetéseket. „Ezek mind megfigyeléses vizsgálatok, hiszen a fogamzásgátló szedését is több évig vizsgálják, majd az utánkövetésnél is el kell telnie egy bizonyos időnek, hogy lássák: kialakul-e a daganat, vagy sem. Erre előre eltervezett, randomizált vizsgálatot gyakorlatilag lehetetlen csinálni, mert senki nem tartana ki a végéig” – mondta a szakértő. Ebből következik egyébként, hogy ok-okozati összefüggéseket nem is lehet biztosan felállítani, de egy több milliós alanyszámú összesítésből azért már elég biztos következtetéseket lehet levonni.
Növeli a trombózis kockázatát, de ez sok mindentől függ
A fogamzásgátló tabletták kockázataival kapcsolatban talán nem is a daganatokról hallunk a legtöbbet, hanem a trombózisveszélyről, ami a szer leggyakrabban előforduló súlyos szövődménye, de még mindig nagyon ritkának tekinthető. A tabletták megnövelhetik a többek között a láb és a tüdő ereiben képződő vérrögök (vénás trombózis) kialakulásának esélyét. A különböző kombinált tabletták összetételüktől függően eltérő mértékben hajlamosíthatnak a kockázatra, a magasabb ösztrogéndózist tartalmazók például jellemzően rizikósabbak, és egyes progeszteronfélék is növelik a kialakulási esélyt.
Az Amerikai Reproduktív Orvostudományi Társaság szerint a kombinált tablettákat szedőknél 10 ezer nőévre vetítve 3-15 mélyvénás trombózis fordul elő, szemben az 1-5 esettel, ami a tablettát nem szedőket érinti. Ez a kockázat viszont még mindig kisebb, mint a terhességé, ami 5-20 eset 10 ezer nőévre vetítve, míg posztpartum (azaz a szülés utáni) időszakban 40-65 eset fordul elő ugyanilyen intervallumra számolva.
Egy 2024-es brit kutatás kimutatta, hogy nagy szerepük van a korábbi kockázati faktoroknak abban, hogy valakinél kockázatosabb-e a fogamzásgátló tabletta, vagy sem. A tanulmány szerint a poligénes kockázattal rendelkező nőknél a legmagasabb a trombózis kialakulásának kockázata, ezt követi a Leiden-mutáció, majd a II. alvadási faktor egyik génjének mutációja. A három együttes megléte 14,8-szoros kockázatot jelent a vérrögök kialakulására.
„Az a baj, hogy amit szűrővizsgálatokkal lehet mérni, az a trombózisveszély körülbelül 5 százalékát tudja előre kiszűrni, nagyjából értelmetlen – mondta Ács Nándor. – Ha nagyon-nagyon gondosan szeretnénk eljárni fogamzásgátló szedése előtt, akkor természetesen egy általános vérképet és egy májfunkciós vizsgálatot is érdemes csinálni, mert a tabletta a májban bomlik, és ha valakinek májanyagcsere-zavara van, óvatosan kell eljárni. Esetleg valóban meg lehet csináltatni a trombózisvizsgálatokat, amik a kockázat csak nagyon kis részét szűrik ki, és családi kockázatfelmérésre is szükség van, mert ha például valaki nagyon közeli hozzátartozójának volt fiatalon trombózisa, esetleg szokatlan helyen is, mondjuk a felkarban, az már figyelmeztető jel lehet.”
A szakértő azt is megjegyezte, hogy a trombózisveszély a kutatások alapján az első egy-két évben áll fenn, ha addig nem történt probléma, a következő években nagyon minimális rá az esély.
Ellentmondásos adatok a depresszióról
Az elmúlt években többször összefüggésbe hozták a fogamzásgátló tabletta szedését a mentális egészséggel és annak problémáival is. Nemrég a magát valamiért ebben a témában is relevánsnak gondoló Elon Musk festett baljós képet a szer és a depresszió, illetve az öngyilkossági hajlam között. Ahogy a trombózisnál is láthattuk, az orális fogamzásgátlók és a depresszió közötti kapcsolat is a tablettákban található progesztogének mennyiségétől és típusától függ. Egy 2022-es tanulmány szerint például úgy tűnik, hogy a csak progesztogént tartalmazó szerek hajlamosítanak fokozottabban a depressziós rendellenességekre, de a kutatás azt is megjegyezte, hogy ez az egyébként is depresszióra hajlamos nőknél mutatkozik jobban.
Egy 2016-os áttekintés azt találta, hogy az ellentmondásos kutatási módszerek és az egységes értékelések hiánya megnehezíti határozott következtetések levonását arról, hogy mely fogamzásgátló tabletták és kiknél hatnak a hangulatra. Egy nagy résztvevőszámú, 2016-os dán kutatás azonban azt találta, hogy fokozott a depresszió kockázata minden típusú hormonális fogamzásgátló szedése esetében. Egy 2023-as brit tanulmány arra jutott, hogy a fogamzásgátló tablettát használó nőknél akár 130 százalékkal is megnőhet a depresszió kockázata, különösen a használat első két évében. Ezzel szemben a Northwestern Egyetem egy 2020-as kutatása nem talált összefüggést a depresszió és az öngyilkosság esélye és a hormonális fogamzásgátlók között akkor sem, ha a vizsgált nők már egyébként is rendelkeztek valamilyen pszichiátriai problémával.
„Az igaz, hogy ilyen mellékhatás valóban jelentkezhet – mondta Ács Nándor. – A hölgyek egy bizonyos százalékánál lehet egy depresszív hajlam, és körülbelül 20 százalékuk libidócsökkenésről számol be. Nagyon függ különböző fogamzásgátló-típusoktól az, hogy kire milyen hatással van, és most már nagyon sokfélét lehet beállítani valakinek különböző kombinációkban különböző hormonokkal is. Egy jó nőgyógyász előbb-utóbb meg tudja mondani a páciensnek, hogy milyen fogamzásgátló jó neki.” Ez pedig általában próba szerencse módszerrel megy, mármint azon túl, hogy a megfelelő információk birtokában az orvos elméletileg már alapvetően azt a tablettát írja fel a páciensnek, amit a legjobbnak talál.
Ács Nándor szerint hosszú távon is érdemes ezeket a tablettákat szedni, sőt, akár előnyösek is lehetnek egy sor kórképpel szemben. „Aki szedi, tegyük fel, öt-tíz évig a fogamzásgátlót, és utána várandósságot tervez, akkor sokkal kisebb az esélye például a genetikai rendellenességeknek a gyereknél.” A szert egyébként fel szokták még írni a menstruációs ciklusok szabályozása, a menstruációs fájdalom és vérzés csökkentése, a pattanások javítása, a PCOS és az endometriózis tüneteinek kezelése céljából, ezek mindegyikére hatékony lehet a hormontartalmú tabletta szedése. Ezenkívül csökkentheti a méhen kívüli terhesség esélyét és a csontritkulás mértékét is.
A fent említett komolyabb mellékhatások mellett azonban több enyhébbel is potenciálisan számolni kell: magas vérnyomással, pecsételő vérzéssel, fejfájással, hányingerrel, szédüléssel, mellfájással, esetleg súlygyarapodással, hangulatingadozással vagy a már említett libidócsökkenéssel járhat a szedése. Érdekesség, hogy az egyik, férfiaknak szánt hormonális fogamzásgátló kísérletét 2016-ban nagyon hasonló mellékhatások miatt állították le – több résztvevő kiszállt a projektből, mert súlygyarapodást, hangulatingadozásokat és depressziót tapasztalt, amiket túl nagy áldozatnak gondoltak a fogamzásgátlás oltárán.
