Ha így megy tovább, ellehetetlenítik a csillagászok munkáját a Föld körül keringő műholdak
Egyre nagyobb problémát jelentenek a Föld körül keringő műholdak: a NASA friss kutatása szerint a megnövekedett mennyiségű műholdindítások miatt egyre nehezebb a Hubble űrteleszkópnak és más, a bolygó körüli távcsöveknek tiszta, zavartalan felvételeket készíteni. A tanulmány szerint a műholdak fénycsíkjai miatt a következő évtizedben akár a Hubble-felvételek 40 százaléka, illetve három másik űrtávcső képeinek akár 96 százaléka is használhatatlan lehet, írja a The Verge.
Ez nemcsak a csillagászati kutatást nehezíti meg, hanem azt is kockáztatja, hogy a tudósok időben észrevegyenek potenciálisan veszélyes kisbolygókat. A kutatók arra figyelmeztettek: ha nem korlátozzák az új műhold-megakonstellációk fényszennyezését, az károsíthatja a csillagászok munkáját.
A probléma mértéke egyre aggasztóbb: az olcsóbb fellövések és az olyan konstellációk, mint a Starlink azt eredményezik, hogy egyre több fénycsík jelenik meg az űrtávcsövek felvételein. Már 2018 és 2021 között is a Hubble-képek 4,3 százalékában feltűntek ilyen csíkok, és a Föld körül keringő műholdak száma 2019 óta 5 ezerről 15 ezernél is többre nőtt. Ha minden jelenleg tervezett indítás megvalósul, a következő tíz évben akár 560 ezerre is ugorhat ez a szám.
A kutatók most azt szimulálták, ebben az esetben milyen lenne négy vizsgált távcső fotózási képessége. Az eredmények szerint a Hubble átlagosan 2,14 műholdat kapna el minden egyes expozíció során – ez nem tűnhet soknak, csakhogy az objektumok ilyenkor nem egyetlen kis világító pontként, hanem hosszú, fényes csíkként jelennek meg a képeken. A jövő évre tervezett kínai Xuntian űrtávcső esetében a változó expozíciós idők és a vizsgált égboltterület miatt 92 lehet ez a szám. A James Webb űrtávcső nem érintett a problémában, mivel messzebb kering a Földtől, így a műholdak nem zavarják.
A műholdak okozta fénycsóvák ráadásul nemcsak közvetlenül takarnak ki objektumokat, a visszavert fényük a fénycsíkuknál nagyobb területet is láthatatlanná tehet. Ez például megnehezítheti, hogy a csillagászok egy csillag fényében bekövetkező változást észrevegyenek – ami akár exobolygó jelenlétére is utalhatna.
A kutatók szerint még most kell megoldást találni a problémára, mielőtt annyi műhold kerülne Föld körüli pályára, hogy ellehetetlenítenék a csillagászok munkáját. Van törekvés arra, hogy sötétebb, kevésbé fényvisszaverő műholdakat tervezzenek, de ez új problémákat vet fel: ezek ugyanis hajlamosabbak felmelegedni és több infravörös fényt kibocsátani. A kutatók szerint ahhoz, hogy fenntarthatóan lehessen együtt élni ezzel a helyzettel, több koordinációra lesz szükség a műholdakat fellövő cégek és kormányok között — például úgy szervezve az űrkonstellációkat és űrtávcsöveket, hogy elkerüljék egymást, vagy szabályozzák, hol helyezhetnek el műholdakat.
