Az EU az ételekben betiltotta, de a gyógyszerekben nem tudja nélkülözni ezt a potenciálisan káros adalékanyagot

Az addig igencsak népszerű élelmiszer-adalékként használt titán-dioxidot 2022 augusztusában az Európai Unió betiltotta élelmiszeripari használatra, mivel az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság szerint nem lehet kizárni, hogy nanoformájában genotoxikus, vagyis DNS-károsító. Ennek ellenére gyógyszerekben még mindig széles körben használják, még úgy is, hogy rendszeresen újravizsgálják a potenciális veszélyeket és előnyöket. Az Európai Gyógyszerügynökség szerint túl sok pénzbe kerülne átállni a jelenleg elérhető alternatívákra, amiknek ráadásul egyéb hiányosságaik is vannak a titán-dioxidhoz képest.

A titán egy gyakori fémes elem, széles körben megtalálható a természetben. A környezetben természetes módon érintkezik az oxigénnel, ennek hatására titán-oxidok képződnek, amelyek számos ásványban, porban, homokban és a talajban is előfordulnak. Az ipar rutilból, brokitból és anatázból nyeri ki ezt az ásványt, majd feldolgozza, finomítja és tisztítja annak megfelelően, hogy a végső felhasználás biztonsági előírásainak megfeleljen.

A titán-dioxidot évtizedek óta használják fehérítőanyagként az élelmiszerekben, pigmentként gyógyszerkészítményekben és UV-védőként kozmetikumokban, de más felhasználási területei is vannak. Ma már annyi ágazatban használják, hogy szinte lehetetlen elkerülni a hétköznapi életben. Az élelmiszer- és gyógyszeriparban a titán-dioxidot E171 néven tüntetik fel, ami az élelmiszeripari tisztasági fokozatra utal. Magas fedőképessége és fényessége miatt rendkívül sok gyógyszerkészítményben alkalmazzák (nagyjából 91 ezerféle humán és 1 600 állatgyógyászati készítményben) pigmentként és fedőanyagként. A fő funkciója, hogy segít megőrizni a színt a termék eltarthatósági ideje alatt, és védőbevonatként is szolgál az aktív hatóanyag megőrzésére.

A FAO/WHO Élelmiszer-adalékanyagokkal foglalkozó Közös Szakértői Bizottsága (JECFA) is vizsgálta a titán-dioxidot az élelmiszerrel kapcsolatos aggályok miatt. A 2023-as állásfoglalás szerint a titán-dioxid a gyomor-bélrendszerből csak nagyon kis mértékben szívódik fel, vagyis az orális biológiai hozzáférhetősége az emberben rendkívül alacsony. A testület szerint hosszú távú állatkísérletekben nem mutattak ki karcinogén, reprodukciós vagy fejlődési toxicitást. A JECFA azt is jelezte, hogy jelenleg nem állnak rendelkezésre olyan epidemiológiai, emberi kitettséget hosszú időn keresztül figyelő vizsgálatok, amelyek alapján bármiféle következtetést lehetne levonni az étrendi titán-dioxid toxicitásával kapcsolatban. Összességében a JECFA szerint a genotoxicitási adatok között vannak ellentmondásos eredmények, illetve azt is megjegyezte a jelentés, hogy a módszertanok jellemzően más kémiai anyagokra alkalmasak, és nem feltétlenül alkalmazhatók közvetlenül rosszul oldódó részecskés anyagokra, mint amilyen a titán-dioxid is.

A kanadai Élelmiszerügyi Igazgatóság is megjegyezte, hogy néhány olyan kutatás, ahol az állatkísérletekben nem étrendi bevitellel dolgoztak, mutatott ki káros hatásokat a gyomor-bélrendszerben, amikor élelmiszer-minőségű titán-dioxidot kaptak az állatok. Ugyanakkor ezek a hatások nem jelentkeztek, amikor az állatok ugyanekkora, vagy akár nagyobb dózisú titán-dioxidot kaptak a táplálék részeként. Az igazgatóság szerint az étrenden keresztüli bevitel tükrözi a legjobban azt, ahogyan az emberek is fogyasztják ezt az adalékanyagot, így ezeknek a kutatásoknak az eredményeire érdemes hangsúlyt fektetni.

Az európai uniós hatóságok egyébként jellemzően mindig az elővigyázatosabb oldalról közelítik meg az ilyen kérdéseket, ami azt jelenti, hogy ha bármilyen gyanú merül fel egy anyag kockázatára, akkor inkább betiltják vagy korlátozzák, még akkor is, ha a bizonyíték nem egyértelmű. Ezért is fogalmaz úgy az Élelmiszerbiztonsági Hatóság, hogy „nem lehet kizárni a genotoxicitást”, nem pedig úgy, hogy bizonyított, vagy annak tűnik. Az amerikai és a kanadai megközelítés inkább kockázatalapú, vagyis arra támaszkodik, hogy van-e az adott anyagokkal kapcsolatban valós, bizonyított kockázat.

Az EMA szerint nincs megfelelő alternatíva

Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) 2021. május 6-án tett közzé tudományos véleményt a titán-dioxid, mint élelmiszer-adalék biztonságosságáról. Az EFSA szerint a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a genotoxicitással kapcsolatos kockázat nem zárható ki. Ezután az Európai Bizottság felkérte az Európai Gyógyszerügynökséget (EMA), hogy adjon tudományos elemzést a gyógyszerkészítményekben való felhasználásról és arról, hogy megoldható-e a helyettesítés más alternatívákkal.

Az EMA ebben a 2021-es elemzésben azt írta, hogy ugyan technikai oldalról lehetséges lenne a titán-dioxid helyettesítése, de az akkori alternatívákkal az anyag kiváltása negatívan befolyásolta volna az érintett gyógyszerkészítmények minőségét, biztonságosságát és hatékonyságát.

2024-ben aztán az EMA felülvizsgálta az akkori eredményeket. Azt találták, hogy a titán-dioxid helyettesítése más, rendelkezésre álló termékekkel rontaná a gyógyszerek

• átlátszóságát,
• színpalettáját
• és a fénnyel szembeni védelmüket.

Az EMA szerint minden lehetséges jelenlegi alternatíva rosszabb, mint a titán-dioxid, ez pedig néhány gyógyszer esetében kritikus problémákat okozna a biztonságosság és a hatékonyság területén. Ezen felül az átállás olyan technológiai és tudományos kihívásokkal járna, ami azt jelentené, hogy engedélyezésekkel együtt legalább 7-12 évre lenne szükség a titán-dioxid teljes elhagyásához. Az EMA azt írja, hogy ez gyógyszerek megszűnéséhez, átmeneti elérhetetlenségéhez és potenciális hiányokhoz vezetne, és hosszú távon az uniós piac versenyképességét is rontaná, ráadásul nagyjából csak a jelenleg elérhető gyógyszerek 5 százalékánál lehetne kivitelezhető minőségromlás nélkül.

Az EMA megvalósíthatósági elemzésétől függetlenül egy ipari konzorcium 2024 januárjában tudományos tanácsadás iránti kérelmet is benyújtott az ügynökséghez a titán-dioxid gyógyszeripari alkalmazásával kapcsolatban. Az EMA elkészítette az értékelést a hozzá benyújtott adatok alapján, amit az Európai Vegyianyag-ügynökség (ECHA) és az EFSA is felülvizsgált, valamint az ügynökség Emberi Felhasználású Gyógyszerek Bizottsága is jóváhagyta. Ebben az áll, hogy a rákkeltő kockázat elhanyagolható, mivel nagyon kicsi mennyiséget használnak fel a titán-dioxidból a gyógyszerekhez, és abból is gyógyszeripari minőségűt. Fontos hozzátenni, hogy ezeket az eredményeket az EMA a hozzá beérkezett adatok alapján állapította meg, nem pedig úgy, hogy átnézte az összes rendelkezésre álló adatot, így nem biztos, hogy az értékelés teljesen helytálló.

Mit mondanak a tudományos kutatások?

Ugyan a titán-dioxid sokáig teljesen biztonságos anyagnak számított, és évtizedek óta használják számos alkalmazásban, a nanotechnológia fejlődésével egyre nagyobb mennyiségben kezdték el gyártani és alkalmazni, ami megnövelte az emberek kitettségét. A szervezetbe kétségkívül leginkább az élelmiszerekkel jut/jutott be a legtöbb, ehhez képest lényegesen kevesebbet használnak a gyógyszerekben. Egyes kutatások azt találták, hogy ha egy patkánynak az emberi bevitelhez hasonló mennyiségű E171-et adnak szájon át, az növeli a krónikus bélgyulladás és a karcinogenezis kockázatát. Sőt ezek a részecskék terhesség alatt az anyából a magzatba is juthatnak, és szoptatással is bekerülhetnek a gyerek szervezetébe.

Egy 2011-es kutatás azt írja: az akkori tanulmányok szerint a titán-dioxid nanorészecskéi elsősorban oxidatív stressz előidézésén keresztül okoznak tartós hatásokat, ami sejtkárosodáshoz, genotoxicitáshoz, gyulladásokhoz és fokozott immunválaszhoz is vezethet – ezt egyébként egy 2016-os kutatás is megerősítette. A károsodás mértéke azonban nagyban függ a nanorészecskék fizikai és kémiai jellemzőitől, illetve attól is, hogy hogyan kerülnek be az emberi szervezetbe.

Egy 2023-as áttekintés szerint a titán-oxid részecskék kicsi méretük és a nagy fajlagos felületük miatt képesek áthatolni a sejthatárokon, és különböző expozíciós útvonalakon keresztül – belégzés, injekció, bőrön keresztüli felszívódás vagy a gyomor-bél traktuson át – eljuthatnak a test különböző részeibe. Hosszú távú expozíció esetén felhalmozódhatnak a szövetekben, ami krónikus betegségek kialakulásához vezethet. A kutatás azt írja: mindez komoly aggályokat vet fel az emberi egészségre gyakorolt potenciálisan káros hatásaikról, és a Nemzetközi Rákkutató Ügynökség (IARC) is úgy hivatkozott a titán-oxid részecskékre, mint potenciális rákkeltőkre. Azt is megjegyzik azonban a kutatók, hogy az irodalmi adatok gyakran ellentmondásosak, ezért további kutatásokra van szükség ahhoz, hogy pontosan meg lehessen határozni a nanorészecskék használatának kockázat/haszon arányát.

Egy 2024-es metaanalízis szerint is felhalmozódhatnak a nanorészecskék a szervezet különböző részeiben, például a lépben, a tápcsatornában, a központi idegrendszerben, a májban, a vesékben, a reproduktív rendszerben és a szívizomban. Képesek áthatolni a vér-agy gáton, és apoptózist (programozott sejthalált) idézhetnek elő a hippokampusz neuronjaiban.

A Michigan Állami Egyetem Összetevőbiztonsági Kutatóközpontja viszont felhívja a figyelmet arra, hogy az EFSA által megvizsgált kutatások nem vették figyelembe, hogy a titán-dioxid-bevitel élelmiszerekből, nem pedig ivóvízből származik. Emellett a kutatók nem tudták reprodukálni a korábbi tanulmányokban azonosított káros hatásokat a tipikus élelmiszer-fogyasztási körülmények között. A kutatóközpont korábban azt is írta, hogy az élelmiszerekben az E171 soha nem önmagában fordul elő, hanem mindig más összetevőkkel (például fehérjékkel és zsírokkal) együtt. Ez befolyásolja a felszívódásukat is, mert az E171 az emésztőrendszeren áthalad anélkül, hogy kárt okozna, mivel más összetevőkkel együtt van jelen.

Kérdés persze, hogy a fentiek mit jelentenek a gyógyszerek szempontjából – ezek ugyan nem zsírokba és fehérjékbe „csomagolva” jutnak a szervezetbe, viszont kétségkívül sokkal kisebb mennyiségben, mint az élelmiszerekből. Az ESA egyelőre nem találta bizonyítottnak a karcinogén és genotoxikus hatást, de az is tény, hogy nem vizsgált át minden rendelkezésre álló kutatást – szükség lenne erre, illetve dózisfüggő kísérletekre is, hogy biztosan meg lehessen állapítani, hogy a titán-dioxid valóban biztonságos-e gyógyszerösszetevőként.