Magyar kutatók oldották meg az európai növényevő dinoszauruszok egyik legfontosabb rejtélyét
Az Ősi Attila által vezetett kutatócsoport alapjaiban írta át az eurázsiai dinoszauruszok evolúciós történetét: egy, a Bakonyban megtalált koponyalelet segítségével bebizonyították, hogy a késő kréta korban a mai Európa területén is változatos formában jelen voltak és elterjedtek a galléros vagy tülkös dinoszauruszok. Az új kutatási eredményeiket a Nature tudományos folyóirat is megjelentette, és szerdán délelőtt sajtótájékoztatón is beszámoltak a kutatómunkáról az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karán.
A galléros vagy tülkös dinoszauruszok egyik emblematikus képviselője a Triceratops, amit jellegzetes gallérjának köszönhetően sokszor még gyerekek is könnyen beazonosítanak képekről. A növényevő Triceratops az úgynevezett Ceratopsia dinoszauruszok csoportjába tartozik, amelynek képviselői a leletanyagok, fosszíliák alapján Ázsiában és Észak-Amerikában voltak elterjedtek széles körben. Szórványosan Európában is kerültek elő leletek, de azok egy részénél is volt bizonytalanság, hogy valóban Ceratopsiákhoz tartoznak-e. A bakonyi Iharkúton kiásott fosszíliák viszont már egyértelműen arra utalnak, hogy Európában is jelen voltak a Ceratopsiák. Európát persze nem úgy kell elképzelni, ahogy most szerepel a térképeken, több tíz- és százmillió évvel ezelőtt még a Tethys-tenger peremén lévő szigetláncolat jelentette a kontinenst, és ezeken a szigeteken változatos életformák jöttek létre. Egykor a Bakony is egy sziget lehetett.
Ősi Attila még egyetemistaként, 25 évvel ezelőtt kezdett ásatásokba Iharkúton egy felszámolt bauxitbánya területén, ahol az azóta is folyamatosan zajló kutatások során számos repülő hüllő, dinoszaurusz, madár és kétéltű maradványa került elő. Az ásatásokat Ősi már az ELTE Őslénytani Tanszéke és a Magyar Dinoszaurusz Alapítvány vezetőjeként irányítja. Iharkúton, a 85 millió évvel ezelőtt képződött üledékben gazdag leletanyag található, amelynek elemzésével időről időre fontos tudományos eredmények születnek.
Ősi Attila a sajtótájékoztatón azt mondta, hogy az egyik tanulmányuk már 2010-ben nagy hullámokat kavart a gerinces paleontológia területén. Akkor egy 2009-ben előkerült csőrmaradvány alapján azt állították, hogy egy Ceratopsiát találtak. Több kutató vitatta ezt, és inkább azt valószínűsítették, hogy egy másik növényevő dinoszaurusz-csoportról, a két hátsó lábukon járó Ornithopodákról lehet szó, amelyek régóta ismertek Európában.
2017-ben Ősiék aztán egy újabb fajt, az Ajkaceratops kozmait írták le, amelyet, mint a neve is mutatja, szintén a Ceratopsiák közé soroltak. A faj leletanyagát aztán évekig vizsgálták, CT-felvételeket készítettek róluk, rekonstruálták az állat koponyáját, majd annak 3D-s modellje is elkészült. A kutatók most két nagy eredményre jutottak. Egyfelől megerősítették az Ajkaceratops hovatartozását, másfelől némileg zárójelbe tették egy másik tanulmányukat.
Ősi azt mondta, hogy a maradványok meglepő fordulatot hoztak. Az Ajkaceratops leírása után két évvel a Bakonyban egy másik növényevő dinoszauruszt is megtaláltak, a Mochlodon vorosi nevű fajról viszont azt gondolták, hogy a két hátsó lábukon járó Ornithopodák közé tartozhatott. A mezozoikumban, a földtörténeti középkorban százmillió éven keresztül ez volt a másik meghatározó növényevő dinoszaurusz-csoport a Ceratopsia mellett.
„Ismertük a fogait, az alsó állkapcsát, és amikor az új Ajkaceratops-lelet előkerült, akkor kiderült, hogy pontosan ugyanolyan fogak vannak az állkapcsában, mint a Mochlodon dinoszaurusznál. Sőt, a megőrződött állkapocsvégek is egyeznek. Ez egész egyszerűen azt mutatja, hogy a Mochlodon vorosi ugyanaz, mint az Ajkaceratops kozmai. Mivel az Ajkaceratops volt előbb publikálva, az övé az elsőség, ez a név megy tovább” – mondta Ősi Attila.
A leletek alapján a paleontológusok azt valószínűsítik, hogy az Ajkaceratops koponyája 25-27 centis lehetett – a modellhez a koponya agyüregi része és az állkapocsízület nem került elő az ásatásokon – , és ahhoz a koponyamérethez nagyjából másfél méteres test dukál, ha négylábú Ceratopsiáról van szó.
„Teljes csontváz nincs, de a korábban Mochlodon vorosinek leírt végtagcsontokat, fogakat, függesztőelemeket is mind ehhez a dinoszauruszhoz rakhatjuk, és ezeket felhasználva már nagyjából láthatjuk, hogy másfél, esetleg 1,7-1,8 méter lehetett. A négy lábon járásra egyértelmű bizonyítékunk nincs. Egy primitív ága lehetett a galléros dínóknak, és nincs kizárva, hogy bizonyos élethelyzetekben akár két lábra emelkedve futottak, és csak nyugodtabb körülmények között, például táplálkozás közben közlekedtek négy lábon. Ennek bizonyítására olyan lelet kell, amelynél a mellső és a hátsó végtagok is megvannak egy egyedhez tartozóan” – mondta Ősi Attila.
A bakonyi leletanyagot nemzetközi kutatócsoport vizsgálta, mert a tét nagy volt, meg akarták erősíteni, hogy Európában vannak Ceratopsiák, és nem is akármilyen csoportok. Megpróbálták azt is tisztázni, hogy ki kinek a rokona a csoportban. A már említett CT- és 3D modellek használata mellett számos összehasonlító mérést is végeztek a kutatók. Lemérték a különböző nyúlványokat, bütyköket a csontokon, és az eredményeket összevetették a Ceratopsia csoport különböző képviselőinek maradványaival. Ennek eredményeként rajzoltak meg egy rendszertani törzsfát.
A bemutatott törzsfán még egy magyaros név szerepelt, Ferencceratops shqiperorum, amely az egykor az albán királyi trónra is pályázó Nopcsa Ferenc után kapta a nevét. Nopcsa a magyar paleontológia egyik kiemelkedő pionírja volt, és a 19. század végén Erdélyben talált dinoszaurusz-maradványokat. A Nopcsa által kiásott leletek a londoni Természettudományi Múzeumba kerültek. A faj korábban más nevet viselt, és azt gondolták róla, hogy egy Ornithopoda. Ezeket a leleteket újra megvizsgálták, és kiderült, hogy Ceratopsiáról van szó. Ősiék azt valószínűsítik, hogy még több erdélyi Ornithopodáról kiderülhet, hogy rosszul sorolták be őket korábban, de Európa más területeire is igaz lehet ez.
„Nagyon úgy tűnik, hogy ezek a Ceratopsiák sokkal gyakoribbak, diverzebbek voltak itt Európa szigetvilágában, mint ahogy azt eddig gondoltuk. Mindez minket arra sarkall, hogy újra át kell tanulmányozni az évekkel, évtizedekkel vagy akár évszázadokkal korábban begyűjtött leleteket” – mondta a paleontológus.
A diverzitás már Nopcsánál is felmerült, az általa alkotott szigettörpeség-elmélet szerint a kisebb területre beszorult fajok testmérete is kisebb lesz. Ez leginkább szigeteknél érhető tetten, és ezt támasztják alá a bakonyi leletek is.
Ősi szerint a következő nagy feladat az lehet, hogy meghatározzák, honnan kerültek 85 millió évvel ezelőtt a Ceratopsiák Európa szigetvilágába. Galléros dínók már a jura korban, 150-160 millió éve is léteztek. Kutatók feltételezése szerint a mai Kína és Mongólia területéről érkezhettek, mert ott voltak rokonformák.
