Egyre nagyobb divat a házi kedvencek klónozása, pedig nem biztos, hogy a klón egyezni fog a lemásolt állattal
Egyre több tehetős ember fontolgatja házi kedvencének klónozását, sőt egyes körökben állítólag már valós szokássá vált a dolog: a hírek szerint Tom Brady és Barbra Streisand is élt a lehetőséggel. A Phys.org azonban azt írja: nem biztos, hogy tanácsos klónozni a kedvenceket, mivel nemcsak drága folyamat, de a klónok egészségére is kockázatos. Ráadásul nagyon nagy az esélye, hogy a klónozott állat személyiségében, viselkedésében és kinézetében nem lesz olyan, mint az eredeti.
Az első klónozott gerinces az afrikai tarajos béka volt az 1960-as évek elején. Azóta számos állatfajt, például egereket, görényeket, bárányokat, lovakat, kutyákat, szarvasmarhákat és macskákat is sikeresen klónoztak. Az alapelv az, hogy egy élőlény pontos genetikai másolatát hozzuk létre – ahogy az egypetéjű ikreknek ugyanaz a genetikai profilja, az állatklónok is genetikailag azonosak azzal az állattal, akiből a genetikai anyagot kinyerték.
A klónozást szaknyelven szomatikus sejtmagátvitelnek (SCNT) nevezik. Ilyenkor a sejt magját eltávolítják, majd egy mag nélküli petesejtbe ültetik át. Megfelelő körülmények között a petesejtből kifejlődhet az új szervezet – maga a klón. Háziállatklónok esetében a kezelt petesejtet egy hordozó nősténybe kell átültetni, aki aztán kihordja, és világra hozza a kölyökklónt.
A klónozási sikerráta azonban még mindig igencsak alacsony: jelenleg 16 százalékos. Ráadásul nem is az állat teljes másolata „készül el” ilyenkor: genetikailag azonos lesz ugyan az eredeti állattal, de a viselkedést nem lehet lemásolni, mert azt élettapasztalatuk és környezeti hatásaik is formálják. Ezek mind befolyásolják, hogy a gének hogyan fejeződnek ki a gyakorlatban.
Ez azt jelenti, hogy ha nem tudjuk biztosítani a klónozott állat számára pontosan ugyanazt az anyai hatást, nevelést, napi rutint és környezeti feltételeket, nagy valószínűséggel nem fog pontosan ugyanúgy viselkedni, mint az eredeti. Sőt még a fizikai megjelenés is eltérhet: más lehet a bunda színe akár, az első klónozott macska genetikai donora ugyanis egy foltos állat volt, de a klón bundája barna lett.
Ráadásul bár a klónozás hasznos lehet a veszélyeztetett fajok megőrzéséhez vagy gazdaságilag értékes állatok tenyésztéséhez, ugyanaz nem igaz a házi kedvencekre. A folyamat a petesejtet adó és befogadó nőstény állat esetében invazív, hormonkezeléssel és műtéttel jár. Gyakori a vetélés, a születési rendellenesség és az utódvesztés, ami ugyan természetes szaporodásnál is előfordul, de a mesterséges megtermékenyítés nélkül.
A klónozott állatoknál egészségügyi problémák is felmerülhetnek. Egy tanulmány szerint a vizsgált klónozott malacok 48 százaléka az első hónapban elpusztult, a klónozott szarvasmarháknál pedig mozgásszervi problémák alakulhatnak ki. Korai bizonyítékok szerint a klónoknál nagyobb lehet a korai porckopás kockázata. Ráadásul ha az eredeti kedvenc bármilyen genetikai betegséggel vagy arra fokozott kockázattal rendelkezett, azt a klón is örökölheti.
