A szívhangrendelet nem hatott érdemben az abortuszokra

A kormány 2022 szeptemberében, bármiféle társadalmi vita vagy szakmai egyeztetés nélkül, gyakorlatilag a semmiből elfogadta a szívhangrendeletet, aminek a lényege, hogy a terhességmegszakítás előtt meg kell mutatni az abortuszra jelentkező nőknek a magzat szívhangját. Néhány hónappal később írtunk arról, hogy Takács Péter egészségügyi államtitkár légből kapottnak tűnő számokkal és csúsztatásokkal érvelt amellett, hogy a rendelet hatására tovább csökkent az abortuszok száma Magyarországon. Az állításai több sebből is véreztek: például olyan adatokra hivatkozott, amikről azóta sem tudni, honnan jöttek, de az biztos, hogy drasztikusan eltértek a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) által közölt hivatalos számoktól. Emellett azonban volt egy kiemelkedően fontos tényező: akkor még nagyon kevés idő telt el a rendelet hatálybalépése óta, így nem is lehetett messzemenő következtetéseket levonni.

Mostanra viszont bő három év eltelt a rendelet életbelépése óta, így több adatunk van, jobban látjuk, hogyan alakultak a mutatók, és jobban látszanak a hosszabb távú trendek is.

Ahogy a tényellenőrző cikkünkben írtuk, annak nem sok értelme van, hogy csak az elvégzett terhességmegszakítások számát nézzük, mert a népességfogyás miatt ezt mindenképp viszonyítani kell valamihez. Az egyik lehetőség a száz élve születettre jutó abortuszok aránya, amit a KSH havi bontásban közöl.

A szívhangrendelet 2022 szeptemberében lépett életbe, és ahogy előtte, úgy utána is látszik, hogy az abortuszoknak van egy szezonalitásuk: télen megugrik a számuk, majd kisebb kiugrásokkal ugyan, de csökken, csak hogy a következő év végén újra meginduljon felfelé.

Ferenci Tamás biostatisztikus rámutatott, hogy 2025-re még csak előzetes adatok vannak ugyan, de látható, hogy 2022 szeptembere óta a tendencia nem változott. Vagyis egy kicsit igen, annyiban, hogy egyre nagyobb a száz élve születésre jutó abortuszok száma. A mutató szerint tehát nemhogy nem javult a helyzet, hanem inkább még romlik is: 2022-ben 24,6 volt az arány, 2023-ban 24,8, 2024-ben pedig 26,1. Fontos látni, hogy emögött nem az van, hogy a terhességmegszakítások száma nőtt, az ugyanis csökkent, hanem az, hogy közben a születések száma sajnos még inkább megcsappant, mint az abortuszoké, így az arányuk az abortuszok javára változott. A rendelet bevezetésének időpontjában, illetve azt követően semmilyen változás nem látható az alaptrendben:

A másik adat, amit érdemes vizsgálni, az az ezer szülőképes (15–49 éves) nőre jutó terhességmegszakítások száma. Ezt a KSH csak éves bontásban adja meg, de az adatokból így is kiolvasható, hogy míg 2008 után folyamatos, viszonylag állandó tempójú volt a szám mérséklődése, 2021–2022-ben 10,1-en stagnált, majd újra csökkenni kezdett ugyan (9,9-re 2023-ban és 9,6-ra 2024-ben), de lassabban, mint a stagnálás vagy a rendelet életbelépése előtt:

Tehát a számok alapján már több év távlatából is látható, hogy a szívhangrendelet nem igazán befolyásolta az abortuszok számának alakulását. Csökkenő irányban semmiképpen sem, sőt bizonyos adatok még romlottak is a rendelet óta. Ez nem meglepő: ahogy már 2023-ban megírtuk, mindig komplex döntés, hogy valaki vállal-e egy gyereket, vagy sem, és nem valószínű, hogy egy rendelet önmagában jelentős befolyással lenne egy ilyen súlyos kérdésben, miközben számos negatív hatása is lehet, beleértve a későbbi gyerekvállalás esélyének csökkenését. Még ha egy rendelet betiltaná is az abortuszt, a tapasztalat azt mutatja, hogy a nők egy része akkor is alkalmaz terhességmegszakító módszereket, csak azok sokkal veszélyesebbek.

Ferenci akkori cikkünkben azt mondta, hogy önmagukban ezekből a számokból, bármit mutassanak is, nem lehet ezt a kérdést bizonyosan eldönteni, se pró, se kontra.

„Az a probléma, hogy a rendelet előtti és utáni időszak nem kizárólag a rendelet tényében tér el: ahogy telik az idő, ezernyi egyéb tényező is változik. Innentől kezdve, ha találunk is különbséget a rendelet előtti és utáni számokban, nem fogjuk tudni, hogy a különbség a rendelet miatt van, vagy az azzal egyidejűleg megváltozott ezer másik dolog valamelyike, esetleg ezek valamilyen keveréke miatt.

Elvileg még az is lehet, hogy az abortuszok száma nőtt, a rendelet mégis jót tett – ha rendelet nélkül még többet nőtt volna. Vagy épp fordítva, csökkent, a rendelet mégis ártott, mert nélküle még többet csökkent volna.

Pontosan ez a nehézségük az ilyen adatoknak, hogy ezt mi sem tudhatjuk. Erre mindig gondolni kell, és emiatt az ilyen számok értelmezésével mindig óvatosnak kell lenni. Ettől függetlenül persze fontos, hogy a számok pontosak legyenek, már csak azért is, mert a finomabb elemzéseknek is az alapját jelentik” – mutatott rá Ferenci.

Összességében tehát elmondható, hogy a rendelet okozati hatását nehéz konkrétan kimutatni, pláne ilyen adatokból, de az, hogy a terhességmegszakítási helyzetképben egyáltalán mutatkozna a rendelet életbelépéséhez köthető javulás, nem igaz.