Azbesztügyben mindenki próbálja menteni a helyzetet, de ez több kárt hozhat, mint hasznot

Körülbelül kétszáz magyarországi településre és ezernél is több helyszínre juthatott azbeszttel szennyezett kőzúzalék négy ausztriai bányából, létrehozva egy nagyon nehezen kezelhető környezetvédelmi problémát. Az ügy súlyát sokan érzik, de a kármentesítési kísérletek inkább csak fokozzák a káoszt, még ha ezek mögött jó szándék húzódik is meg. Azbesztmentesítéssel régóta foglalkozó, gyakorlati tapasztalatokkal felvértezett szakemberek azt érzik, hogy a javaslataik és a véleményük nem jutott el a döntéshozókhoz.

Az azbesztügy Szombathelyen kapta eddig a legnagyobb figyelmet, amikor kiderült, hogy az Oladi plató nevű városrészben az útalapnak szánt kőzúzalékban azbeszt található, és a környezetében elvégzett mérések azt mutatták, hogy már a levegőbe is jutott azbeszt, és az egészségügyi határértéket bőven meghaladó koncentrációban van jelen. Szombathely után aztán egyre több településről derült ki, hogy oda is került az osztrák bányákban kifejtett azbesztes kőzetből. Az olcsónak számító termékből a legtöbb nyugat-magyarországi vármegyébe jutott. Németh Martin, Bük önkormányzati képviselője közérdekűadat-igényléssel derítette ki, hogy csak a rechnitzi (rohonci) bányából 2015 és 2026 között nyolc megye közel kétszáz településére szállítottak kőzúzalékot. Az, hogy egy osztrák bányából származik a kő, nem jelenti azt automatikusan, hogy azbesztet is tartalmaz, de érdemes gyanakodni.

Simon Gergely, a Greenpeace Magyarország vegyianyag-szakértője azt mondta, hogy a hozzájuk eljutott információk alapján akár ezernél is több olyan helyszín lehet, ahol azbesztes kőzúzalékot terítettek el. Ismeretei szerint független laborok napi több tíz mintát vesznek, és ezek döntő része pozitívnak bizonyul.

A Vas Vármegyei Kormányhivatal érdeklődésünkre azt közölte, hogy eddig 316 azbesztgyanús esetet jeleztek a környezetvédelmi hatóságnál, és a jelenlegi adatok alapján 86 település érintett. A zalai kormányhivatalhoz eddig 65 településről érkezett bejelentés azbeszttartalmú kőzet különböző célú felhasználásával kapcsolatban. Az érintett helyszínek között nagyobb kiterjedésű parkolók és útszakaszok, valamint kisebb felületű kocsibejárók, udvarok és egyéb magánterületek egyaránt szerepelnek. A kormányhivatal becslése szerint több száz helyszín lehet érintett. Győr-Moson-Sopron vármegyében a kormányhivatalhoz április 22. óta 209 bejelentés érkezett, de azt nem közölte a hivatal, hogy ebből mennyinél igazolták az azbeszt jelenlétét.

Van olyan intézkedés, ami több kárt okoz, mint hasznot

A protokoll szerint a bejelentések után helyszíni ellenőrzést tartanak, és a szemle alapján egy külső akkreditált labor bevonásával vizsgálják a kőzúzalék azbeszttartalmát (jelenleg nincs akkreditált azbeszttartalom-mérést végző állami laboratórium). Ha igazolják az azbeszt jelenlétét, és fennáll annak a lehetősége, hogy a területhasználók vagy a közelben élők ki vannak téve a hatásainak, akkor elrendelik a levegő rostkoncentrációjának a mérését is. Ha az túllépi a határértéket, akkor a kormányhivatal közigazgatási eljárást indít a környezetszennyezés megszüntetése érdekében. Zala vármegyében a fokozott kockázatokat jelentő helyszíneknél ideiglenes intézkedésként lezárják vagy letakarják a területet.

Az azbeszt addig nem jelent veszélyt az egészségre, amíg a kőzetben van, de ha a kőzúzalék aprózódik, mert például rendszeres rajta az autóforgalom, akkor exponenciálisan megnövekszik annak az esélye, hogy kiporzik, és a levegőbe kerülnek az azbesztszálak, amelyek aztán nagyobb távolságra is eljuthatnak.

A védekezés első és fontos lépése Szombathelyen is a kiporzás csökkentése volt, az Oladi platón például az érintett utcákban korlátozták a forgalmat, és a maximális sebességet is 10 kilométer/órára csökkentették. Emellett rendszeresen locsolják is a zúzott kavicsot, hogy ne legyen kiporzás, sőt néhány száz méter hosszan bitumenes bevonattal látták el az utat.

„Ezek a beavatkozások csak a lakosság hangulatának javítását szolgálják, de a sok költség ellenére az azbeszt ott marad a helyszínen, tehát csak ideiglenes megoldások, amiken minél gyorsabban túl kellene lépni. Az azbesztmentesítés lényege, hogy az azbesztet szabályozott körülmények között, szigorú biztonsági előírások szerint, zárt rendszerben összegyűjtik, kiporzásmentesen becsomagolják, majd úgynevezett ADR-fuvarral egy erre engedéllyel rendelkező lerakóban helyezik el, vagyis ártalmatlanítják” – mondta Borsody Gábor, a Drycon Hungary Kft. vezetője.

A hagyományos azbesztmentesítés egy ilyen helyzetben negatív nyomás alá helyezett, úgynevezett fekete zónában történik zsiliprendszerrel, ahol a szakembereket túlnyomásos maszk, egyszer használatos védőruha és a kötelező, szigorú technológiai folyamat védi. Borsody szerint ezzel a mentesítési módszerrel évekig is eltartana az azbeszt eltávolítása.

Az elmúlt napokban, hetekben több helyen is szedtek fel azbesztes zúzott követ, vagy kalcium-kloridot juttattak rá, amely vízmegkötő anyag ugyan, de nedvesen tartja a felületet – csökkentve a kiporzást –, de ezek a megoldások akár több kárt is okozhatnak, mint hasznot.

„Sok az ellentmondás. Mindenki próbálja menteni a helyzetet, és érthető, hogy a polgármesterek cselekednek, hogy megnyugtassák a lakosságot, de nem számolnak a következményekkel, pedig lenne biztonságos megoldás is. Borsody Gábor, aki több mint harminc éve foglalkozik azbesztmentesítéssel, egyetért Simon Gergellyel abban, hogy nagyon sok információ kering, de a megoldást illetően nincs igazi tájékoztatás a lakosság körében. Részben ezért is készítettek a Greenpeace-szel egy sorvezetőt arról, hogy hogyan kell cselekedni, viselkedni, ha valaki azbesztes anyaggal találkozhat nap mint nap.

„Lakókörnyezetben csak a végleges elszállítás az elfogadható megoldás, ami összhangban van a Egészségügyi Világszervezet ajánlásával és a hatályos magyar jogszabályokkal is. Az anyag elhasználódásának mértékén múlik, hogy ezt mikor kell megtenni. Ha kiporzás van, akkor minél hamarabb, mert már most problémát jelentenek, ha aszfalt alatt van az azbeszt, az már inkább távlati dolog” – mondta Ágoston Csaba, a Környezetvédelmi Szolgáltatók és Gyártók Szövetségének elnöke, az Óbudai Egyetem kutatója.

„Komplex technikát alkalmazva, országosan is elsők között cselekedtünk az ügyben” – olvasható Zalaegerszeg polgármesterének a napokban megjelent tájékoztatásában. A kapcsolódó képi anyagokon az látszik, hogy markolóval és lapátokkal szedik fel a zúzott követ, amelynek mozgatása – kedvezőtlen körülmények között – akár többezerszeres határérték-túllépést is előidézhet – állítják a szakértők. Simon Gergely szerint a kalcium-kloridot sem megfelelően használják, azt csak ott kellene kijuttatni, ahol nincs gyalogosforgalom a közelben. A ragacsos anyagot könnyű cipővel elhordani, és ha megszárad, akkor például a lakások is mentesítendő hellyé válnak. Ezért mindezek az intézkedések csak hamis biztonságérzetet keltenek. Ágoston Csaba is több olyan esetről hallott, hogy megnyitottak olyan parkolókat, ahol azbesztes zúzottkő volt leterítve, azzal a felütéssel, hogy saját felelősségre használható. Szerinte ebben az esetben értelmezhetetlen a saját felelősség, mert ha autóval felveri valaki az azbesztport, másokat is veszélyeztet.

„Az EU-s, de a magyar szabályozás is egyértelműen előírja, hogy »az azbesztkezelés egyéb formáival szemben előnyben részesítsék az azbeszt vagy azbeszttartalmú anyagok eltávolítását«, mert hosszú távon senkinek sem jó, ha az azbesztet helyben próbálják meg elfedni. Ha útalapba kerül a szennyezett kőzet, minden egyes apró javítási munkánál fokozott gondossággal kell eljárni, és az is borítékolható, hogy lenullázódik azoknak az ingatlanoknak az értéke, amelyek, mondjuk, egy ilyen utcában épültek. Ez akár kártérítési perekhez is vezethet” – mondta Borsody Gábor.

Ágoston Csaba szerint sem jó megoldás, ha aszfaltburkolattal zárják le a zúzott követ, az csak kárenyhítést jelent, és nem kármentesítést. „Addig nincs gond, amíg a burkolat nem sérül meg, de ha jön egy csőtörés, kialakul egy kátyú, elmossa az út oldalát egy villámárvíz, vagy tíz év alatt összetöredezik a teteje, máris ott van az azbeszt, és védőruhában kell dolgozni vele. Amikor majd felszedik ezt a bitumennel kevert azbesztet, azt veszélyes hulladékként kell kezelni, és ami ma még csak egyegységnyi szennyező anyag, amit ártalmatlanítani és elszállítani kell, holnap kétegységnyi lesz. Ezért gazdasági oldalról is átgondolandó, hogy mit teszünk. Lehet, hogy ma olcsóbb lezárni aszfalttal, de hosszú távon valószínűleg sokkal többe fog kerülni.”

Ha az azbesztes zúzott követ szakszerűen begyűjtik, akkor a jogszabályok szerint maximum egy évig lehet tárolni valahol, utána ártalmatlanítani kell. A lerakás is ártalmatlanításnak számít, ha megfelelő szigeteléssel és műszaki védelemmel ellátott helyre kerül az azbesztes kő. Egy ilyen hulladéklerakó kiépítése is nagyon sokba kerülne, és Ágoston Csaba is azon a véleményen van, hogy a legjobb az lenne, ha visszakerülne az azbesztes kő Ausztriába, az üres bányaudvarokba. Szerinte a forgalmazónak ezt vállalnia is kellene, mert az azbesztes zúzottkőre hibás termékként is lehet tekinteni, amelyet vissza kell vennie az eladónak.

Egyelőre nem hallották meg a javaslataikat

Borsody azt mondta, hogy az azbesztmentesítés egy biztonságos módja, egy olyan komplex, innovatív módszer lehetne, amelynek során több, Nyugat-Európában már alkalmazott, biztonságos technológiát kombinálva történne meg a zúzottkő réteg kiporzásmentes eltávolítása. A módszer lényege egy kifejezetten erre a célra kifejlesztett, biológiailag lebomló, proaktív hab alkalmazása lenne, szintén erre a célra kifejlesztett, ipari méretű, mobil, zárt rendszerű elszívókkal kombinálva. Ezt úgy kell elképzelni, mint egy hatalmas – kukásautóhoz hasonló –, teherautó-alvázra épített, nagy teljesítményű, HEPA-szűrőkkel ellátott porszívót, amely közvetlenül big-bag zsákokba továbbítja a felszívott veszélyes anyagot.

Ennek a műveletnek a végrehajtása is költséges, de lényegesen felgyorsítaná a mentesítést a hagyományos azbesztmentesítéshez képest. Az eddig megismert adatok szerint több tízezer tonna anyagot kellene összegyűjteni és elszállítani egy megfelelő lerakóhelyre úgy, hogy egy gép napi kapacitása körülbelül 50 tonna körül van. Borsody szerint ugyanakkor a szakmai felelősség és a vonatkozó szabályozási környezet egyaránt abba az irányba mutat, hogy az érintett területeken nem kerülhető meg a kontrollált, biztonságos azbesztmentesítési technológia alkalmazása.

„A végén ez a mostani káosz nemcsak többe fog kerülni, mint a szabályos azbesztmentesítés, de közben szükségtelen kockázatnak teszi ki a környezetet és a lakosságot”

– mondta.

Borsody és más szakemberek többször is próbáltak már javaslataikkal kormányzati szereplőket és önkormányzatokat is megkeresni, hogy sikeresen kezeljék az azbeszthelyzetet, de egyelőre nem sikerült elérniük, hogy legalább a kommunikációban megjelenjenek a releváns szakmai információk. Borsody azt mondta, hogy ők nem kritizálni akarnak, hanem konstruktív együttműködésre törekedni.

„Már az első perctől több munkacsoportunk foglalkozik a témával. Áprilisban már el is juttattunk egy anyagot a döntéshozókhoz. Egyelőre azt látjuk, hogy a tárcaközi bizottságba még nem nagyon vontak be azbesztmentesítési műszaki tevékenységet végzőket. Lehet, hogy még nem tart itt az ügy, de mi készen állunk, konkrét megoldási javaslataink vannak, ha megkeresne minket az élő környezetért felelős tárca” – mondta Ágoston Csaba, aki szerint a probléma mértéke akkora, hogy központi döntések szükségesek a kezelésére, és minél hamarabb.

„Gondolnunk kell a helyzet pszichológiájára is. Ha például valakinek azbesztes kővel szórt kocsibeállója van, szeretne tőle megszabadulni, mert tudja, hogy veszélyes az egészségre. Ha sokáig elhúzódik az ügy, elveszítheti a türelmét, és maga fog az eltávolításába, amivel nem biztos, hogy jót tesz a környezetének vagy a saját egészségének. Mindenhol szakszerű eltávolításra lenne szükség” – tette hozzá.

Hogy ez mennyibe kerülhet, az egyelőre felmérhetetlen, amíg szinte mindennap kiderül néhány helyszínről, hogy ott is van azbesztes kő. „A konkrét mennyiség és a beépítettség mértéke nem ismert. Csak annyit mernék mondani, hogy sok milliárdról van szó, de azt nem tudnám megmondani, hogy a sok helyére hány jegyű számot kéne írni” – mondta Ágoston Csaba.

Gajdos László élő környezetért felelős miniszter azt mondta, hogy az elmúlt tíz évben 1,4 millió tonna kőzúzalék érkezett Ausztriából Magyarországra a kérdéses bányákból, de feltételezhetően nem a teljes mennyiség volt szennyezett. Szombathelyen 80 ezer tonnáról, Győr-Moson-Sopron vármegyében 5-600 tonnáról már tudják, hogy ártalmatlanítani kell. Szombathelyen a minisztérium szerint 3,6 milliárd forintba kerülne az azbesztes kőzet felszedése, elszállítása és ártalmatlanítása, és ez a munka legalább három hónapig tartana. A miniszter azt mondta, hogy az azbeszthelyzet kezelését a kormány az általános tartalékból fogja fizetni. A Hvg.hu-nak a minisztérium azt írta, hogy az azbesztmentesítési munkálatok a költségvetés tartalékai terhére finanszírozhatók, ami szerint a munkacsoport indokoltnak látja egy dedikált költségvetési előirányzat létrehozását erre a célra. Ezt szerintük kormányzati hatáskörben is meg lehet tenni a költségvetés módosítása nélkül.