Bár jó ideje tartunk a vízhiánytól, és az már az elmúlt években is többször okozott nagy gondokat az országban – elég csak a 2022-es aszályra gondolni –, idén nyáron kezdtük el igazán a bőrünkön érezni a veszélyeit. Már az egy hónappal ezelőtti hőhullám idején is akadozott helyenként az ivóvízellátás, most pedig még nagyobb kánikula várható. Csak a pénteki hírek szerint például több ezren maradtak ivóvíz nélkül Szentendrén a rendszer túlterhelése miatt, vízkorlátozást vezetnek be a Pilisi-medence 14 településén és Veresegyházon is. Gajdos László élő környezetért felelős miniszter rendkívüli készültséget rendelt el az aszály miatt, és arra figyelmeztetett: tartós vízhiányra kell felkészülni.
A legnagyobb vízfogyasztónak persze nem a lakosság, hanem a gyárak, üzemek számítanak, és a hatóságok ilyenkor az ipari vízfogyasztóktól is önmérsékletet kérnek. Ezzel együtt az egyéni fogyasztók víztakarékossága is segíti a szűkös készletek észszerű felhasználását. A hivatalos szervek tőlünk általában annyit kérnek, hogy ne locsoljuk ivóvízzel a pázsitot, ne töltsük fel a medencét, és ne mossunk autót. De mit tehet az, akinek se pázsitja, se medencéje nincs, mégis megpróbálna jobban vigyázni a víztartalékainkra?
Az alapvető probléma szemléletbeli: olyan dolgokra is ivóvíz-minőségű vizet használunk, amikhez nem lenne feltétlenül szükség a legtisztább vízre. Takarításhoz, mosogatáshoz, locsoláshoz, vécéöblítéshez tökéletesen megfelelne az úgynevezett szürkevíz is, azaz olyan víz, amit már egyszer használtunk. Nem mindegy persze, hogy milyen az a szürkevíz, mert az erősen vegyszerezett használt víz már nem mindenre jó, de például a vécé leöblítésére az is tökéletes.
Nézzük tételesen, hol, mivel lehet vizet spórolni, egyszerűen! Milyen apró változtatásokon múlhat a szemléletváltás? Víztakarékosság hétköznapi háztartásokban.
Tisztálkodás
Kicsit folyatom a zuhanyt, míg felmelegszik – régi reflex, hogy kinyitjuk a zuhanyt, mielőtt beállunk alá, de nyáron egyrészt direkt jót tesz egy kis hűvös víz, másrészt ritka, hogy fél percnél tovább kelljen várni a meleg vízre, szóval ez teljesen felesleges lépés. Ha mégis szükséges, lehet tenni alá egy lavórt. Mivel ez tiszta ivóvíz, utána főzésre és fogyasztásra is alkalmas. A zuhanyzók 5–35 litert is fogyaszthatnak percenként, két perc folyatás kihagyása: 10–70 liter vízmegtakarítás.
Felmerülhet, hogy a zuhannyal már alapból spórolunk a vízzel, de ez csak részben igaz. Egy kád megtöltése 80 liter vizet is igényelhet, de egyrészt nem muszáj teleengedni, másrészt ha már öt percnél többet állunk a zuhany alatt, annyi vízzel a kádat is megtölthetjük. Persze hasznos az is, ha szappanozás közben elzárjuk a vizet. Ráadásul azok a gyerekek, akik aznap nem sárban hemperegtek, akár megmártózhatnak egymás után ugyanabban a kád vízben. Sőt a bőrgyógyászok szerint igazából nincs is szükség mindennapos fürdésre, de ez már részletkérdés.
Ahogy fogmosás közben is lehet egy pohár vizet használni az öblögetéshez, mint a TV Maci tette, úgy borotválkozáskor is simán lehet a megtöltött mosdókagylót használni folyó víz helyett. Ez percenként akár 6–9 liter vizet is jelenthet.
Takarítás
Azt már sokan tudják, hogy a mosogatógép víztakarékos beruházás, de csak akkor, ha mindig teletöltjük, és csak úgy indítjuk be, hiszen két, félig megpakolt gép kétszer annyi vizet fogyaszt. Ez igaz a mosógépre is. Egy mosogatógép egy programmal 50, egy mosógép akár 100 liter vizet is elfogyaszthat.
A mosogatógép eltávolítja a szennyeződéseket, bőven elég a fizikai maradványokat lesöpörni a tányérokról egy kefével, nem szükséges elöblíteni a gépbe pakolás előtt. Ha mégis, akkor működik a régi módszer: a mosogatót megtöltjük vízzel, és ebben mosogatunk, áztatunk. Ugyanez igaz a kézi mosogatásra is, nem szükséges hozzá folyó víz.
Az egyszer már használt szürkevizet simán lehet használni felmosásra, törölgetésre, takarításra.
Hűtött víz
Nincs szükség palackozott ásványvízre, a hazai csapvíz szinte mindenütt biztonságos az országban. (Itt lehet településszinten megnézni, hol mennyire.) Spórolni iváskor is lehet: amíg a hideg vízre várunk, nem érdemes hosszan folyatni a csapot, praktikusabb üvegekbe töltve behűteni, és fogyasztás után mindig pótolni, így állandóan lehet hideg vizünk.
Ha mégis muszáj folyatni a csapot, állítsunk nagy tálat, lavórt a mosogatóba, és az így felfogott vizet használjuk főzésre, locsolásra, takarításra. A kancsóban álló víznek sem lesz baja egy nap alatt, nem szükséges óránként frisset tölteni bele.
Kis pisi, kis öblítés
Egy átlagember napi 100 liter vizet fogyaszt, ennek pedig a nagy része, körülbelül 30 százaléka a vécé leöblítésére megy el. Hasznosak a kettős öblítésű vécék, mert nem ürítik le teljesen a tartályt, ha az nem szükséges. Míg a régi típusú rendszereknél akár 13 liter ivóvíz is lefolyhat egyetlen öblítéssel, a kettős öblítésű ennek a mennyiségnek a felével, negyedével is elműködik. Ez pedig, mivel naponta átlagosan fejenként minimum ötször lehúzzuk a vécét, rengeteg vizet jelent. Azt is érdemes figyelni, csöpög-e a vécé, hiszen így is sok víz pocsékolódhat el.
A főzővíz és a fedő: kincs
A főzéskor a lábosra helyezett fedő fantasztikus eszköz, nemcsak az étel készül el gyorsabban, de így alacsonyabb lángon tartható, és kevesebb víz is elegendő lesz neki. A főzővizek nagy része remekül újrahasznosítható. Amiben a zöldség főtt, abban a vízben lehet levest, főzeléket készíteni.
Nem kell mindent főzni: a gőzölés egy csomó étellel csodákat tesz, ráadásul kevesebb víz kell hozzá. Sokan használnak bő langyos vizet a fagyasztott ételek olvasztásához, ami felesleges, sokkal biztonságosabb egyszerűen áttenni a fagyos élelmiszert a sima hűtőbe egy nappal a felhasználás előtt.
A gyümölcsöket, zöldségeket sem kell folyó víz alatt mosni, praktikusabb megtölteni egy tálat vízzel, és ebbe áztatni őket. A vízforraló is praktikus eszköz, így nem kell hosszan várni a csapból folyó meleg vízre.
Spórolós zuhanyfej, perlátor, újabb gép
Ha valamilyen háztartási eszközből újat veszünk, érdemes víztakarékosat választani. Már az újabb mosogatógépek és mosógépek is kevesebbet fogyasztanak, mint a régiek. A csapra sokan szerelnek úgynevezett perlátort, ami levegővel keveri a vizet, hogy kevesebbet folyassunk el feleslegesen – ennek beszerzésére egyébként ingyenes program keretében is van lehetőség. Zuhanyfejből is lehet takarékosat választani, ennek hamar megtérülhet az ára, hiszen egy-egy ötperces zuhanyozással a hagyományos zuhanyfej 60, míg a takarékos csak 30 liter vizet fogyaszt el.
A vízfogyasztásunkba beleszámít a vízlábnyomunk is, amit a vásárlási döntéseinkkel befolyásolunk. Amikor olyan ruhába, élelmiszerbe vagy elektronikai eszközbe fektetünk, aminek az előállításához sok vízre van szükség, közvetve vizet fogyasztunk. Egy kiló marhahús előállítása például sokkal több, 13-szor annyi vizet igényel, mint ugyanennyi búzáé.
A kert a legnagyobb vízfogyasztó
Magyar-Ábel Ágnes, a Víz Koalíció munkatársa szerint is óriási a különbség a kertes házak és a panelek, belvárosi társasházak vízfogyasztása között. A Fővárosi Vízművek adataiból kiderült, hogy a júniusi hőkupola ideje alatt a lakótelepeken nem változott a vízfogyasztás, de Budán és az agglomerációban a duplájára nőtt. Sok Pest megyei településen a mostani melegben is kérik a vízfogyasztás korlátozását, mert a víz a magasabban fekvő területekre nem is jut el, tette hozzá. Megváltoztak az életmódbeli szokásaink: majdnem minden második kertes házban van medence. Ugyan nem töltik újra naponta, a nyár eleji teljes feltöltés után csak visszapótolják, de így is elég nagy vízfogyasztást jelent.
Ráadásul a városból kiköltözők más életstílusban élnek, mint a régi falusi emberek, az új építésű házaknál a vízzel pazarlóan bánó, épített kert jellemző locsolóberendezéssel és saját medencével. Magyar-Ábel úgy véli, hogy a pázsit ápolása teljesen felesleges mind a klíma, mind a környezet szempontjából. Egy ideális kertben vadon nőnek szárazságtűrő növények, mint a levendula, és persze sok fa van körülöttük – de láthatóan nem ez a divat. Ezért óriási a különbség a városi és a kertes házakban élő ember vízfogyasztása között, és ezért lenne fontos Magyar-Ábel szerint a teljes körű szemléletváltás.
Úgy véli, hogy új beruházásoknál jogszabályokkal lehetne előírni, hogy újrahasznosítsák a szürkevizet és felfogják az esővizet. Főleg a piaci és intézményi szereplők létesítményei esetében lenne ez fontos. Bár a szürke vizet újrahasznosító technológiák lakossági szinten nem olcsók, remek lenne, ha volna lehetőség olyan támogatásokra pályázni, mint amilyenek a napelemre és a szigetelésre most is elérhetők, mondta.
Emellett az esővíz gyűjtésének is lehetne intenzívebb infrastruktúrája nemcsak vidéken, de a városokban is, hiszen a monszunszerű csapadékokat lehetne hasznosítani. Ez azonban a városokban csak majd az amúgy egyre komolyabban tervbe vett betonmentesítés után lehet igazán hasznos, hiszen a városban összegyűjtött esővízzel jelenleg maximum a vécét lehet öblíteni.
Nem érezzük a víz értékét
Magyar-Ábel Ágnes szerint a vízpazarlás mögött egyértelműen az áll, hogy a víz túl olcsó. Azt gondoljuk, hogy korlátlan erőforrás, és hogy Magyarország vízben gazdag, de egyik sem igaz. Körülbelül 30 fillérbe kerül most egy liter ivóvíz, az embereknek viszont fogalmuk sincs erről – mondta. Egy pár évvel ezelőtti közvélemény-kutatás megkérdezte az utca emberét, hogy mennyit fizetne 1 liter tiszta ivóvízért, és az átlag 250 forintot mondott, amiből egyértelműen látszik, hogy nem gondolták át, mi mindenre használunk tisztított ivóvizet az iváson kívül. Amikor az általuk becsült összeget felszorozták, és kiderült, hogy mekkora havi vízdíjat kellene fizetniük, ha ilyen ára lenne a víznek, akkor megdöbbentek. Magyar-Ábel Ágnes hozzátette, hogy az átlagos magyar fogyasztó nem is tudna ennyit kifizetni, de a harmincfilléres ár is teljesen irreális.
Nagy probléma az is, hogy Magyarországon a víz negyede csak úgy elfolyik a semmibe a vízhálózatból, ami szorosan összefügg a túl olcsó vízzel, hiszen így a vízműveknek nincs pénzük a hálózat karbantartására, pedig a lerohadt vízvezeték-hálózatot a mostani tempóval évszázadok alatt lehetne felújítani.
A vízellátás problémáiról ebben az adásban beszélgettünk szakértőkkel:
A Víz Koalíció programja szerint sávos vízdíj lenne a megoldás. Ebben gondolnak a vízszegénységben élőkre is, ami 250-300 ezer embert érint ma Magyarországon. Ennek alapján lenne egy minimum fogyasztás (30 liter /fő naponta), ami ingyen elérhető. E feletti sávként állapítanának meg egy közepes árfekvést, ami megfizethető. Ezt átlagos fogyasztás esetén lehetne elérni, ami napi 100-110 liter víz fejenként. Minden e fölötti mennyiséget piaci áron kellene megfizetni. Ebben a legnagyobb nehézség, hogy a piaci ár nehezen megállapítható. Nem tudjuk, hogy egyáltalán mennyi vizünk van, és az mennyibe kerül valójában, mondta Magyar-Ábel Ágnes.
A Víz Koalíció 2024-ben kikérte azokat az adatokat, amik megmutatnák, hogy mennyibe kerül a víz kitermelése, megtisztítása és az eljuttatása a háztartásokba. Ezek a számok nem egységesek aszerint, az ország mely területén milyen vízbázisból hogyan kell kinyerni a vizet és annak milyen a minősége, de fontos támpontot jelentenének. A Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) azonban nem adta ki, majd a Fidesz-kormány titkosította ezeket az adatokat. Most csak saccolni lehet abból, hogy 2025 óta a nem lakossági fogyasztóknak piaci vízdíjat kell fizetniük, ami most 600 forint körül van köbméterenként. Ezek alapján átlagosan nagyjából kétszeresére kellene emelni a jelenlegi lakossági vízdíjat is.
Magyar-Ábel Ágnes szerint a piaci ár pontosabb meghatározásához még rengeteg további adatra volna szükség. Pontos információk kellenének a magyar vízkészletről (a kitermelhető víz mennyiségéről) és az országban működő fúrt és ásott kutakról (ezt a tervezett szabályozást politikai okokból elengedte az előző kormány), a nagy ipari szereplők vízhasználati engedélyeiről (óriási mennyiségekről hallunk, de sokszor ezek az adatok is titkosak).
Már zajlik az ország vízkincsének a felmérése, a vízleltár, azaz, hogy mennyi víz áll a rendelkezésünkre most, utána fel kell mérni az igényeket, vagyis hogy mennyi vízre van szüksége az iparnak, a mezőgazdaságnak és a lakosságnak, válaszolta ezzel kapcsolatban nemrég a Telexnek az Élő Környezetért Felelős Minisztérium.
A jelenlegi helyzetben azonban elsősorban szolidaritásra kellene ösztönözni. Fontos lenne a lakosságban elültetni azt a gondolatot, hogy az a víz, ami valakinek a szép pázsitot jelenti, lehet, hogy egy településsel odébb másvalakinek az ivóvize.
