Hálójában didergő pók, ügyes nagymacskák és balszerencsés kócsagok tündökölnek az idei vadfotós díjazottak képein
Szereti az állatokat? És a szuper fotókat? Ha valamelyik kérdésre igennel válaszolt, akkor jó cikket olvas, ha meg mindkettőre, akkor főleg, ugyanis bemutatunk néhányat a Wildlife Photographer of the Year-díj 2025-ös győztes fotói közül. (Itt pedig gyönyörködhet a korábbi győztes munkákban.) Fent Wim van den Heever Szellemvárosi látogató (Ghost Town Visitor) című képe látható, amivel a dél-afrikai fotós elnyerte a legjobb városi vadfotósnak járó díjat. A kép egy elhagyatott gyémántbányában készült, amit az óceán felől begyűrűző köd borított. Van den Heever azután választotta ezt a helyszínt, hogy észrevette a hiénák nyomait. A barna a hiénák legritkább alfaja, éjszaka aktív, és általában magányosan él.
Óceános témában a norvég Audun Rikardsen Lakoma (The Feast) című fényképe nyert, amin az látható, ahogy egy sirálytömeg lecsap vacsoráért az Atlanti-óceánon, egy halászhajó mellett. A madarak megtanulták, hogy tudnak halat lopni a kihelyezett hálókból, csapdákból, ezért követik a hajók hangját. Rikardsen munkájával rá akar mutatni a halászipar és a sirályok közötti konfliktusra, hiszen rengeteg madár akad bele a hálókba, és fullad meg.
A Macska a flamingók között (Cat Amongst the Flamingos) című képével az amerikai Dennis Stogsdill elnyerte a legjobb emlősviselkedés-ábrázolásért járó díjat, amikor lefényképezte, ahogy egy karakál elejt egy flamingót a tanzániai Serengeti Nemzeti Parkban. Bár először azt hitte, szervált fog fotózni, végül egy karakál sétált be a kamerája elé, ami nagy szerencse, hiszen – bár olyan akrobatikusak, hogy gyakran kapnak el repülő madarakat – még nem nagyon készült feljegyzés, fénykép arról, hogy levadásznak egy flamingót.
A hálószövő barlangja (The Weaver’s Lair) kép nemcsak azért lenyűgöző, mert remek pillanatban kapott el egy hálójába burkolózott, didergő pókot, hanem azért is, mert a fotós, a brit Jamie Smart ezzel nyerte el a tízévesek vagy fiatalabbak kategóriájának fődíját. Smart először csak a harmattal borított hálót vette észre, és csak utána szúrta ki a közepén fagyoskodó pókot.
Az izraeli-orosz Alekszej Haritonov Észak-Oroszország mocsaraiban talált rá a művészi tájakra, így a tajgáról és a tundráról készült drónfotóiból összeállított, Északi látomások (Visions of the North) című munkájával nyerte el a portfólióknak járó díjat.
Simone Baumeister a művészi természet kategóriáját nyerte meg A fényszórók fényében (Caught in the Headlights) című fényképével. A pók egy gyaloghídon lógott, és az alatta elhaladó autók fényei érdekesen világították meg. A német Baumeister kicsit módosította analóg fényképezőjének lencséjét, hogy elérje ezt a kaleidoszkópszerű hatást. A városokban élő pókok gyakran szőnek hálót lámpák környékén, hogy megakadjanak bennük a fényre rárepülő prédák.
A feltörekvő csillag kategóriában a német Luca Lorenz nyert Éber pillanatok (Watchful Moments) című gyűjteményével, aminek egyik eleme a fent látható Fókabéke (Seal Serenity). Bár Lorenzet először a madarak iránti rajongás rángatta ki a természetbe, a fényképezőgépén keresztül még közelebb tudott kerülni a környezethez – és ehhez a fókához, ami a tengerben élvezte a lágy esőt.
Ennek a képnek nem Balszerencse vagy Utolsó vacsora a címe, hanem Szinkronhalászat (Synchronised Fishing), és a kínai Csing-zsung Jang készítette, aki fantasztikus időzítésével el is nyerte a madárviselkedés-kategória fődíját. Rendszeresen kijár az otthonához közeli tóhoz, hogy lefotózza a forgatagos vacsoraidőt. A képen az látható, ahogy egy nagyobb hal elcsakliz egy kisebb halat egy kis kócsag elől.
A fotóriporteri történetmesélésért járó díjat a spanyol Javier Aznar González de Rueda nyerte el A begyűjtés vége (End of the Round-up) című fotósorozatával, amivel az amerikaiak és a csörgőkígyók komplex, gyakran halálos kapcsolatát mutatta be. Ahogy múltak az évszázadok, a csörgőkígyókról kialakult kép is folyamatosan változott: volt, hogy imádták és tisztelték őket, míg ma már inkább félelemmel és gyanakvással tekintenek rájuk. Portfóliójával a fotós azt szeretné elérni, hogy a helyiek több tisztelettel forduljanak a kígyók felé, mielőtt azok teljesen eltűnnek az amerikai vadonból.
A fotóriporteri díjat a szintén spanyol Jon A. Juárez nyerte el, miután fényképeivel dokumentálta, hogy állatvédők hogy próbálják meg mesterséges megtermékenyítéssel megmenteni a szélesszájú orrszarvúkat. Juárez éveken át követte a BioRescue Projektet, és így készült a Hogyan mentsünk meg egy fajt (How to Save a Species) című kép erről a sajnos nem életképes magzatról, ami nem élt túl egy fertőzést. Azonban az, hogy egyáltalán elkezdett kifejlődni, sikeres megtermékenyítés eredménye, amit lehet, hogy további sikeres lépések követnek majd.
Az út árvája (Orphan of the Road) című képével a brazil Fernando Faciole a közúti állatelütések következményeit akarta bemutatni, így a gondozóját követő árva hangyász fényképével megnyerte a nagy hatású fotóriporteri díjat. Az autók jelentik a fő halálokot a brazil hangyászoknak, ezzel jelentős hatással vannak a populáció zsugorodására. Ennek a kölyöknek is elütötték az anyját, de a rehabilitációs központ gondozói abban bíznak, hogy vissza tudják majd engedni a vadonba.