Októberben olyat láthatunk majd az égen, amit legutóbb 1300 éve szúrhatott ki ember
2025 őszének egyik legizgalmasabb csillagászati eseménye lehet a C/2025 A6 (Lemmon) üstökös megjelenése, és a csillagászok szerint jó esély lesz arra, hogy az égitest szabad szemmel is láthatóvá váljon – olvasható a Svábhegyi Csillagvizsgáló MTI-hez kedden eljuttatott közleményében.
A C/2025 A6 (Lemmon) üstököst a Mount Lemmon Survey (MLS) égboltfelmérő program fedezte fel 2025. január 3-án, miközben földközeli objektumokat keresett. A csillagászok először aszteroidának vélték, mivel kicsi és kompakt volt. Később azonban a Pan-STARRS korábbi felvételei és a pályaszámítások egyértelművé tették: egy hosszú periódusú üstökösről van szó, amely nagyjából 1350 évente tér vissza a Naprendszer belső vidékeire. A mostani napközelsége lerövidíti a keringési idejét megközelítőleg 1150 évre, vagyis legközelebb csak a XXXII. században láthatjuk újra – emelték ki a közleményben.
A legfrissebb mérések szerint az üstökös 3,5–5 magnitúdó közötti fényességet érhet el földközelsége idején, így binokulárral észlelve kiváló látványt nyújt, sötét égbolt esetén pedig szabad szemmel is megpillantható lesz – hangsúlyozták. Az üstökösök fényessége mindig kiszámíthatatlan, de a jelenlegi adatok alapján a megfigyelésre legalkalmasabb első időszak az október 15–26. közötti, holdfénymentes napok lesznek.
Október 21-re esik az üstökös földközelsége. Várhatóan az október 22-i napon lesz a legkönnyebb megtalálni, mert az Izarnak, az Ökörhajcsár csillagkép egy fényesebb csillagának közelében jár. Ekkor nyugati irányba nézve 19 órakor egy igen fényes csillag, az Arcturus látható 13 fokos magasságban a látóhatár fölött, tőle fölfelé helyezkedik el a közepes fényességű Izar. Az üstökös balra lefelé látszik majd az Izartól, a csillaghoz közel, 22 fokos magasságban. Megfigyeléséhez szabad, kitakarásmentes nyugati horizont szükséges. November 7-én, az október 26-át követő első holdmentes napon 17 óra 25 perckor még 13 fok magasan látható az üstökös a horizont fölött a Kígyótartó csillagképben, de utána egyre közelebb kerül a látóhatárhoz, elbúcsúzva az északi féltekén élő megfigyelőktől.
A közlemény szerint az üstökös asztrofotókon látható zöldes színét a két- és háromatomos szénvegyületek fénykibocsátása okozza. Megfelelő fényesség esetén akár amatőr spektroszkóppal is vizsgálható lesz az égitest kémiai összetétele. A fotókon az üstökös mögött jelenleg halvány, vékony, de több tekergőző szálból álló finom ioncsóva húzódik hosszabban hátrafelé az égen. Az üstökös keresőtérképe ezen a linken található meg. Aki szakcsillagászok által vezetett programon is megtekintené az üstököst, látogasson el valamelyik közeli csillagvizsgálóba – írják, kiemelve, hogy előtte érdemes érdeklődni, hogy látszik-e az adott csillagvizsgálóból az üstökös.
