Zavaróak a városban a vaddisznók? Talán nem kéne a gyümölcsösök helyére lakóparkot építeni!

Hónapok óta komoly probléma a vaddisznóészlelések megszaporodása Budapest XII. kerületében, a Vaddisznók a Hegyvidéken és környékén nevű Facebook-csoportban mindennaposak a beszámolók a fővárost járó kondákról. A témával mi is többször foglalkoztunk már, augusztusban részletesen írtunk a helyzetről, néhány hete pedig mi is vaddisznószpottingra indultunk a kerületben. A tapasztalatok alapján a lakók egy része beletörődött abba, hogy egyre több ilyen állatot lát a környékén, de akad, aki fél tőlük: van, aki sípot fújkálva megy haza hajnalonta a munkából, mert figyelmeztetni akarja a vaddisznókat; volt, aki két megálló között leparkoló BKV-buszba szaladt be előlük, egy lány pedig egy autó tetején töltött hosszabb időt este, mert a házuk ajtaja előtt egy nagy vadkan álldogált, és nem akart elmenni.

A XII. kerület vezetése több posztban is magyarázta már, hogyan alakult ki a jelenlegi helyzet, és mit lehet tenni ellene. Bár azt gondolhatnánk, hogy a probléma oka, hogy a városrésznek sok közvetlen kapcsolata van erdőkkel, ahonnan bejárnak a vaddisznók, ez nem teljesen így van. Korábbi kutatások már igazolták, hogy olyan vaddisznóállomány él Budán, ami szinte soha nem hagyja el a várost, sőt, ezek az állatok már genetikailag is különböznek az erdei vaddisznóktól. Fekete Orsolya, a Magyar Kétfarkú Kutya Párt XII. kerületi önkormányzati képviselője szerint a probléma egyik oka az, hogy a kerületben egyre kevesebb élőhelyük maradt a vaddisznóknak az évek során.

2019-ig a kerület ketrecekkel fogta be a vaddisznókat, és egy „malacoskertbe” szállíttatta őket, ahol aztán biztonságosan szabadon engedhették az egyedeket. A sertéspestis miatt azonban mára jogszabály tiltja a vaddisznók áttelepítését. Mivel az önkormányzat nem tudja befogni és elszállíttatni őket, a vaddisznók a kerületben maradnak, és gyakrabban bukkanhatnak fel lakott területeken. A kerület vezetése szerint jelenleg etetőketrecekkel csapdába csalják, majd a lehető leghumánusabb módszerrel, altatólövedékkel elaltatják őket, ez azonban több ökológus szerint sem feltétlenül a legjobb megoldás.

Hogyan kerülnek vaddisznók a városba?

Felmerül a kérdés, hogy mi okozhatja a XII. kerület vaddisznó-invázióját, hiszen a többi külső kerületben nincs ilyen mértékű probléma az állatokkal. Ez többtényezős, és nem is egyedi magyarországi jelenség: Európa-szerte gyakori és növekvő tendencia, hogy vaddisznók jelennek meg lakott területeken. Tobias Friedmann, a Bajor-erdő Nemzeti Park Erdő- és Területgazdálkodási Osztályának helyettes vezetője azt mondta a Telexnek: nem tudni pontosan, miért nő a városi populáció, de természetesen a vaddisznóállományoknak (és minden más vadon élő állatfaj állományának is) mindig vannak jó és rossz éveik.

„A városi területeken nincsenek természetes ellenségeik, így egy jó év ott különösen jó lesz, hiszen semmi sem korlátozza a szaporulatot. Sőt, a külvárosokban – ahol enyhébb a tél, és több az élelem – gyakorlatilag minden év jó lehet. Idén a Bajor-erdő Nemzeti Parkban is jó szezonjuk van a vaddisznóknak, mert a cserebogarak lárvái éppen négyéves fejlődési ciklusuk végéhez érnek, így a vaddisznók rengeteg nagy fehérjetartalmú lárvát találnak a talajban. Ennek két következménye van: egyrészt a gazdák rengeteg vaddisznóval találkoznak a földjeiken, ahogy a lárvákat keresik és eszik, másrészt a vaddisznók valószínűleg több utódot is hoznak a világra, mivel idén bőségesen jutottak fehérjében gazdag táplálékhoz” – mondta.

Katona Krisztián, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem egyetemi tanára szerint az emberiség kerül bele a vaddisznó életterébe, ez jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy egyre több a városi egyed. „Tulajdonképpen nem a disznó kereste az ember társaságát, hanem az ember nőtt rá ezekre a természeti területekre. Budapest is egyre jobban beépült, és egyre több település van ezekben az erdős környezetekben, adja magát, hogy az állat ezeket valamilyen módon elkezdi kihasználni, mivel olyan fajról van szó, ami képes új helyeket meghódítani és megtalálni a számítását. De ez nem azt jelenti, hogy a vaddisznó feltétlenül városi akar lenni” – mondta. Hozzátette azt is, hogy már a város is egyfajta stabil élőhely a fajnak, hiszen ezek a disznók már itt laknak, nem pedig bejárnak a lakott területre.

Nem a vaddisznó persze az egyetlen faj, ami urbanizálódik: velünk él már a városi galamb, a fekete rigó, a róka is, de ezekkel kevesebb problémánk van, mivel kevésbé zavarják az emberi életet. Pongrácz Péter, az ELTE etológusa szerint a vaddisznók urbanizációja nem most kezdődött, de harminc-negyven éve még nem volt ennyire jellemző, hogy vaddisznókat látunk városi környezetben.

„Az eredeti vadállatállomány arra lett szelektálva, hogy féljen az embertől. Régóta vadásszuk őket, ezért az a vaddisznó maradt könnyebben életben, ami az ember első jelére elszaladt, idegenkedett az emberi szagoktól, tárgyaktól. De mindig van genetikai variabilitás az ilyen állományokban, újra és újra létrejönnek merészebb egyedek. Amíg elegendően erős a vadászati nyomás, addig ezek a merészebb egyedek nagyon hamar kigyomlálódnak az állományból, hiszen azokat könnyebb lelőni. Viszont ha gyengül a vadászati nyomás, a merészebbek bekerülnek a települések környékére, és itt előnybe kerülnek. Nem vadássza őket senki, van élelem, megtelepszenek, szaporodnak” – mondta a szakértő.

Ezek az állatok aztán a saját genetikai „merészségüket” továbbörökítik az utódaikra, hiszen ebben a környezetben már ez az előnyös számukra. A vaddisznók nagyon tanulékonyak, de mindenképp gyanítható az is, hogy van egy genetikai alapja annak, hogy ilyen jól megmaradnak a városi környezetben.

Tobias Friedmann szerint a vadászati nyomással is vannak problémák: Magyarország híres a trófeavadászatról, ahol a cél az, hogy minél nagyobb vadat ejtsenek a vadászok. Ezért értelemszerűen minél nagyobb vaddisznókat is nevelnek az erdőkben, amihez rengeteg, fehérjében gazdag eledelt raknak ki az élőhelyükre. „Ezért Magyarországon nem annyira a populáció szabályozása a cél, hanem a trófea megszerzése” – mondta.

Amellett, hogy az ember egyre beljebb terjeszkedik a természetbe, és csökkenhet a vadászati nyomás, a városi vaddisznók létrejöttét az is segíti, hogy a pufferzónák megszűntek a városhatárokban.

Ez azt jelenti, hogy azok a gyümölcsösök, fás részek, amik eddig a kertvárosi és az erdei környezet között voltak megtalálhatók, a lakóparkok felhúzásával eltűntek. „A településszerkezetek úgy alakultak át, hogy a határokban iszonyatos tempóban épülnek a lakóparkok, amik mozaikos hatást eredményeznek, elmosódik a vadon és a külváros pereme. Régen az volt a jellemző, hogy voltak kertes házak, aztán jöttek a gyümölcsösök, ezek vették körbe a várost, majd ezen kívül volt a vadon. Ezek a gyümölcsösök pufferzónák voltak, ahová még bejárt a vadvilág, de a kertvárosba már nem annyira. Most egyrészt gazmező van a helyükön, másrészt ide építik a lakóparkokat, amik felhívást jelentenek az állatoknak, hogy ezt a környezetet is ki lehetne próbálni” – mondta Pongrácz Péter.

A vaddisznó erre a városiasodásra azért kifejezetten alkalmas, mert mindenevő – de pont ezért nem is várják a szakértők, hogy például nagy testű növényevő vadfajokkal is megtörténne hasonló. Nekik nem ideális környezet a város, nem találnak élelmet. A medve viszont – igaz, nem itthon – kifejezetten jól urbanizálódik, hiszen szintén mindenevő, és Szlovákiában és Romániában komoly gondokat is okoz.

Más állatok is képesek alkalmazkodni az új környezethez és az emberi jelenléthez is. Decker Orsolya, a Bajor-erdő Nemzeti Park posztdoktori kutatója azt mondta: a madarak például hangosabban, magasabb frekvencián énekelnek, hogy túlharsogják a városi zajt, és megváltozik az éneklésük és a szaporodásuk ideje is.

Vitatott, hogy veszélyes-e, de semmiképp ne etessük

Arról, hogy a vaddisznó tulajdonképpen mennyire veszélyes az emberre, a megkérdezett szakértőknek eltér a véleményük. Tobias Friedmann és Maik Henrich, a Bajor-erdő Nemzeti Park tudományos munkatársa szerint egyáltalán nem az, mivel nem támad véletlenszerűen, fenyegetve kell éreznie magát ahhoz, hogy megtámadjon valakit.

„Csak néhány támadásról tudok Kínában, a körülmények ismeretlenek. Lehet, hogy vannak olyan beszámolók, amikor a vaddisznó nem menekül el az ember elől, de hatalmas különbség van aközött, hogy a vaddisznó nem csinál semmit, vagy hogy megközelíti az embert. Utóbbi ijesztő és fenyegető magatartás, de ha az állat nem reagál, az már nem az” – mondta Maik Henrich.

Decker Orsolya szerint a statisztikák azt mutatják, hogy évente 8,6 ember hal meg vaddisznótámadás következtében globálisan, ennek pedig 50 százaléka vadászbaleset.

„Tehát évente világszerte kevesebb mint 5 halálos civil vaddisznótámadás történik.”

Katona Krisztián szerint viszont az állatok veszélyesek, és érdemes őket elkerülni, de legalábbis távolságot tartani tőlük.

Abban viszont mindegyik szakértő egyetért, hogy etetni egyáltalán nem célszerű őket. „Természetesen minden probléma akkor kezdődik, amikor az emberek elkezdik etetni a vadállatokat” – mondta Maik Henrich. Pedig a vaddisznó a városban is inkább a természetes területeket és a természetes táplálékát keresi, az itt élő egyedek étrendjében is alacsony a szemét aránya.

„A kukák ne legyenek felboríthatók és kiboríthatók, körülöttük ne legyen olyan jellegű szemét, amiben érdemes a vaddisznónak táplálékért turkálni. A házak közelébe kirakott komposzt vagy zöldhulladék is érdekes lehet a disznónak” – mondta Katona Krisztián. Alapvető cél, hogy a vaddisznó ne kösse össze velünk a táplálékot, mert az ilyen szituációk mind magukkal hozhatják a közeli disznó–ember találkozást, ami pedig már veszélyes lehet.

Pongrácz Péter szerint a kérdés nem olyan egyszerű, mint hogy a vaddisznók akarják-e bántani az embert, vagy sem: előfordulhat, hogy olyan területen botlunk bele például ijedt állatokba, ahol nem tudjuk elkerülni a közvetlen találkozást, ez pedig kifejezetten veszélyes helyzet.

„De vaddisznó nem fog ránk vadászni – mondta a szakértő. – Nem lopakodik utánunk, hogy ránk ugorjon, mert nem akar igazán emberrel találkozni. Éppen ezért, ha nem néma csöndben osonunk az utcán, sokkal valószínűbb, hogy elriasztjuk, és a találkozást meg tudjuk előzni. A lényeg az, hogy próbáljuk meg elkerülni, hogy olyan helyen fussunk össze a vaddisznóval, ahol nem tudunk kitérni egymás elől.”

A kilövésen kívül nek nem sok lehetőség maradt

Arról is megoszlanak a vélemények, hogyan lehet a disznók városiasodását megelőzni és a már kialakult helyzetet minél jobban kezelni. Katona Krisztián szerint a megelőzés kifejezetten nehéz, hiszen a vaddisznó szapora állat, és mindig van utánpótlás, ami kipróbálja, hogy mennyire komfortos neki a városokban élni. A kezeléssel kapcsolatban pedig szerinte két út járható: a populációt kell csökkenteni és/vagy az élőhelyet megváltoztatni.

„Vagy valahol javítom az élőhelyet, és akkor ott lesznek többen, vagy valahol lerontom, és akkor onnan eltűnnek. Ha a zöldterületek a városon kívül nagyon jók, akkor a disznók majd ott maradhatnak, és kevésbé akarnak bejönni a városba – csakhogy ez valószínűleg nem teljesen igaz, mert az is lehet, hogy így még több disznó lesz a városon kívüli területen, de azért maradnak a városban is, mert ott is túl lehet élni. A másik lehetőség az, hogy a városokban a számukra most ideális foltokat rontjuk el, például a nagyobb elhagyott telkeket megfelelő kerítéssel vesszük körbe, kiirtjuk a vegetációt, vagy nem olyan fákat ültetünk például játszóterek közelébe, parkokba, amik kiváló gyümölcstermők, és odacsalogatják a vaddisznókat. De ezzel elvesszük az életteret például az énekesmadarak elől is” – mondta a szakértő.

Pongrácz Péter szerint a vaddisznóáramlást a pufferzónák visszatelepítésével lehetne csökkenteni, ahol növelni kellene a vadászati nyomást, hogy a felfedező vaddisznók megint csak ne kerüljenek előnybe. „Ezek azok a területek, ahol még a vadgazdálkodónak is legális a vadászat, mert ugye a vadász nem dolgozik a városban, nem az a felségterülete. Ha azonban a városokhoz közel történik a vadászat, akkor nagyobb esélyt látok arra, hogy azokat az egyedeket lőnék ki, amik egyébként elég merészek ahhoz, hogy benézzenek a külvárosokba.”

Mostanra viszont a helyzet egyetlen lehetséges megoldásának már a csapdázással egybekötött állományszabályozás tűnik, ami viszont nagy ellenállást vált ki a lakókból. A többi módszer jelenleg nem járható út vagy a sertéspestis miatt, vagy pedig azért, mert drága – ilyen a sterilizálás is, ami elméletben jól működik, és a gyakorlatban is van haszna, de nagyon sokba kerül.

A sertéspestis előtti relokáció sem olyan állatbarát megoldás, mint amilyennek tűnik – a vaddisznónak az új hely komoly stresszt jelent. Decker Orsolya szerint ráadásul a vaddisznók komplex családi kötelékekben élnek, ahol a legokosabb, legtapasztaltabb koca a vezető egyed. „Ezért a vadászat megbontja a családot, ami több utódot eredményezhet. Ha áthelyezik őket, visszatalálhatnak az eredeti élőhelyükre, mert keresik a családjukat” – mondta.

„Itt nem arról van szó, hogy haragszunk a vaddisznóra, az az állat azt csinálja, ami a dolga, a lehető legoptimálisabb módon akar élni. Ettől még az embereknek lehet olyan véleményük, hogy köszönik szépen, ebből nem kérnek – mondta Pongrácz Péter. – A vaddisznó bizonyos szemszögből semmivel sem rosszabb, sem jobb, mint az egerek, amik beszabadulnak a spájzba, és szétrágnak mindent. Csak nem vagyunk annyira hozzászokva, és nem úgy neveltek minket gyerekkorunk óta, hogy ezt az állatot ki kell irtani.”

Az is kérdés, hogy kié a felelősség a városi vaddisznók esetében: a vadászoknak már nem területük ez, így az erdő- és vadgazdálkodók joggal mutogatnak az önkormányzatra, az önkormányzat pedig vissza rájuk, hogy ők engedték be az állatokat a városba. A helyzetet azonban bonyolítja, hogy ezek a vaddisznók már a városban szaporodnak, ezért technikailag városi vaddisznónak számítanak – így végső soron az sem teljesen tiszta, hogy ki felel az általuk okozott károkért.