Vietnámból és Kambodzsából jönnek a Facebookot elárasztó bizarr magyar politikai álhírek

Hallotta már a hírt, hogy a fél ország elérzékenyült, amikor Szijjártó Péter szívszorító duettet adott elő a fiával, Egy hang a mennyből címmel? És azt, hogy Orbán Viktor és Lévai Anikó egy könnyfacsaró közös dalt énekelt? A címe: Egy hang a mennyből. Na és az Egy hang a mennyből című sláger megvolt már, amit Orbán a fiával, Gáspárral énekel, és szem nem marad szárazon, ha meghallja? Ennél már csak az szenzációsabb hír, hogy Magyar Péter közös dalra fakadt a fiával, a sláger címe Egy hang a mennyből.

Jó, lehet, hogy nem követi annyira a bulvárhíreket – na de azt biztos hallotta már, hogy Bayer Zsolt olyat szólt be Nagy Ervinnek élő tévéadásban, hogy az 60 millió dollárra perelte be őt és a csatornát. Orbán Viktor ugyanezért 69 millió dollárra perli Bayert, Nagy Ervin pedig további 50 millióra Szentkirályi Alexandrát, Magyar Péter 60 millióra Bayer Zsoltot, Szijjártó Péter 50 millióra Kálmán Olgát és külön Erős Antóniát is.

Ha továbbra sem ért semmit, ön valószínűleg ritkán jár a Facebookon, vagy valamiért elkerülte a legújabb kamuhírtrend. Nagyjából a választás óta robbannak be a totál abszurd politikai-trashbulvár posztok, bizarr, MI-generált szövegekkel és képekkel, az összes ismertebb hazai politikust felvonultatva. Akik mintha valami szappanoperában élnének, ahol minden szereplőnek ezerrel pörög az élete: halálos betegséget diagnosztizálnak nála, életmentő műtéten esik át, gyereke születik, unokája születik, elájul a Parlamentben, titokban kifizeti egy árva kislány agyműtétét, a Time magazin címlapjára kerül, százezres tömeg előtt énekli el a Himnuszt, durván odaszól, bepereli, néha meg simán csak megteszi, amire senki nem számított, és ezen mindenki megdöbben. Aztán másnap kezdődik az egész elölről.

Nehéz elképzelni, hogy ezeket bárki egy pillanatig is elhiszi, mégis, esetenként több száz vagy akár több ezer lájkot kap egy-egy poszt. Az általunk feltérképezett hálózat napi átlagban 100-150 ilyen facebookos bejegyzést pumpál ki magából, vagyis a bizarr kamuhíreknek napi szinten sok százezres elérésük lehet a magyar közönségben.

A kérdés már csak az, hogy ki csinálja ezt, és miért.

Ázsia Expressz

A posztok hátterében két, egymástól függetlenül működő, de nagyjából ugyanabban a műfajban utazó hálózatot térképeztünk fel. Az első 12 facebookos oldalból áll, összesen 135 ezer követővel, ezeket vietnámi adminok irányítják. Ugyanazoknak az oldalaknak a cikkeit posztolják, néha konkrétan ugyanazoknak a képeknek a különféle variációi jelennek meg náluk más-más szereplőkkel, és megesik, hogy egymást is követik, illetve megosztják:

• No Excuses Court,
• Europe Exposed,
• Central Europe Voice,
• Cél és Elszántság,
• Budapest Briefing,
• Daily Insights Hub,
• Zoning Out Corner,
• El Nuevo Horizonte,
• Northern Street Stories,
• Lucky Flow,
• Global Political Watch,
• Jó hírek.

A másik hálózat négy, összehangoltan működő oldalból áll, összesen 60 ezer követővel, ezeknek lengyel nevük van, de kambodzsaiak az adminisztrátoraik, és a weboldalon, aminek a cikkeit posztolják, a magyar mellett cseh és szlovák nyelvű, hasonló típusú anyagok is megjelennek:

• Clamdown-Nopancbutton,
• Wspirytusowe,
• W śviecije sekretów,
• Świat Informacji.

A Délkelet-Ázsiából áramló kamuhírek ugyan magyar nyelvűek, de láthatóan mesterséges intelligenciával generáltak, és a felhasznált MI sincs mindig igazán képben a magyar nyelvvel vagy a hazai történésekkel. A neveket például gyakran keresztnév-vezetéknév sorrendben írják, Magyar Péter feleségeként pedig rendszerint Varga Juditot szerepeltetik (bónusz csavarként megesik, hogy Orbán Anita arcával). A képeken a mesterséges intelligencia néha húsz évvel fiatalabbra vesz szereplőket, máskor alig-alig hasonlítanak azokra, akiket ábrázolni akarnak. Néha pedig teljesen összekuszálódik minden, Orbánnak gyereke születik, Magyarnak unokája, miközben a Jó hírek oldal arról számol be, hogy „Ma reggel meghalt Bea asszony”, de a mellékelt képen már azt hirdeti, hogy a Tisza a duplájára emeli a nyugdíjakat.

Az alábbi galériában összegyűjtöttünk néhány jellemző példát, a nyilakkal válthatnak a képek között, kattintásra pedig nagyban is nézhetők a képek:

A szürreális sztorik összességében semlegesnek tűnnek politikailag, egy-egy alaptörténetet egy csomó szereplővel megfuttatnak, így minden politikai oldal szerepel rokonszenves, sajnálatot keltő és felháborító szerepben is. Ez nem propaganda, hanem cinikus kattintásvadászat a maximumra hajtva – és néha még azon túl is.

Bár a 16 oldalnak összesen közel 200 ezer követője van, a követőlisták publikus részéből ítélve ezek túlnyomó része kamuprofil, és csak annyi a funkciójuk, hogy valódinak és élőnek nézze az oldalakat a Facebook. A kommentek és a lájkok azonban valódi, magyar felhasználóktól jönnek, akik nem az oldalak követői, hanem a Facebook „neked ajánlva” rendszerétől kapják ezeket a posztokat a hírfolyamukba, mert az algoritmus úgy gondolja, hogy érdekelheti őket.

De miért?

A Facebook 2022 nyarán alakította át a hírfolyamokat összeállító rendszerét, az ismerősök és a követett oldalak posztjaitól fokozatosan elvéve a fókuszt, átadva a teret olyan posztoknak, amikről ő úgy gondolja, hogy érdekelheti az egyszeri felhasználót az aktivitása alapján. Ez kimondva-kimondatlanul a TikTok világhódítására volt válasz, ami teljes mértékben ilyen ajánlórendszerrel működik. Legutóbb tavaly nyáron erősítettek rá erre a trendre, azóta különösen sok az efféle „neked ajánlott” tartalom a hírfolyamokban.

Ez azt jelenti, hogy ha az ember ügyesen ráérez, mi az éppen forró téma a világban (vagy egy-egy nyelvterületen, országban, nagyobb rajongói közösségben), és elég szorgalmasan posztol ebbe passzoló, virális bejegyzéseket, tehát ügyesen eteti az algoritmust, óriási eléréseket tud produkálni. Ha megvan a témaérzékenység, már csak pár hozzávaló kell:

• a generatív mesterséges intelligencia, amivel olcsón, akár nyelvtudás nélkül, óriási mennyiségben lehet tartalmat gyártani futószalagon;
• csúcsra járatott clickbait technikák, hogy jöjjön a kattintás ezekre a tartalmakra;
• automata hirdetéskiszolgáló rendszerek, amik reklámokkal tapétázzák ki azokat a kamuoldalakat, ahová a kattintással a Facebookról kivezetett emberek jutnak;
• és persze elengedhetetlenül szükséges még az üzleti modell működéséhez, hogy a Facebook tavaly minden tényellenőrző programot leállított.

A végeredmény az, hogy nagyon alacsony költségekkel lehet így olyan facebookos kamuhírhálózatokat üzemeltetni, amik komoly reklámbevételt termelnek. Hogy mennyit, azt megbecsülni sem tudjuk, de most rákattintottam találomra két posztra a hálózat kínálatából, az egyiknél 30, a másiknál 33 hirdetést számoltam meg a cikk mellett. És ha százával-ezrével jönnek a lájkok egy-egy posztra, feltételezhető, hogy az átkattintások sem maradnak el, még ha nem is ugyanilyen számban.

Úgy tűnik, valamikor idén tavasszal a magyar választási kampányőrület olyan hőfokot ért el, hogy az ilyen témával behúzható kattintások már elérték a nemzetközi kamuhírbiznisz ingerküszöbét is. A vietnámi hálózat oldalai szinte mind március vége és április közepe között születtek, a lengyel–kambodzsai oldalak régebbiek, 2023-asok, de 2025 végén kapták meg a mostani nevüket, a magyar politikai tartalmat pedig tavasszal kezdték el szórni. (Megjegyzendő, hogy a vietnámi és a kambodzsai csak az adminisztrátorokra, vagyis az oldalt kezelő felhasználókra vonatkozik, könnyen elképzelhető, hogy ők csak olcsón foglalkoztatott távmunkaerő, nem a hálózat valódi irányítói.)

Mindez megmagyarázza azt is, miért nem részrehajló egyik politikai erő felé sem a tartalom: valószínűleg éppen most tesztelik, hogy milyen posztok, történetek, szereplők hozzák a legtöbb kattintást, és a jövőben rájuk fog majd összpontosítani a tartalomgyártás.

Velesz, újratöltve

A „fake news” kifejezést 2016-ban ismerte meg a világ, amikor az amerikai elnökválasztási kampányban egészen hajmeresztő kamuhírek uralták az akkoriban éppen fénykorát élő Facebookot. Az, hogy ezeknek mekkora szerepük volt Donald Trump első elnökké választásában, máig nem tiszta, viszont oknyomozó újságíróknak sikerült eljutniuk az egész jelenség forrásához, egy észak-macedóniai kisvárosba, Veleszbe. Az amerikai kampányidőszakot felrobbantó politikai álhíreket innen menedzselte néhány egyetemista – majd az ő sikerük nyomán globális jelenség lett a dologból.

Ők nyíltan beszéltek az újságíróknak arról, hogy eszük ágában sem volt a választást manipulálni, egyszerűen azzal kerestek pénzt, hogy kamuhíreket futtattak Facebook-oldalakon, és reklámbevételt húztak be az ezekre érkezett kattintásokkal. A veleszi álhírgyárosok folyamatosan a bevételre optimalizálták a tartalmaikat, így jutottak el az amerikai politikához, majd azon belül is a Trumpot támogató kamuhírekhez mint a legtöbb kattintást vonzó témához. Valószínűleg ugyanez zajlik most éppen a vietnámi és a kambodzsai hálózatokban a magyar politikai álhírekkel, a Facebook irányából mindenféle korlátozás vagy ellenőrzés nélkül.

Az oldalakat kerestük a Facebookon és emailen is, de sehol nem reagált egyik sem.