A NASA szeptember 10-én sajtótájékoztatón ismertette egy friss kutatás eredményeit, amelyek a Perseverance marsjáró által felfedezett különös kőzetmintázatok vizsgálatáról szólnak. A minták első vizsgálata arra utal, hogy a bolygón egykor valóban létezhetett élet.
A Perseverance 2021 februárjában landolt a Jezero-kráterben, egy ősi folyótorkolat maradványainál. A helyszínt nem véletlenül választották: a Földön a folyótorkolatok az élet szempontjából kulcsfontosságúak, hiszen egyszerre gazdagok vízben és tápanyagban, és különösen sokféle élőlényt tartanak fenn, emiatt ez a pozíció a marsi élet vizsgálatához is ideális. 2024 júliusában a marsjáró szokatlan, „leopárdmintás” sárkőfelületet fedezett fel, amelyet azóta egy közel százfős nemzetközi kutatócsapat vizsgál.
Mit mutattak a kőzetek?
A furcsa mintázat alakja, színei és körkörös formái már első ránézésre is szokatlannak tűntek, hiszen semmihez sem hasonlítottak, amit korábban a Marson láttunk. Az első becslések alapján a kőzet nagyjából 3,5 milliárd éves lehet. Ez a Földön is az az időszak, amikor csak a legprimitívebb, egysejtű életformák léteztek – ha tehát élet nyomaira bukkantak, azok minden bizonnyal nagyon ősi élőlényekből származnak.
A formációk Raman-spektroszkópiai vizsgálata – egy olyan módszer, amely lézerfény szóródása alapján képes az anyag kémiai kötéseit vizsgálni – szerves molekulákra utaló jeleket talált a mintában. A szerves molekulák a földi élet építőkövei, de nem szükségszerűen élő szervezetek hozzák létre őket: a 19. század eleje óta tudjuk, hogy laboratóriumban is előállhatnak, és csillagközi por- és gázfelhőkben is kimutatták már a jelenlétüket.
Ezután a marsjáró elemanalízist végzett a mintázaton, és magas foszfor-, kén- és vastartalmat talált. Ez a kombináció különösen izgalmas: a foszfor- és a kéntartalmú szerves vegyületek tipikus összetevői a sejteknek, míg a vas oxigénszegény környezetben játszhat kulcsszerepet – hasonlóan ahhoz, ahogy a hemoglobin a vérünkben szállítja az oxigént. Egyes elméletek szerint az első földi életformák is éppen ilyen vasban és kénben gazdag környezetben alakulhattak ki.
Miért ennyire izgalmas a felfedezés?
A kémiai és az optikai vizsgálatok egyaránt olyan ásványokat jeleznek, amelyekben a vas és a kén redukált állapotban van. Ez azért különleges, mivel sem a kráter ismert geológiai története, sem a környező ásványok nem adnak magyarázatot erre az állapotra.
A kutatók ezért két lehetőséget látnak:
- vagy a Mars kémiájáról, illetve múltjáról van még alapvető ismerethiányunk;
- vagy pedig valóban ősi, mikrobiális élet nyomaira bukkantunk.
A Földön ugyanis összevethető geológiai környezetben hasonló ásványokat mikroorganizmusok tevékenységének következményeként találhatunk. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy újonnan feltárt kémiai folyamatok a jövőben akár teljesen átértelmezhetik a mostani eredményeket.
Mi lesz a mintákkal?
A Perseverance egyik fő küldetése, hogy kőzetmintákat gyűjtsön, és előkészítse azok visszahozatalát a Földre. A marsjáró most is ceruzanagyságú hengereket gyűjt, amelyeket későbbi küldetések szállítanának vissza. A tervek szerint erre a 2030-as évek elején kerülhetne sor, de a programot jelenleg finanszírozási nehézségek hátráltatják, beleértve azt is, hogy az amerikai kormány jelentősen megvágta a NASA költségvetését.
Miért ilyen fontos a visszahozatal? Mert a legpontosabb vizsgálatokat a szükséges laboratóriumi eszközök méretéből és a marsi környezet viszontagságaiból adódóan nem lehet a Marson elvégezni. Csak a Földön lehet kellő részletességgel elemezni, vajon a leopárdmintás kőzet valóban ősi élet nyomait őrzi-e.
Mit jelentene, ha tényleg élet nyomát találtuk meg?
Ha beigazolódik, hogy a Mars múltjában létezett élet, az alapvetően változtatja meg a világegyetemről alkotott képünket. A leletek betekintést nyújthatnak az élet korai szakaszaiba több milliárd évvel ezelőttről. A Földön is ritkaságszámba megy, hogy ilyen régi fosszíliák jó állapotban fennmaradjanak, ezért a kutatók óvatosak: a sejtekből származó fehérjék vagy DNS-töredékeinek megtalálása rendkívüli szerencsét igényelne.
Az is felmerül, hogy ha valaha volt élet a Marson, akkor ma is lehet – mélyen a felszín alatt, ahol a bolygó belső hője folyékony állapotban tarthatja a vizet. A Földön hasonló környezetekben sokféle mikrobiális élet létezik, még ha eltér is a felszínen megszokott formáktól.
Végül pedig egy tágabb kérdés: ha az élet két közeli bolygón, azaz a Föld mellett a Marson is kialakult, akkor valószínűleg sokkal gyakoribb jelenség lehet az univerzumban, mint eddig gondoltuk. Ez viszont azt veti fel, hogy vajon az intelligens élet kialakulásában mi a valódi akadály. Lehet, hogy nem maga az élet létrejötte ritka, hanem az a bonyolult fejlődési szakasz, amely az intelligens fajok kialakulásához vezet.
A Perseverance által vizsgált kőzetmintázatok egyelőre nem adnak egyértelmű választ arra, hogy a Marson valaha létezett-e élet. A szerves molekulák, a foszfor–kén–vas-kombináció és a különös ásványok azonban mind olyan jelek, amelyeket a Földön gyakran élő szervezetekhez kapcsolunk.
A végső szót a Földre visszahozott minták mondhatják ki – ha egyszer valóban sikerül hazahozni őket. Addig is a „leopárdmintás” kőzet emlékeztet minket arra, hogy a Mars talán nem volt mindig annyira élettelen, mint amilyennek ma látjuk.
A szerző a Francia Nemzeti Tudományos Kutatási Központ (CNRS) Grenoble Alpes Egyetemen működő Földtudományi Kutatóintézetének (ISTerre) geomikrobiológus kutatója.
