2025 nyarán a Harkiv városa mellett állomásozó orosz katonák minden bizonnyal nagyon meglepődtek, amikor egy kizárólag harci robotokból álló minihadtest támadta meg őket. Két földi robot és néhány drón kerítette be a támaszpontot, megsemmisítették az állás bejáratát, és megközelítették a katonákat. Mikola Zinkevics, az egységet távirányító parancsnok szerint az oroszok kartontáblákat feltartva jelezték, hogy készek megadni magukat. Ezután egy drón kísérte őket a gyalogsághoz, ahol elfogták őket, és hadifogságba kerültek. Volodimir Zelenszkij ukrán elnök azt mondta: ez volt az első olyan eset, hogy kizárólag robotokból álló egységgel, egyetlen lövés eldördülése nélkül sikerült visszavenniük ellenség kezébe került területet.
Bár azt szinte lehetetlen megerősíteni, hogy az eset tényleg pontosan így történt-e, de az biztos, hogy az NC-13-as egység ma már rendszeresen használja ezeket a robotokat a harctéri bevetéseken. A speciális egység a Harmadik Önálló Rohamdandáron belül működik, és kifejezetten pilóta nélküli földi járművek (unmanned ground vehicle, UGV) és harci robotok üzemeltetésére szakosodott. Az egységet 2025 végén hozták létre, a célja pedig az, hogy minél inkább kivonja az emberi katonákat a harcokból.
Nem a harkivi történet volt az egyetlen, ahol a robotegység jól szerepelt: 2025 végén a Harmadik Hadsereghadtest – aminek része a Harmadik Önálló Rohamdandár is – azt közölte, hogy egyetlen, géppuskával felszerelt földi robot 45 napon át volt képes feltartóztatni az oroszok előrenyomulását úgy, hogy csak minimális karbantartásra volt szüksége, plusz kétnaponta újra kellett tölteni az akkumulátorát. A Harmadik Rohamdandár már két éve használ ilyen földi robotokat, és sikerült is felszabadítania nagyobb területeket a segítségükkel.
Ukrajna a limitált erőforrásai miatt viszonylag hamar rákényszerült arra, hogy haditechnológiai szempontból gyorsan fejlődjön, olcsó és hatékony harci eszközöket fejlesszen ki és gyártson le, hogy vissza tudja verni az orosz támadásokat. A drónfölény egyértelműen a megtámadott országnál van, bár Oroszország sincs nagyon lemaradva – mégis úgy tűnik, az ukránok technológiai szempontból az ellenfelük előtt járnak.
Az ukránok sokáig nehezen tudtak védekezni az oroszok tükörfordításban „húshullámnak” nevezett, de leginkább húsdarálóként leírható támadásai ellen, amikben az orosz fél sok katonával támad, és nem igazán foglalkozik az áldozatok számával. Ukrajna jelenlegi stratégiája az, hogy több orosz katonát öljön meg, mint amennyit az ország képes pótolni, ehhez pedig mindenképpen szüksége van arra, hogy a saját csapataiból ne veszítsen sokat – pláne azért, mert a toborzás az ukrán oldalon sem túl sikeres.
Néhány évvel ezelőtt a robotok még csak marginális részét képezték a hadviselésnek, ma viszont már többet hallunk dróntámadásokról, mint hagyományos rakétatámadásról. Ez nem is csoda: a legolcsóbb amerikai Tomahawk rakéta egységköltsége 1,7 millió dollár, míg egy iráni Shahed drón gyártása 35-50 ezer dollárból megvan. Az ukránok pedig minden bizonnyal arra is találtak megoldást, hogy az irániakhoz képest is lejjebb vigyék a költségeket.
Az orosz–ukrán háború kitörése óta Ukrajnában már mindennapos az, hogy orosz drónok lepik el a légteret. Erre a megtámadott ország kétféleképpen is válaszolt: egyrészt elkezdett high-tech drónokat fejleszteni, amik végül egy 50 kilométeres halálzónát hozott létre a frontvonalon az oroszok számára; és ráfeküdt a földi drónok fejlesztésére is. Zinkevics azt mondta a CNN-nek: tudomásul vették, hogy soha nem lesz több emberük, mint az oroszoknak, így kénytelenek a technológiai fejlettségen keresztül előnyt szerezni maguknak. A parancsnok szerint a cél az, hogy a robotok fogják fel a nagyobb csapásokat, a gyalogság pedig egy elit, specializált erővé váljon, ami azokat a feladatokat látja el, amikre a robotok nem képesek.
Dróntechnológiában Ukrajna már a háború kezdetétől kifejezetten erős, de az igazi minőségi váltást a Politico beszámolója szerint az hozta el, hogy 2026 januárjától Mihajlo Fedorov lett a védelmi miniszter. Fedorov korábban a digitális transzformációért volt felelős, és a drónfejlesztést is felügyelte – ezt a tudását pedig sikeresen magával hozta az új szerepébe is. Ukrajna új stratégiája erősen a technológiára és az adatok felhasználására épül, a drónos és földi robotos projektben pedig már több mint ezer katonai egység vesz részt.
A földi drónokat eredetileg arra használták, hogy a sérülteket evakuálják egy-egy összecsapás helyszínéről, és utánpótlást szállítsanak a katonák számára. Sok előnyük van a hagyományos drónokkal szemben: a levegőből nehezebben találják meg és iktatják ki őket, képesek bármilyen időjárási körülményben működni, nagyobb súlyt tudnak cipelni, aknamentesítésre jól használhatók, és hosszabb az akkumulátoridejük is. Hamar rájöttek, hogy mindez a harctéren is óriási előny lehet, ezért a hadsereg arra kezdte el őket használni, hogy kiváltsa a katonákat a legveszélyesebb helyzetekben.
Fedorov szerint a cél az, hogy még idén a gyalogság harmadát drónokkal és robotokkal váltsák ki. 2026 első felére 25 ezer ilyen robotot rendeltek, ami már önmagában több mint duplája annak, ami az egész 2025-ös évben a hadsereghez érkezett. Fedorov azt is mondta, el akarják érni, hogy a frontvonalbeli logisztika egészét átvállalják ezek a robotos rendszerek.
Január óta az ukrán hadsereg 14 milliárd hrivnyát, vagyis 99,6 milliárd forintot költött megközelítőleg 151 ezer drónra, UGV-re és elektronikus háborús rendszerekre. Az elmúlt három hónapban 22 ezer ember nélküli missziót hajtottak végre drónokkal és robotokkal. Az ukrán kormány támogat egy Brave-1 nevű védelmi technológiai klasztert is, ennek az ökoszisztémának háromszáz földi drónokat gyártó vállalat a tagja. Számukra már 175 olyan pályázatot osztottak ki, ami kifejezetten UGV-k gyártására vonatkozott.
2025 elején a védelmi minisztérium 40 új robotot hagyott jóvá, amikből az év végére 15 ezer példányt ki is szállítottak a hadseregnek. 2025 novemberében 67 egység használta őket rendszeresen, márciusra ez a szám 167-re ugrott. A legnagyobb probléma az, hogy az állami megrendelések lassúak, ezért a fejlesztés és a gyártás sem olyan ütemben halad, ahogyan egyébként technológiailag lehetséges lenne.
Az ukránok most azt is tesztelik, hogyan tudják a mesterséges intelligenciát minél hatékonyabban és megbízhatóbban felhasználni a háborúban; már fejlesztenek és tanítanak olyan modelleket, amiket valós harctéri adatokkal táplálnak. Zinkevics szerint a teljesen automata rendszerek nem valók a frontra, a végső döntést mindig egy embernek kell meghoznia, de az MI óriási segítség lehet a harcokban.
A Carnegie Alapítvány a Nemzetközi Békéért szerint „az Ukrajnában megfigyelhető változások léptéke, gyorsasága és kiterjedtsége már most átalakítja a hadviselés módját, a haderők szervezését, valamint a katonai erő alkalmazását”. Az alapítvány azt is írta: a mostani fejlesztések fogják meghatározni a következő háborúkat. Sokan a földi robotok és a hasonló technológiai fejlesztések jelentőségét a puskapor és a tankok kifejlesztéséhez hasonlítják – az biztos, hogy potenciálisan teljesen átalakíthatják a háborút, ahogy most ismerjük.
