Azt vizsgálták, hogy tartjuk kordában az immunrendszerünket, ezért járt az élettani-orvosi Nobel
Idén hárman osztoznak az élettani-orvosi Nobel-díjon: Mary E. Brunkow, Fred Ramsdell és Shimon Sakaguchi, akik a perifériás immuntoleranciával foglalkozó kutatásukért kapták meg az elismerést.
Az immunrendszerünk minden nap behatolók ezreitől véd meg minket. Ezek azonban mind máshogy néznek ki, és sok úgy próbálja meg álcázni magát, hogy megpróbál a szervezet saját sejtjeire hasonlítani. Épp ezért nincs könnyű dolga az immunrendszernek, nem mindig egyértelmű, hogy melyik mikroba barát, és melyik ellenség.
A most díjazott kutatók vették észre, hogy a regulációs T-sejtek akadályozzák meg az immunrendszert abban, hogy a test saját sejtjeit is megtámadja, ami a Nobel bizottság szerint meghatározó volt abban, hogy jobban megértsük, hogy működik az immunrendszerünk, és azt, hogy miért nem alakul ki mindenkinél egy súlyos autoimmun betegség.
Ahogy tavaly, úgy idén is olyan felfedezésért járt a Nobel-díj, ami inkább fontos alapokat fektetett le, és nem mondjuk egy új áttörést díjaztak. Nem is egy nagy, közös kutatásról van szó, ugyanis Sakaguchi még 1995-ben írt egy új immunsejtről, ami az autoimmun betegségektől védik a testet, Brunkow és Ramsdell pedig 2001-ben vezették le, hogy bizonyos egereknél miért különösen gyakori az autoimmun betegség: egy mutálódott gén miatt.
A két eredményt Sakaguchi 2003-ban kötötte össze, amikor bebizonyította, hogy az amerikai kutatók által kiszúrt Foxp3 nevű gén befolyásolja az általa 1995-ben azonosított sejtek fejlődését. Ezeket a sejteket ma már regulációs T-sejtként ismerjük, és ezek felügyelik az immunrendszerünk többi sejtjét, valamint azon dolgoznak, hogy az immunrendszerünk megtűrje a saját sejtjeinket.
A kutatásaik hatására indult be a perifériás tolerancia vizsgálata, ugyanis Sakaguchi 1995-ös felfedezése előtt még az volt az uralkodó elmélet, hogy az immuntolerancia kizárólag amiatt fejlődött ki, hogy a csecsemőmirigyben potenciálisan káros immunsejtek pusztultak el, tehát a T és B sejt érése során alakul ki – ezt centrális toleranciának hívták. Sakaguchi bemutatta, hogy az immunrendszer ennél összetettebb. A díjazottak kutatásai hozzájárultak a daganatos és az autoimmun betegségek elleni kutatásokhoz, és lehet, hogy a sikeresebb transzplantáción is segíthetnek. Több, a kutatásaikon alapuló kezelés is már a klinikai tesztelés fázisában van.
Tavaly két amerikai kutató, Victor Ambros fejlődésbiológus és Gary Ruvkun molekuláris biológus kapta meg a díjat a mikroRNS felfedezéséért, 2023-ban pedig Karikó Katalin és Drew Weissmann nyerte el az élettani-orvosi Nobelt az mRNS-alapú orvoslás alapjainak megteremtéséért, ami a koronavírus elleni új típusú védőoltások gyors kifejlesztését és gyakorlati alkalmazását is lehetővé tette.
