Óriási siker egy filmes-sorozatos magyar nyelvtanuló app, de új nyelvet biztos nem ezzel fogok megtanulni

Nyelvet tanulni nehéz, és ha az embernek nincs földöntúli nyelvérzéke, akkor időigényes és drága is. Nem csoda, hogy népszerűek a nyelviskola-alternatívaként megjelenő telefonos alkalmazások (főleg ha nem kell fizetni értük), hiszen általában azt ígérik, hogy kis kitartással, elszántsággal és napi húsz perc játszva tanulással néhány hónap alatt legalább alapszinten meg lehet tanulni egy nyelvet.

A magyar fejlesztésű, mesterséges intelligenciás Wordy is ezt a hullámot lovagolja meg, egész érdekes, ötletes oldalról. Bogyó Sándor, az alkalmazás 23 éves fejlesztője elindult az OTP idei Junior Piacralépők versenyén, amit (bocsánat, spoiler) meg is nyert, és bemutatkozását azzal kezdte, hogy az emberek manapság rengeteg időt töltenek film- és sorozatnézéssel, ennyi idő alatt akár még egy nyelvet is meg lehetne tanulni. Hát miért ne kössük össze a kettőt?

Az ötlete hamar népszerű lett: a Wordy az Apple App Store-ban cikkünk írásakor 602 értékelés alapján 4,8-on áll, és az oktatásfókuszú alkalmazások között a 12. legnépszerűbb, a Google Play Store-ban pedig több mint 1700 értékelés után szintén 4,8-on áll, és 5. legnépszerűbb az ingyenes oktatási appok listáján (úgy, hogy androidos telefonokra csak nemrég jelent meg). A megjelenésekor még a TechCrunch is írt a Wordyről.

Tolmácsot szeretnék kérni

Mielőtt belekezdenék az alkalmazás bemutatásába, fontos megjegyezni, hogy a következő sorokat egy szinte teljesen kezdő szemszögéből írom. Kicsit később kitérek majd arra is, hogy magasabb szinten mire számíthat az ember.

Jómagam is nagy kedvelője vagyok a mozgóképes tartalmaknak, a nyelveknek meg pláne, úgyhogy lelkesen le is töltöttem az alkalmazást. Ha használt már hasonló appot, akkor az indulásban nem talál semmi újat: meg kell adni, hogy az ember milyen nyelvet akar megtanulni, hány percet tud erre rászánni naponta, és milyen szintről kezdi. Be is állítottam, hogy a gimi óta szinte nullára kopott franciatudásomat mélyíteném el, és elém került a nyitóoldal. De mielőtt ezt megmutatom, hadd meséljem el, hogy is működik az alkalmazás.

A lényege az, hogy filmeket, sorozatokat vagy ezek részleteit nézve sajátítsunk el nyelveket, hogy ne csak egy tankönyvben, leírva, mindenféle kontextus nélkül lássuk a szavakat, kifejezéseket, hanem nagyjából úgy, ahogy emberek használják. A Wordy ezért két irányból támad: egyrészt van benne több mint 15 ezer részlet a legnépszerűbb filmekből és sorozatokból, amik pár percesek, másrészt ismeri a legtöbb streamingoldalon megtalálható filmeket, sorozatokat, így ha sikerül azokat egyszerre elindítani az alkalmazás feliratozójával, akkor a telefonon követhetjük a feliratot, és ha egy szót nem értünk, akkor egy bökéssel kiderül, mit jelent. Ha akarjuk, az összes szót egyben is megnézhetjük, nehézség szerint kategorizálva.

Nem tudtam, hogy vizuálisan mire számítsak, de azért meglepődtem, mikor a főképernyőn már az első kategória nevét sem tudtam értelmezni (hiszen, ugye, azért használnám az alkalmazást, hogy megtanuljak franciául). A főképernyőn az alkalmazásban megtalálható jelenetek láthatók, francia címmel, míg a kategóriák címe az elsőn kívül angolul volt:

Ez önmagában semmit nem jelent, főleg, hogy ahhoz képest, hogy egy ember fejleszti, meg kell jegyeznem, hogy igényes, jól működő alkalmazásról van szó, aminek a kezelőfelülete intuitív. Az viszont sajnos nem, hogy is lesz ebből egy nyelv megtanulása. Ezeknél a klipeknél tényleg annyit lehet csinálni, hogy lejátsszuk őket, és közben a feliratból lefordíttatjuk magunknak a szavakat. Értem, hogy teher alatt nő a pálma, de ez teljesen in medias res, csak azért, mert elolvasok szavakat, nem tanulok nyelvet. Még ha memorizálom is őket, akkor sem.

Mit tanulok abból, ha megtudom, hogy a venue franciául (a fenti képen látható első, Dakota Johnson-os jelenet kontextusában) azt jelenti, hogy jött? Akkor mindig azt fogja jelenteni? Nem. A francia latin nyelv, úgyhogy tartozik hozzá egy jó kis ragozás, tele kivételekkel, és a venue a venir, azaz jönni, menni ragozott alakja. Emiatt a venue kontextustól függően jelenthet múlt vagy jövő idejű cselekvést is, és igazából annyi biztos pont van, hogy a szó végi e-ből látható, hogy egyes számú nőnemű alakról van szó. Arról nem is beszélve, hogy ami angolul csak egy alapból múlt idejű szóként jelenik meg, ahhoz franciában szükség van a személyes névmásra és a létige ragozott alakjára is, tehát a venue nem önmagában jelenti azt, hogy jöttem, hanem úgy, hogy je suis venue.

Emiatt azzal, hogy elkezdtem a részletet, majd ráböktem a hetedik szóra, amiről azt hiszem, hogy megtanultam, mit jelent, nem sokkal vagyok előrébb, mint harminc másodperccel korábban.

Ezek lényegében az önálló klipek. Ez teljesen szubjektív, de én nem értem, mennyit segítene a nyelvtanulási projektemen, hogy megnézhetek egy két és fél perces jelenetet a Vissza a jövőből első részéből, amiből megtanulhatok szavakat, kifejezéseket. Annyira tűnik eredményesnek, mint egy útikönyv: nem tanulok meg olaszul amiatt, hogy tudom, hogy kell kérni egy pohár vörösbort az ananászos pizzámhoz, és nem tudok franciául csak azért, mert el tudom kiabálni, hogy „vous ne l’encaissez pas, la vérité!”. De persze ez csak az én véleményem, ha valakinek ez segít, szuper! És az értékelések alapján úgy néz ki, hogy sokan szeretik.

Az alkalmazás másik fő funkciója a külső streamingoldalak használata. A Wordy ehhez azt ajánlja, hogy indítsunk el valamit a telefonon, azt tegyük le kis képernyőbe, vegyük elő a Wordyt, indítsuk el egyszerre a feliratot és amit nézni akarunk, és voilà, ugyanúgy rányomhatunk az ismeretlen szavakra, amiket hallunk, mint a klipeknél.

A baj az, hogy telefonon ez azzal jár, hogy van egy pici ablak, amiben a film megy, és amiből semmit nem látni, alatta pedig el kell indítani kézzel a feliratot. Tehát ha csak egy kicsit is korábban vagy később nyomunk a lejátszás gombra, akkor az csúszni fog. De ha megállítjuk a feliratot, attól a film még megy, tehát újra össze kell utána hangolni, vissza kell tekerni.

Az időkódra sem lehet mindig hagyatkozni: a Ted Lassónál azt írja, hogy az első mondat a kilencedik másodpercben indul el, de ez nem igaz, mert valószínűleg nem számol az Apple Tv logóval, ami miatt valójában a 19. másodpercben hangzik el, hogy „Allez, on se bouge!”, ami nem azt jelenti, amire nyelvtudás nélkül tippelhetne az ember („gyerünk, bugizzunk”), és nem is pont azt, amit a szavakra kattintgatva egyesével ki lehetne hozni („gyerünk, mi magunk mozog”), hanem azt, hogy „gyerünk, mozogjunk”. És ezt amúgy ott mutatja is az alkalmazás, de ha csak erre hagyatkozunk, akkor szavakat nem tanulunk, csak kifejezéseket magolunk.

Bogyó Sándor fejlesztő az ezzel kapcsolatos kérdéseinkre válaszul két dologra mutatott rá: egyrészt a középfokú szinten beszélő felhasználóknak nincs szükségük arra, hogy minden szóra rányomjanak, mert a nagy részüket értik, ezért nem okoz nagy megakadást, ha az ember egy pillanatra leveszi a tekintetét a filmről, és nincs is szükségük arra, hogy megállítsák a filmet, sorozatot. Azt persze belátja, hogy ez egy teljesen kezdőnek valamivel nehezebb.

Az időkódos csúszásra azt mondta, hogy akkora könyvtárral dolgoznak, hogy előfordulhat ilyen csúszás, de a többségnél a tesztjei és a visszajelzések alapján működik a módszer. A netflixes sorozatoknál valóban nem nagyon találkoztam csúszással.

Amúgy teljesen egyetértek Bogyóval. Amikor a gimnázium elején elkezdtem angolul olvasni, hogy bővítsem a szókincsemet, már évek óta tanultam angolul, ezért nem kellett minden egyes szónál felcsapnom a szótárat, elég volt oldalanként párszor. Gondolom, hasonló lehet a Wordy esetében is: nem kell megállítani a filmet, mert ha szembejön egy ismeretlen szakszó, azt egy másodperc töredéke alatt megismerhetem egy kattintással, és amúgy minden mehet tovább. A képernyőprobléma is feloldható egyébként, méghozzá úgy, ha az ember csak maga mellett tartja a telefonján a Wordyt, miközben tévén vagy laptopon nézi a sorozatot.

Azonban kezdő szinten ez sem az igazi, hiszen muszáj megállítani mind a feliratot, mind a sorozatot, filmet, és egy egész estés produkciónál nyakizomlázunk lesz a végére, ha folyamatosan kapkodni kell a fejünket a képernyő és a szótárazó alkalmazás között. Arról nem is beszélve, hogy ez ugye egy logikus megoldás, főleg kezdő szint felett, de az alkalmazás kifejezetten a képernyő a képernyőben taktikát ajánlja, aminek problémáit már bemutattam.

Same in English

Még két tanulási segédlet van az alkalmazásban, ezekből az egyik ismerősebb lehet a hasonló appokból: a szószedet, ami összegyűjti a kattintott szavakat, és ezeket lehet gyakorolni.

A másik részlegen gyakran használt szavakat, kifejezéseket lehet gyakorolni. Rá is néztem a hétköznapi igékre, amiket, miután egyesével felolvas egy gépi hang, meg lehet nézni két-három másodperces filmjelenetekben is. Ezt sem tudtam azonban értelmezni: a klipeken volt saját felirat, és sokszor nem is azt mondták, ami oda volt írva, hanem valami teljesen mást. Persze ez nem is lett volna fontos, hiszen a cél az, hogy élő szövegkörnyezetben lássuk az igét, de eléggé elvonja az ember figyelmét, ha valami egészen mást hall, mint amit lát. Arról nem is beszélve, hogy nem mindig lehetett kihallani az épp tanult igét. Lehet, hogy a régi tankönyves CD-ken, kazettákon beszélő emberek ma már bénácskának tűnnek, de az biztos, hogy legalább érteni lehetett, amit mondtak.

Az alkalmazásban nyelvtanlecke nincs, csak és kizárólag szavak, kifejezések. Emiatt viszont szerintem túlzás, amit a készítő az App Store-ban ír, hogy el lehet felejteni a tankönyveket, ez a 21. századi nyelvtanulás. Persze, fontos, hogy merjünk nagyot álmodni, de muszáj valamire építkezni. Megvehetjük az összes legófigurát, de ha nincsenek meg az alapokat jelentő kockák, téglalapok és fogaskerekek, akkor nem fogunk tudni űrhajót vagy várat építeni.

Bogyó azt mondta, hogy amikor elkezdte a fejlesztést, akkor csak azt tervezte, hogy a streaming mellé csinál egy interaktív feliratozót, ami inkább közép- és felső szintű nyelvtudóknak készült. Ez nőtte ki magát a ma már teljesen kezdőket is célzó Wordyvé.

„Utána jött be, hogy a felhasználók fele – mint az OTP versenyén kiderült – kezdő, és nekik kéne adni valamit. Viszont sok mindent meg lehet csinálni MI-vel vagy egyedül, de a fő cél most az, hogy én szavakat tanítok. Van minden nyelvhez 9000 szó, kezdőtől a haladó szintig, de majd valamikor be kéne hozni a nyelvtant”

– mondta.

Rövid távon az a célja, hogy legalább annyi – minimális – nyelvtant tanítson a Wordy, mint a többi hasonló alkalmazás, és ha ez megvan, és fejlődik a mesterséges intelligencia, és bővül az egyelőre egyfős cége, akkor ezt szépen ki tudja kerekíteni.

Ahogy Bogyó az OTP versenyén is mondta, a célja az, hogy a fejlesztési feladatokra felvegyen egy kollégát. Elsősorban azért szerette volna ezt, hogy valaki profi módon lefejlessze az app androidos verzióját, de miután talált egy remek szakembert, kiderült, hogy néhány millió forintba és – ami fontosabb – több hónapba kerülne a fejlesztés. Úgy volt vele, hogy megpróbálja egyedül, lesz, ami lesz, legfeljebb elfogadja az ajánlatot, aminek az lett a vége, hogy másfél hét alatt elkészült a Play Store-os verzió, ami, ahogy láttuk, elég jó értékeléseket kap. Ettől függetlenül mindenképp bővítené a céget projektmenedzserrel, marketingessel, több fejlesztővel, hogy a cégvezetésre és a tervezésre tudjon fókuszálni.

Száz szónak is egy a vége

Annak ellenére, hogy az ígéret és az alapkoncepció nagyon bejött, végül sajnos nem szerettem meg a Wordyt mint nyelvtanulási eszközt, de leginkább azért, mert szerintem egy totál kezdőnek nem megfelelő eszköz. Kicsit ahhoz hasonlítanám, mint ha az ember eldöntené, hogy elkezd főzni, és ezért rendel magának egy 2000 dolláros japán kést. Felesleges, sőt az alaptechnikák ismerete nélkül jó eséllyel még káros is lehet. De ha az ember már ismeri a megtanulni kívánt nyelv alapjait, akkor a Wordy már elég hatékony eszköz lehet.

A tesztem alapján nem azt mondom, hogy rossz vagy értelmetlen lenne az alkalmazás. Pusztán felhasználói élmény szempontjából már most is nagyon jó, minden működött, és tényleg, bármit kerestem, ahhoz megtaláltam a feliratokat (a streamelős részen, nem a részletek között). Nem találtam bugot, nem dobott ki, ebből a szempontból stabil lábakon áll. Sok alkalmazás úgy sem nyújt ilyen felhasználói élményt, hogy nem egy pályakezdő, hanem egy csapat fejlesztő dolgozik rajta. Nyelvtanulásra viszont önmagában kevés, ahogy egyébként szerintem a Duolingo is. Igaz, érdemes megjegyezni, hogy nem lehet állítani, hogy ezek a nyelvtanulós alkalmazások ne lennének valamennyire hatékonyak. Bár azt sem sikerült még igazolni, hogy önmagukban elegendők lennének ahhoz, hogy az ember nyelvvizsgázzon, kutatások alapján igenis sokat lendíthetnek a hallgatási és az olvasási készségeken.

Azt viszont el tudom képzelni, hogy gimnáziumban, amikor heti három franciaórám volt, akkor a Wordy hasznos lett volna: az órákon megtanulom, hogy mi miért kerül oda, ahova, utána pedig gyakorlatilag szórakozva építem a szókincsemet. Én eddig is ennek voltam a híve, igaz, én az olvasást ajánlgattam mindig is az angolul tanulni akaró ismerőseimnek. A Wordyben megvan az előny, hogy hallod, hogy kell kiejteni valamit. Persze az olvasott szövegnél ott van, hogy nem birminghami vagy mélytexasi kiejtéssel tanulja meg az ember a szavakat, hanem úgy, ahogy senki nem ejti, hiszen csak olvasásból nem lehet tudni, hogy kell ejteni, mondjuk, azt, hogy Worcestershire-mártás.

Na tessék, látszik, hogy nincs egyetlen jó megoldás! Nincs könnyű, gyors, ingyenes nyelvtanulás (a Wordy is csak részben az, előfizetéssel hatékonyabban lehet használni, nem beszélve a streamingszolgáltatók előfizetéséről), és valószínűleg nem is lehet csak egy forrásból felhúzni magunkat anyanyelvi szintre. Ettől függetlenül mindenki használja azt, ami működik, és ha szeret filmezni, akkor lehet, hogy a Wordy önnek való. Csak ne állítsuk azt, hogy itt az ideje eldobni a tankönyveket.