A HUN-REN vezetői: Tragédia lenne a magyar tudománynak, ha visszacsatolnák az MTA-hoz a kutatóintézeteket

A HUN-REN Magyar Kutatási Hálózat története viharos. A korábban a Magyar Tudományos Akadémiától (MTA) elcsatolt hálózatról tavaly nyáron a humán- és társadalomtudományi kutatóintézeteket is leválasztották, ami miatt az átalakulás ismét célkeresztbe került. Mostani formáját 2025 őszén nyerte el a hálózat, külön törvénnyel, hosszabb távú költségvetéssel. Az átalakulást heves viták kísérték, sok kutatóintézeti főigazgató úgy érezte, kész tények elé állították, a szervezet vezetősége viszont azt mondta: közösen zajlott a munka. A Tisza-kétharmad és a heteken belül esedékes kormányváltás miatt most felmerülhet, hogy a szervezetre vonatkozó törvény nincs biztonságban, és akár az MTA-hoz is visszakerülhetnének az intézetek. A főigazgatók, az MTA és a tudományos dolgozók szakszervezete is megszólalt már az ügyben. A HUN-REN elnökét, Gulyás Balázst és a vezérigazgatót, Jakab Rolandot kérdeztük az elmúlt fél évről, a függetlenségről, a belső feszültségekről és a kormányváltás utáni terveikről.

Gulyás Balázs: Figyelemmel kísérjük az eseményeket, de megyünk előre a munkánkban. A HUN-REN teljesen független a nagypolitikától, a szavazásoktól, a kormányváltásoktól. A HUN-REN-törvény teljes önállóságot biztosít számunkra, önálló, független jogi személy vagyunk. Ez óriási eredmény volt, amit elértünk az elmúlt három évben. De természetesen közös célunk a mindenkori kormányzattal a kutatás és az innováció világszínvonalának biztosítása, és várjuk a lehetőséget az új kormánnyal való eszmecserére is.

Jakab Roland: Arra törekszünk, hogy a kutatási kiválóságot biztosítsuk a hálózatban, és minél több lehetőséget tárjunk fel a kutatóinknak. Van egy világos elképzelésünk, hogy ezt milyen ütemben, hogyan építsük fel. Úgy gondoljuk, jó úton járunk, a vállalásainkat megvalósítjuk. Ez a működési autonómia, amit a törvény és az alapító okirat biztosít számunkra, kiváló lehetőség az építkezésre.

G. B.: Kifejezetten politikai nyomást én nem éreztem. Ha volt is, nem éreztem. De lehet, hogy ez a személyiségemből fakad. Egyetlen nyomást éreztem: alulról, a belső késztetések miatt, hogy valami jót hozzunk ki ebből az egészből. És nyomtak itt minket kívülről, belülről, jobbról, balról, de én arra összpontosítottam, hogy ez egy hatalmas lehetőség, amiből valami nagyot ki lehet hozni.

G. B.: Mi nagyon sokat dolgoztunk azért, hogy a HUN-REN teljesen független hálózat legyen, és a működési autonómiát megkapjuk. A finanszírozást egy teljesítményalapú szerződéssel biztosította a kormány, több nyugat-európai kutatóhálózatnál van ilyen vagy hasonló. Az elmúlt másfél év során a kutatási intézményeink vezetőivel huszonnégy főigazgatói egyeztetésünk volt, majdnem minden egyes alkalommal itt volt minden főigazgató. Kéthetente találkoztunk, és közösen formáltuk a hálózatot. Azt láttuk, hogy aki eleinte szkeptikus volt, végül beleállt a hálózatiságba, vállalták a feladatot. A törvényt is egyeztettük. Tavaly októberben jegyezte be a HUN-REN-t és az összes kutatási intézményét a bíróság, december 11-én aláírtuk a közfeladat-finanszírozási szerződést, tehát a jelenlegi formában tulajdonképpen egy pár hónapos újszülött vagyunk még. De amíg eljutottunk ide, az egyértelműen egyeztetéseken keresztül, a főigazgatók bevonásával történt.

J. R.: Az építkezés folyamatában számos szimpóziumot, szakmai összejövetelt, stratégiai workshopot szerveztünk, amikre egy szélesebb kutatói közösséget is meghívtunk, és nemzetközi jó gyakorlatokat mutattunk be. Magyarországra hívtunk tudományos és innovációs szaktekintélyeket, akiktől lehetett tanulni, azért, hogy inspiráljon mindenkit, mi mindent lehet kihozni egy kutatóhálózatból.

G. B.: Ez nem lepett meg minket, ugyanis nagyon széles a kör, és sokféle vélemény volt. Éreztük, hogy voltak nehézkes folyamatok. Meggyőződésem, hogy maximum két-három főigazgató volt ellenvéleménnyel. A legutóbb, amikor volt egy ilyen megbeszélésünk, azt éreztük, hogy a döntő többség része a folyamatnak, és ki is fejeződik folyamatos közvetítői megosztás.

G. B.: Nyilvánvaló, hogy mindenki a saját tapasztalatát, álláspontját képviselte. Érdekérvényesített, hogy minél jelentősebb legyen a befolyása, nehezen fogadta el a hálózati együttműködést. De ez szerintem teljesen normális dolog. A többség azért megértette, hogy hálózat vagyunk.

J. R.: A HUN-REN kutatási és innovációs küldetése szempontjából nagyon fontos, hogy mind az alapító okiratban, mind a törvényben kiemelt figyelmet kap az autonómia kérdése. A kutatási intézményeinknek külön költségvetésük, saját irányítási rendszerük van, abban az értelemben, hogy hogyan szervezik meg a munkát, milyen kutatásokat folytatnak. A működtetési környezetet is úgy alakítottuk ki, hogy a főigazgatók megkapják a felhatalmazást arra, hogy valóban vezessék pénzügyi és kutatási programokon keresztül a saját intézményüket.

G. B.: Én azt éreztem, hogy végül elfogadó volt mindkét oldal. Nagyon őszinte leszek: itt valójában két nagy különálló hálózat működött egy fedél alatt. A teljesen más mindsettel működő humán- és társadalomtudományi és egy más nyelvezetet használó, más mindsettel működő, más célrendszerben gondolkodó természettudományi. A közfeladat-finanszírozási szerződés tárgyalása során derült az ki, hogy kik azok, akik ezt a teljesítményhez igazodó és kutatási kiválóságra és eredményekre épülő finanszírozást pozitívan élik meg, és abszolút pozitív visszacsatolást kaptunk a természettudományok részéről, a humán- és a társadalomtudomány meg egészen más gondolatvilágot jelenített meg. Nem mi kerestük a kapcsolatot az ELTE-vel, az ELTE megválasztott rektora jött el hozzánk, és azt mondta: szívesen felkínálja, hogy átveszi a humán területeket. Először nagy volt az értetlenkedés, de végül úgy alakult, hogy így volt a jó mind a két oldalnak. Azt hallottuk vissza, hogy minden megnyugtató módon rendeződött, úgy, hogy senkinek az érdeke nem sérült.

J. R.: Én 23 éven keresztül az iparban dolgoztam, professzor úr hívására csatlakoztam a kutatóhálózathoz. Alapító elnöke voltam a Mesterséges Intelligencia Koalíciónak, a digitalizáció, az innováció, a mesterséges intelligencia területein dolgoztam. Mindig is megnyilvánultam technológiai kérdésekben, aktívan nyilatkoztam az üzleti szerepkörömben. A szakmai múltamra való tekintettel kért föl a miniszterelnök, hogy segítsek a digitalizáció eredményeinek bemutatásában és minél szélesebb körhöz való eljuttatásában. Én ezt elmondtam. Szakmai kérdésben nyilvánultam meg az aktuális miniszterelnök kérésére, 23 éves tapasztalattal magam mögött. Ez a szakmai téma a természetes közegem. Úgy gondoltam, és ma is úgy gondolom, hogy ha egy ország mindenkori, így a jelenlegi miniszterelnöke vagy a szakterületért felelős miniszterei szakmai kérdésben fordulnak hozzám, akkor felelős szakemberként kötelességem a digitalizációban, innovációban és technológiában 23 év alatt felhalmozott tapasztalatomat készséggel megosztani velük.

J. R.: Nem vállaltam politikai munkát, és nem tettem politikai állásfoglalást. Nem számítottam arra, hogy ennek ilyen jelentős politikai visszhangja lesz. Szakpolitikai, szakmai kérdésekben nyilvánultam meg. Minden nyilvános felületen lehet követni, hogy a szakmaiság van a nyilatkozataimban. Úgy gondolom, hogy amit a HUN-REN-ben a digitalizációban és a mesterséges intelligencia használatában elindítottunk, az világszínvonal. Még hivatalos EU-s anyagba is bekerült mint jó gyakorlat. Van egy MI-nagyköveti hálózatunk, ami személyre szóló MI-tanácsadást tud adni minden kutatónak. Teljesen új fejlesztéseket is indítottunk, szuperszámítógépet építünk, jövő hónapban fogjuk bejelenteni az új mesterségesintelligencia-kutatóközpontunk létrehozását, programot hoztunk létre a radikális AI áttörésekre fókuszáló AI-first Science területekre. És mindezt nemcsak a saját kutatói közösségünknek fejlesztjük, hanem az egész ország számára. AI innovációt támogató tanácsadási szolgáltatást építünk az AI Factory Antenna program keretében, amelyet szintén az EU-tól nyertünk el második legmagasabb pontszámmal. Olyan dolgokat valósítottunk meg, ami egy jelentős előrelépés a hálózatban. Bármikor visszakövethető, hogy milyen jellegű volt a részvételem, politikai nem.

Még egy dolog: ha már az EU-vonatkozásokról és autonómiáról beszélünk. Sok olyan hír jelent meg, hogy a HUN-REN-t kizárják az EU-s forrásokból, nem vehet részt a pályázatokban, nincsen úgynevezett regisztrációs számunk, ez alaptalan volt. Az Európai Bizottsággal egy folyamatban voltunk, tárgyaltunk. Bemutattuk a céljainkat, bemutattuk magunkat és hogy hogyan működünk. Mindig is pályázhatott a hálózat és a kutatási intézményeink is, 129 élő európai pályázatunk fut.

G. B.: Én ragaszkodtam hozzá, hogy nekünk önálló jogállású státusz kell.

J. R.: Ez tényleg elnök úr érdeme, eljutottunk oda, hogy sajátos jogállású jogi személy legyünk, ami erős védettséget ad a kutatóhálózat függetlenségének és autonómiájának, benne a kutatási intézményeknek is.

G. B.: Az önálló jogi státuszunk ahhoz is kellett, hogy bármilyen kormányzattal tárgyalóképes partner legyünk. Eddig a kutatóhálózat 20 önálló jogi személy volt, gyakorlatilag külön-külön mentek a minisztériumokhoz. Nem lehetett érvényesíteni azt az erőt, amit mi együtt képviselünk.

G. B.: A státuszunk kormányzattól való önállóságot és függetlenséget, autonómiát jelent. De nyilván a jogszabályalkotásban vagy a közfeladat-finanszírozási szerződésben egyeztettünk a kormánnyal. Várjuk a lehetőséget, hogy az új kormány megkeressen minket, és megbeszéljük a mind a két felet közösen érdeklő kérdéseket. Mi még azért nem kezdeményeztünk, mert ma még nem tudjuk, mi lesz a kormánystruktúra.

J. R.: Egy kutatóhálózatnak értéket kell mutatnia Magyarország számára, hiszen az adófizetők által befizetett összegekből működik. A magyar állam biztosítja a kutatóhálózat fennmaradását, finanszírozásának egy részét, nekünk pedig úgy kell megszervezni a munkát, hogy ezt a bizalmat, amit a finanszírozáson keresztül kapunk, vissza is tudjuk adni. Szakkérdésekben tudjunk mondani véleményt, vagy döntéstámogató álláspontokat készíteni. Vagy éppen a kutatásinfrastruktúra fejlesztésén keresztül még több nemzetközi együttműködésben megvalósuló, kiváló kutatást finanszírozni, támogatni, erősíteni. Nekünk ez a kiemelt célunk, és ezt a mindenkori kormánnyal együttműködve tudjuk csak elérni. Mi fejlődni szeretnénk, és lehetnek olyan nagy, akár infrastrukturális, akár szakmai kérdések, amiknek megoldásában, megválaszolásában partnerként tudunk és szeretnénk részt venni. Tehát elkerülhetetlen, ha már látszik az új kormányzati szerkezet, hogy egyeztessünk. Annál is inkább, mert a törvényben meghatározott feladatunk, hogy szakmai, társadalmi kérdésekben a döntéshozók tanácsadói legyünk. Úgyhogy reméljük, hogy a kormány is így gondolkodik, meghallgat minket, és meg tudjuk osztani tudásunkat,
tapasztalatainkat.

G. B.: Természetesen felmerült bennünk. De ha az lenne az elképzelés, hogy hozzuk vissza a régi menetrendet, akkor azt tudjuk mondani: ez egy tragédia lenne Magyarországnak, a magyar tudománynak. Nézzük meg, hogy a világ legjobban működő országaiban, ahol a tudománypolitika nagyon magas szinten van, innovációban világelsők, önálló kutatóhálózatok vannak. Akár Nyugat-Európáról, akár Észak-Amerikáról vagy Délkelet-Ázsiáról beszélünk. Hol vannak akadémia alá rendelt kutatóintézetek? Oroszországban, Kínában, Üzbegisztánban, Vietnámban, Mongóliában. Azért érdemes külön kutatási hálózatot létrehozni, mert ennek nemcsak az a célja, hogy felfedező kutatásokat tegyen – és nagyon tudatosan nem használom az alapkutatást, mert annyira lejáratott fogalom –, hanem hogy ezeket azonnal az értékláncba is vigye. Úgyhogy szerintem a legjobb irány
az, amit ma a HUN-REN hálózat nyújt, éppen ezért nem félek attól, hogy a kormányzat, ami nagyon határozottan Európába szeretné visszavezetni az országot, pont a tudomány terén vinné inkább kelet felé.

J. R.: Igazából a kutatás csak kiváló kutatás lehet, és nekünk arra kell törekedni, hogy ezeknek biztosítsuk azt a környezetet, amin keresztül azon a bizonyos értékláncon továbblépve termékek, szolgáltatások szülessenek, valamilyen pozitív társadalmi-gazdasági hatás vagy haszon keletkezzen a végén. A tudomány ma már egy globális versenytér. Mi vagy tényleg a legjobb kutatókat próbáljuk megtartani és bevonzani, vagy ha ezt nem tesszük, és nem biztosítjuk a megfelelő támogató infrastruktúrát, akkor nem tudjuk beteljesíteni azt, amiért ma itt vagyunk, vagyis hogy felemeljük a magyar kutatói közösséget és tudományos világot, biztosítsuk a kutatási szabadságot, és előmozdítsuk az innovációs folyamatokat.

G. B.: Maximálisan, mert gyakorlatilag a világ legjobb modelljei mind azt mutatják, hogy egy kutatóhálózatnak teljesen sajátos egységet kell képeznie önmagában. Amikor mi idejöttünk, az első dolgunk az volt, hogy egy jelentős nemzetközi átvilágítást csináltunk. Kaptunk is kis kritikát arra, hogy miért kell ez, de megérte. Száz nemzetközi szakértőt hívtunk ide, átnézettük velük a tudományos értékeket, nagy tanácsadó cégekkel csináltattunk strukturális, pénzügyi, innovációs elemzést. Mind azt mondta, hogy a HUN-REN jelenlegi cél- és küldetésrendszere irányába menjünk. Az átvilágítás azt mutatta, hogy nagyon jó kutatóink vannak, akik a világban bárhol megállják a helyüket, de elképesztő lemaradások vannak a struktúrában és a folyamatokban.

G. B.: Nekem nagyon nagy elképzeléseim vannak. 40 600 kutató van Magyarországon az Eurostat adatai szerint. Ez nagyon kevés. Finnországban egymillió lakosra nyolcezer kutató jut. Svédországban meg hét és fél ezer. Kutatóbevonzás kell. Ugyanakkor az a helyzet, hogy az előrejelzések szerint idén 72 ezer gyerek fog születni. Ha ennek csak 1 százaléka megy el kutatónak, az is csak 700 fő. Nekünk még 4500-5000 kutatót kellene évente behoznunk a rendszerbe, hogy fel tudjunk emelkedni. Ide kell hoznunk a tehetségeket. Ebben vannak jó kezdeményezések. Csupán példaként: erős szerződésünk van a Nemzeti Tudósképző Akadémiával az egészen fiatalok megszólítására, és minden külföldön élő magyar kutatót szeretnénk visszahozni. Olyan feltételrendszert kell biztosítanunk, amit ott nem kapnak meg a jövőben. És ehhez kell a kormány támogatása. Ha nagyot lehetne kérni az új kormánytól, én azt szeretném, hogy a tehetségbevonzást és a tehetséggondozó műhelyeket támogassa, és teremtsük meg a lehetőséget, hogy visszahozzuk külföldről a legjobb kutatóinkat és minden olyan nagy tehetséget a világból, bárhonnan is jött, aki itt akar velünk dolgozni.

J. R.: Ha a tehetségeink itt vannak, akkor kiváló kutatásaink lesznek. Ha kiválóak a kutatásaink, akkor több nemzetközi pályázatot tudunk megnyerni. Ha sok nemzetközi pályázatunk van, az növekedési lehetőséget biztosít számunkra. Így lesz több kutatás Magyarországon, ennek lesz jelentős bevonzóképessége. Egy kiváló kutatásból lehet a legkönnyebben magyar innovációt létrehozni, és a kiváló kutató tudja a legjobb tanácsot adni szakpolitikai kérdésekben.

G. B.: Ráadásul teljesen hiányzott a teljes értékláncnak a támogatórendszere, ami a világon mindenütt megvan. A kutató kitalál valamit, de utána hogyan tovább? Szabadalmat kellene rá beadni, spin-offot csinálni belőle. Ha ő nem akarja ezt, akkor teremtsük meg, hogy átadja a transzlációs világba, ahol ott vannak azok, akik nem akarnak felfedező kutatást csinálni, viszont innoválni igen. Hibrid alapot hozunk létre, aminek két karja lesz, és ott lesz mellette nemcsak az oktatás, hanem az inkubátorház is.

J. R.: 45 kutatás esetében már aktívan dolgoznak és támogatják a piaci hasznosítást. De fejlesztjük, hogy még kiválóbb legyen, még nagyobb jelenléte legyen a hálózatban, és még nagyobb fogadókészség legyen a hálózatban a HUNRENTECH munkájára. Még el kell terjeszteni ezt a szemléletet és az ebben rejlő lehetőségeket. Szerintem egy-egy jó példa, egy jó áttörés, amikor meg tudjuk mutatni azt, hogy egy tudományos felfedezésből milyen terméket tudtunk építeni, befektetést tudtunk hozni, licencen keresztül nagyipari partnerrel tudtunk dolgozni, segíteni fog. Hiszen azt nagyon sokszor elmondtuk, hogy a kutatás hasznosítása esetén az első 150 ezer euró haszon a kutatót illeti majd meg, egy fillért nem kérünk belőle. Éppen ezért ösztönöznünk kell a kutatáshasznosítást: ez nem ördögtől való, ha egy kutató arra törekszik, hogy amit ő alkot és létrehoz, az valakinek segítsen. Legyen belőle új gyógyszer, új molekula, új algoritmus, új termék.

Ennek az ökoszisztémának egy része már kialakult, van például szellemitulajdonjog-kezelési szabályzat, a költségvetésből erre már elhatároltunk összegeket, amikből ezeket a beadandó szabadalmakat tudjuk finanszírozni. Vagy ott a spin-off alapítási szabályzat, és most adjuk be a nemzeti bankba a nyugati mintán alapuló kockázatitőkealap-kezelő megalapítására az igényünket, amely kizárólag a HUN-REN-kutatások hasznosítását finanszírozza. Létrehozzuk az inkubátorházat, és vállaltan kétirányú kapcsolatot szeretnénk kialakítani, olyan matchmaking eseményeket szervezni, ahol vagy adott iparágban dolgozó nagy szereplőket hívunk meg, hogy mondják el, nekik mire van szükségük, vagy fordítottan, a nálunk lévő nagy kutatásokra hívnánk meg iparági szereplőket. Az alapozó munkát elvégeztük, és most minden elem elkezdett összeállni egyszerre. Lesz egy komoly láthatósága ennek a következő hónapokban, mert jelentjük be folyamatosan az új szolgáltatásokat, pályázatokat, amelyek segítik majd a kutatóinkat.

G. B.: Szerintem félreértést okozott inkább, mert sokan azt gondolták, hogy mi egy innovációs helyzetet akarunk. Szó sincs erről. Nekünk abszolút a felfedező kutatás az első számú feladatunk. De azt nem szeretnénk, hogy a kutató publikálja a Nature-ben a kutatását, aztán másnap bejelentkezik Kaliforniából valaki, és elviszi az ötletet. Azt szeretnénk, hogy Magyarországon érvényesüljön. De nem akarunk mindenkit erre kényszeríteni.

G. B.: Mi már a kezdet kezdetén is azt mondtuk, hogy a kutatás hatása a fontos. Van innovációs hatás és közpolitikai hatás. Ott van például a Balatoni Limnológiai Intézetünk, ennek kötelessége például a Balaton vízminőségének monitorozása, ami közfinanszírozási szerződésben le is van írva. Vagy például a szeizmológiai hálózatunk az egész országot lefedi. Ennek nagyon erős közpolitikai hatása van.

G. B.: Igen, ott viszont a közszolgáltatásnak van egy olyan hatása, ami ezzel egyenlítődik. A közfinanszírozási szerződésben 18 zseb van. Ennek négy nagy területe van, az egyik maga a tudományos terület, tehát itt a publikáció, annak a minősége, az impaktfaktor, a citáció számít. A másik a nemzetköziesítés, tehát az, hogy milyen együttműködésünk van nemzetközi kutatókkal, intézményekkel. A harmadik az innovációs hatás, de nemcsak az innováció, hanem a közpolitikai vagy közcélú hatás is érvényesül. A negyedik a tehetségbevonzás. A jövőben biztos, hogy lehet ezen finomítani. Azt mindenkitől elvárjuk, hogy jó tudományt csináljon. Az az alap. De hogy utána melyik irányba megy el, az rajta múlik.

J. R.: Lehet, hogy valamelyik kutató például magával ragadóan beszél arról, amivel foglalkozik, és ha ő ebben jó, akkor ezt vigye tovább, legyen szószólója a saját tudományterületének, és ezzel járuljon hozzá a tudomány népszerűsítéséhez és a HUN-REN sikeréhez. Ez intézményi stratégiát jelent, hogy egy adott intézmény hogyan állítja össze a saját maga jövőképét, milyen fejlesztési elképzelései vannak, és az intézmények hogyan járulnak hozzá ehhez a négyes indikátorrendszerhez. A régi és az új rendszer között igazából az a különbség, hogy régen volt az úgynevezett HUN-REN Központ, meg voltak az intézményeink vagy központjaink, azok megkapták a forrást, és szétosztották valamilyen szempontok szerint. Most nincs HUN-REN Központ, egy HUN-REN van, és ebben vannak önálló jogi személyként, saját identitással, önállósággal, autonómiával, saját EU-s pályázóképességgel a kutatási intézeteink. Az egész hálózat, benne a központi szervezeti egységek, a kutatók céljainak megvalósulásáért felelős.

Az, hogy a folyamatainkat a hálózaton belül egységesítjük, nem jelent központosítást. Sokan azt gondolták, hogy ha egy vezetői-információs rendszert létrehozunk, az központosítás lesz. Nyilván minden intézetnek vannak sajátosságai, bizonyos funkcióknak közel kell lenniük a kutatókhoz. De van egy sor olyan funkció is, amit hálózati szinten sokkal hatékonyabban és optimálisabban lehet ellátni. Ilyen például a pályázatfelderítés, a jelentés, a pályázattámogatás, a szellemitulajdon-védelem, a mesterséges intelligencia kutatásokban való alkalmazása, az ágensfejlesztés. Ez hatékonyságot, jobb megértést hoz.

G. B.: A közfinanszírozási szerződés alapján a központi költségvetésből 76,8 milliárd forintot kap a hálózat az idén, ami jövőre 97,5 milliárdra emelkedik. Ez több mint ötszöröse a 2019-es elválasztáskor kapott összegnek. Ennek a támogatásnak egy része a tudományos teljesítményhez kötődik a szerződésben foglaltak szerint. Ennek háromnegyede közvetlenül az intézményekhez kerül, a fennmaradó rész pedig teljesítményalapon támogatja a kutatói kiválóság ösztönzését, kutatói utánpótlás és
nemzetközi kapcsolatok fejlesztését, valamint az innováció és a piaci hasznosítás erősítését, egy modern kutatási hálózat folyamatos építését, amiben jól haladunk.

Az állami források viszont csak egy részét jelentik az egész szervezet 116 milliárd forintos teljes idei költségvetésének. A többi pályázatokon és ipari bevételeken keresztül kerül a hálózatba, vagy a kutatási intézményekbe. Amit a kutatási intézmények pályáznak vagy szerződnek, teljes mértékben az ő gazdálkodásukban marad. Ezt a saját bevételi arányt a jövőben folyamatosan és dinamikusan emelni kell. Egészségtelen, hogy még mindig túl nagy arányban, kétharmadban támaszkodunk a központi költségvetésre. Az lenne a jó, ha a hálózatunk sokkal hatékonyabban tudná bevonzani a külföldi és belföldi pályázati pénzeket, illetve több forráshoz jutnánk az iparral való kapcsolattartásból is. Vagy akár saját pénzgenerálásra is lehetőségünk legyen. Ez most nagyon limitált. A cél a skandináv példa, ahol a központi költségvetési támogatás, az ipari bevételek és a hazai vagy nemzetközi pályázati bevételek aránya egyharmad–egyharmad–egyharmad. Úgy tervezzük, hogy az első hatéves közfeladat-finanszírozási szerződés végére, tehát 2031-re ne 116 milliárd legyen a költségvetésünk, hanem 300 milliárd. Ez kellene hogy legyen a minimum.

G. B.: Nekem meggyőződésem, hogy ha egy olyan kormány jön, amelyik tényleg a jövő Magyarországát nézi, akkor nemhogy nem vesz el pénzt, de tesz is bele többet. Egyértelmű statisztikák mutatják a világban, hogy a tudományt és az innovációt fejleszteni kell. Egyszázalékos növekedés a bruttó hazai kutatás-fejlesztési ráfordításban 3-4 százalékos GDP-növekedést jelent. Tehát a létező legjobb beruházás minden kormánynak.

J. R.: Igen, a tudomány hatása felbecsülhetetlen. Ha most mi folytatjuk az új kutatási és innovációs kapacitások és ösztönzőrendszerek kiépítését, annak tovagyűrűző hatása munkahelyeket, spin-offokat, licenceket, szabadalmakat és nemzetközi együttműködéseket hoz létre.

G. B.: Előfordult, hogy az akadémiai dolgozók, kutatók korábban sokszor úgy kapták a pénzt, hogy nem volt mögötte kiváló teljesítmény. Ez a magyar adófizetők pénze. Most is a kétharmada tőlük jön. Ebből vissza kell adnunk, a kutatások mögött ott kell hogy legyen a társadalmi hasznosulás célja. Ez a kötelességünk a társadalom felé.

Interjúnkat április 16-án készítettük, ezután nem sokkal jelent meg a hír, hogy a HUN-REN hálózatának egy része költözik, a kiválasztott épület pedig Tiborcz Istvánhoz köthető. Utólag megkérdeztük Gulyás Balázst és Jakab Rolandot, hogy miért erre az épületre esett a választás, és mikor esedékes a költözés. A következőt válaszolták:

A költözésről szóló döntés 2025 novemberében született meg, amelyet számos, kutatási tevékenység végzésére alkalmas irodaépület feltérképezése előzött meg, és a legkedvezőbb ár alapján választottunk. Jelenleg is az Infoparkban működik az egyik legnagyobb kutatási intézményünk, a HUN-REN Természettudományi Kutatóközpont. A tervek szerint a két érintett főigazgatóval egyeztetve, sőt kérésük szerint ideköltözik két kutatási intézményünk, a HUN-REN Támogatott Kutatócsoportok Irodája és a HUN-REN Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont két intézete. Utóbbiak korszerűbb elhelyezése a székhelyükül szolgáló Budaörsi úti ingatlan állapota miatt már régen indokolttá vált. Az új helyszínre költözik a HUN-REN technológiatranszfer vállalata, a Mesterséges Intelligencia Technológiai és Szolgáltató Központok, a Mesterséges Intelligencia Kutatóintézet, valamint néhány központi működtetési szervezeti egység. Az Infopark Budapesten kiemelkedő tudományos és innovációs környezet: a közelben van a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, valamint az Eötvös Loránd Tudományegyetem releváns karai, az Európai Unió Innovációs és Technológiai Intézete, számos jelentős technológiai és ipari vállalat. Ez az innovációs ökoszisztéma lehetővé teszi, hogy a HUN-REN közvetlenebb módon kapcsolódjon a hazai és a nemzetközi kutatás-fejlesztési és ipari együttműködésekhez, erősítve a tudományos eredmények gyakorlati hasznosulását. A bérleti szerződés határozott időtartamra, a piaci standardoknak megfelelő feltételek mellett jön létre.