A Szegedi Tudományegyetem kancellárja szerint csak az emberek érzik nagyon rossznak az egészségügyet, valójában egész jól állunk
Statisztikai mutatók szerint jobb az egészségügyi ellátórendszerünk, mint amilyen a lakosság tapasztalata róla; a fő probléma az ápolóhiány és az, hogy nem látogatják a szűrővizsgálatokat az emberek – nagyjából így lehet összefoglalni Fendler Judit, a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) kancellárjának a Magyar Egészség-gazdaságtani Társaság konferenciáján tartott előadását. A közgazdász és egészségügyi menedzser azt mondta: az alkoholfogyasztásunk nem haladja meg a V4-országok átlagát, de minden más egészségmutatóban sajnos rosszabbak vagyunk, többek között a dohányzás és az elhízás arányában is.
„Nagyon rossz adat az is, hogy az egészségben eltöltött életéveink száma a legalacsonyabb, illetve a megelőzhető és elkerülhető halálozások számában sajnos nagyon előkelő helyen áll Magyarország – mondta. – El kell azon gondolkodni, hogy mi az, ami ezt az óriási különbséget okozza.”
Fendler Judit szerint azonban annak ellenére, hogy a lakosság percepciója más, az Eurostat és a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) szerint sincs jelentős elmaradás sem orvosszámban, sem nővérszámban az európai uniós átlaghoz képest, a gondozó-ápoló létszám elmaradása viszont ijesztő. „Ami természetesen probléma, az az, hogy a háziorvosok száma csökkent, és az egy háziorvosra jutó esetszám ebből kifolyólag jelentősen nőtt. Viszont pozitív, hogy az orvostanhallgatók száma jelentősen nőtt az elmúlt 14 évben. Ami aggasztó, az a gondozói létszám, az a fajta ellátás, ami nem a kórházi ápolással kapcsolatos. Ijesztő, ha megnézzük, hogy 10 százaléka az itthoni adat például a norvég adatnak” – mondta.
Hozzátette, hogy OECD-átlag felett vagyunk az orvosi konzultációk számában is, ami valójában lehet attól is, hogy olyan kompetenciákat is orvosok végeznek, amiket más országokban a szakdolgozói állomány, de szerinte az, hogy eljut orvoshoz a lakosság, egyfajta hozzáférési mutatót jelent.
„Ami még nagyon érdekes statisztika, és ez az Eurostattól van, hogy bármilyen is a lakosság percepciója, a várólistáink alacsonyabbak, mint az OECD-átlag – jelentette ki. – A várólistákon szerepel az is, aki azt gondolja, hogy jövő nyár közepén fogja elvégeztetni a csípőprotézis-műtétet, mert előtte menne nyaralni. A várólistákon ez az adat is szerepel, és ez a tisztánlátást kicsit megnehezíti.” Fendler Judit szerint nincs gond a CT- és MR-vizsgálatok számával sem, annak ellenére, hogy eszköz valóban kevés van az országban.
A magyar lakosság ennek ellenére az adatok szerint a legkevésbé elégedett az egészségügyi ellátással. „Annak ellenére, hogy igen alacsony azok aránya, akik nem kapnak ellátást” – mondta Fendler Judit.
Ezt a konferencia egy másik előadása is megerősítette: Földesi Csenge ismertette a Stada Hungary Kft. felmérését, amit 22 országban végeztek el, és azt vizsgálták, hogy az emberek mennyire elégedettek az egészségügyi szolgáltatásokkal, és hogyan értékelik a saját egészségüket. Ebből kiderült, hogy az európai országok elégedettségi rangsora jelentősen nem változott a tavalyi mérésekhez képest, és Magyarország még mindig az utolsó helyen kullog abban, hogy mennyire elégedett a saját közegészségügyi rendszerével. Itthonról mindössze az ezerfős reprezentatív minta 23 százaléka mondta azt, hogy elégedett, míg a vizsgált országok sorát Belgium vezeti 81 százalékkal.
Abban a kategóriában, hogy mennyire bízunk súlyos betegség esetén az egészségügyi rendszerben, megint csak a sor végén állunk: a megkérdezettek 28 százaléka gondolja úgy, hogy a magyar egészségügyi rendszer gondoskodik róla, ha súlyosan megbetegszik. Ezzel Szerbiával és Kazahsztánnal együtt vagyunk sereghajtók. Ugyanúgy utolsók vagyunk abban is, hogy hányan gondolják azt: az egészségügyhöz mindenki egyenlően fér hozzá.
Talán ez a pesszimizmus nem is véletlen: rendszeresen szembesülünk azzal, hogy az egészségügyben milyen problémák bukkannak fel. A Direkt36 oknyomozása szerint 2020 eleje óta több mint 770 esetben zártak be működési ellehetetlenedéshez köthető indokokkal kórházi osztályokat, vagy állítottak le bizonyos ellátásokat Magyarországon. Annak ellenére, hogy a hivatalos statisztikák szerint nem állunk rosszabbul az orvosok és a nővérek számában, mint az európai átlag, a bezárások harmada azért történik, mert nincs elég orvos vagy ápoló, illetve hiányoznak orvosi eszközök. De arra is van példa, hogy egy osztályra túl sok beteg érkezik, ezért nem tudnak ott többet fogadni. Gyakran akadozik a stroke-ellátás, pedig ezekben az esetekben különösen fontos, hogy a betegek minél hamarabb megfelelő kórházi kezelést kapjanak. Emellett sokszor leáll a CT-diagnosztika és a neurológiai ellátás, továbbá a gyermekosztályok és a szülészetek zárnak be a leggyakrabban szakemberhiány miatt.
Szondi Zita, az Országos Kórházi Főigazgatóság (Okfő) főigazgató-helyettese még 2023-ban azt mondta: a KSH által nyilvántartott 39 ezer orvos csak akkor lenne elég a jelenlegi közellátás fenntartásához, ha valamennyien teljes munkaidőben az állami intézményekben gyógyítanának. Ez azonban nem így van, ráadásul a magánellátás nagy része is ennek a 39 ezer orvosnak a munkaerejére épít.
A hazai egészségügyből pedig több tízezer ápoló hiányzik, szakmai felmérések szerint az ápolók 70 százaléka kiégett, és a fele depressziós. Az utóbbi évek béremelései nem hozták meg a várt eredményt, mert a fiataloknak továbbra sem vonzó a pálya, az ápolók átlagéletkora tartósan magas.
Az SZTE kancellárja szerint azonban az egészségügyi ellátórendszer csak 20 százalékban járul hozzá az egészségügyi állapotunkhoz. Szerinte sokkal nagyobb hatást érnének el, ha nem erre, hanem másra fókuszálnák a forrásokat, és „nem kell drága eszközöket beszerezni, vagyonokat költeni újabb kórházi infrastruktúrára és átalakítani a rendszerünket. Nem arra kellene fordítani az egyébként is nagyon alacsony szintű forrásaink 90-95 százalékát, ami tulajdonképpen az egészségünkhöz 10-15 százalékban járul hozzá”.
Azt is hozzátette, hogy a szűrési rendszereink nagyon jók, de nem járnak elegen a vizsgálatokra. Egyéb pozitívumként sorolta fel a teljes körű egészségbiztosítást, amit szerinte meg kellene emelni ahhoz, hogy több pénz jusson például a gondozók alkalmazására. „A dolgozók által befizetett egészségügyi járulékból, a munkáltatók szociális hozzájárulásából, a gyógyszergyárak hozzájárulásából, az úgynevezett csipszadóból csoportosít át az állam, most megkérdezem, hogy melyiket emeljük meg ahhoz, hogy tulajdonképpen magasabb legyen az az összeg, amit az egészségügyre költünk? Azt gondolom, hogy vannak olyan területek, ahol többet lehetne fizettetni az egészségügyi rendszerrel, például a havi 11 ezer forintos egészségügyi hozzájárulás világviszonylatban egyedülálló, vagy a gyógyszergyárak befizetése elbírna többet.”
Szerinte a lakossági kommunikációt mindenképpen fejleszteni kellene, mert úgy gondolja, az adatok szerint a lakosság percepciója sokkal rosszabb, mint amilyen maga az egészségügy. Azt is mondta, hogy ösztönzésre is szükség van, mind pozitívra, mind negatívra; utóbbihoz példaként azt hozta fel, hogy ha valaki néhány év után sem megy el szűrővizsgálatra, akkor növeljék meg a befizetendő járulékait. Kiemelte, hogy az ápolás javításával is sokat tudnánk tenni, hiszen a lakosság egyre nagyobb aránya 65, illetve 80 év fölötti. „Ezeket az embereket valamilyen szinten jellemzően ápolni kell, főleg ha nem javítjuk az egészségben eltöltött életévek számát” – mondta.
