A techóriások megint megígérték, hogy mindent az otthoni gépek csinálnak majd helyettünk, de a valós házimunkáról nem nagyon esett szó

Csomóan kezdenek őrültnek nézni, mert folyamatosan azon hőbörgök, hogy mindenbe mesterséges intelligencia (MI) kerül – szerintem a legtöbbször teljesen feleslegesen, bár néhány esetben persze én is látom az értelmét. De hogy tehetnék másképp, ha minden nagy techexpón azt látom, hogy a legnagyobb háztartásieszköz-gyártók kis túlzással már a vízforralóba is MI-t raknak, hogy optimalizálják a teavíz-melegítés felhasználói élményét?

Az elmúlt évtized vagy talán még régebb óta azt hallgatjuk, hogy elérkezett az idő, amikor az otthoni gépeink már szinte mindent megcsinálnak helyettünk. A hűtő csekkolja, mi van benne, és frissíti a bevásárlólistát, vagy receptet ajánl, a sütő elkezdi bemelegíteni magát, amikor a wifin keresztül megkapja a hűtőtől a receptet, miközben a mosógép kimatekozza, hogy is kéne optimálisan egyszerre kimosni a kasmírzoknit és az edzős bokszert, figyelmeztetve a szárítógépet, hogy lassan dolga lesz. Mindebben persze segít az MI, de van egy korlátja: a feladatok élesen le vannak osztva, így például a tévé nem feltétlenül tudja befolyásolni magától, hogy hány fok legyen a szobában.

A Hisense, a TCL és az LG is erre a gondolatmenetre építette fel a teljes standkomplexumát a 2026-os berlini IFA-n. A Hisense a V AIOS nevű otthoni operációs rendszerének legújabb verziójával például azt ígéri, hogy az otthoni eszközök mind alkalmazkodnak a háztartásban élők egyéni igényeihez, de nem csak annyiban, hogy a gépek egyeztetnek egymás között – megismerik a felhasználók szokásait, hangulatát, figyelembe veszik a kontextust, és úgy próbálnak a kedvükre tenni. Röviden összefoglalva: nem egyes utasításokat teljesítenek, hanem megpróbálják kitalálni, hogy mi is a felhasználó célja, és az alapján változtatnak dolgokat.

A Hisense konkrét példaként hozta a következő forgatókönyvet: a felhasználó egy fontos sporteseményt vár, amiről az AIOS tudja, hogy nagyon érdekli. Az esemény reggelén a tévé valamennyire mindig ébren lévő képernyőjére kirak egy emlékeztetőt, hogy mikor lesz a meccs, megfőzi az első kávét, és a háttérben optimalizálja a lakás energiafogyasztását – lekapcsolja a feleslegesen égő lámpákat, a légkondit, ilyenek. Nem sokkal a kezdőrúgás előtt megkérdezi a felhasználót, hogy nem kéne-e megrendelni a burgereket és az italokat, amikre a meccsnézéshez szükség van, hogy kellő időben megérkezzenek, mert tudja, hogy meccsek idején megnő a várható szállítási idő. Valamiért ezzel párhuzamosan azt is javasolja, hogy emberünk tegye be a mélyhűtőben található mirelitpizzát az előmelegedő sütőbe, hogy az is elkészüljön. Gondolom, hogy mindenképp kibírja a burger megérkezéséig.

Ahogy a meccs elkezdődik, a tévé átáll sportmódba, és az AIOS lecsavarja a világítást, kényelmesebbre állítja a hőmérsékletet, hogy ideálisak legyenek a körülmények. Amikor a meccsnek vége, és már egész késő van, elindítja az elektromos autó töltését, mert sok helyen ilyenkor olcsóbb az áram, és kevesebben is használják – aminek fontosságát a paksi atomerőmű időleges kapacitáscsökkentésekor mi is megtapasztalhattuk. Ahogy a felhasználó elteszi magát holnapra, az AIOS elindítja a mosást, hogy reggelre kész legyen, beállítja a reggeli ébresztőt, és ébredéskor kirak a tévére egy személyre szabott összesítést a meccs legjobb pillanataiból.

Másik példaként egy idősebb felhasználó lehetőségeit hozták. Mivel a rendszer ismeri, hogy mi az illető rutinja, ha abban eltérést tapasztal – például reggel hétkor még nem csinálta meg a kávéját, ahogy mindennap teszi –, akkor feldob egy üzenetet a tévén, hogy minden rendben van-e. Ha nem kap erre választ, akkor egy megjelölt hozzátartozó telefonjára küld értesítést, hogy szokatlan a mai viselkedés, lehet, hogy megér egy gyors hívást.

Ez elméletben amúgy nagyon jól, már-már utópisztikusan hangzik. Az AIOS hang alapján felismeri, hogy ki beszél, ahogy azt is, milyen a hangulata, így amikor a tévé bekapcsol, személyre szabott tartalmakat ajánl. A felhasználó szokásait felismerve, valamint a napszakot, környezeti tényezőket figyelembe véve lehúzhatja a sötétítőt, lekapcsolhatja a lámpákat, felnyomhatja a fűtést, vagy elindíthatja az elektromos autó töltését. Az AIOS mellett hasonlót ígér a TCL NXTHOME-ja és az LG ThinQ Claw platformja is.

Jól hangzik, de vannak kérdőjelek

Ahhoz azonban, hogy a háztartás elemei tényleg ilyen tökéletesen együttműködjenek egymással, szükség van néhány apróságra. Elsőként arra, hogy az ember elköteleződjön egy ökoszisztéma mellett, hiszen ha például van egy LG tévém, egy Hisense hűtőm és egy TCL légkondim, mert ár-érték arányban ezek feleltek meg az igényeimnek, akkor buktam a harmóniát, mert ezek az eszközök nem fognak olyan szépen játszani együtt, mint ha mind egy gyártótól kerültek volna ki. Így ha valamiért elköteleződünk egy márka mellett, akkor egyrészt lemondunk dolgokról, amik csak mások gépeiben vannak benne, másrészt kénytelenek leszünk mindig annyit fizetni, amennyit az adott gyártó elkér. Ez az Apple-felhasználóknak ismerős probléma lehet – legalábbis nekem mindenképp az.

Tegyük fel, hogy mindenünk egy gyártótól van. A gépek mellett azonban arra is szükség van, hogy az MI megismerjen minket. Megismerje a hangunkat, az érzelmeinket, a szokásainkat, a napi rutinunkat. Ezek nagyon érzékeny adatok, amik kikerülve rendkívül veszélyesek lehetnek, de mindenki kénytelen lesz eldönteni, hogy szívesen kiadja-e ezeket a kezéből egyik vagy másik techcégnek. Az, mondjuk, egyelőre biztató, hogy a cégek mind hangsúlyozták, hogy a legérzékenyebb adatok az eszközökön maradnak, nem kerülnek ki azokról a felhőbe, és a felhasználó dönthet arról, hogy milyen MI-s szolgáltatásokat használ, a saját biztonsági szájízéhez igazítva a dolgokat. Persze üröm az örömben, hogy például az okostévék továbbra is rengeteg adatot küldenek a gyártóknak, amiket azok sokszor nemcsak a saját rendszereik fejlesztésére használnak, hanem el is adnak marketingcélból.

Ezen a ponton válthat át az utópisztikus jövőkép disztópiába. Persze ha valakit nem érdekel, hogy mi történik az adataival, vagy az, hogy mit tartogathat az eszközök jövője, akkor valószínűleg értékelni fogja a sok kényelmi apróságot, amit az MI-től kaphat. A baj az, hogy ezek egyelőre tényleg apróságok.

Ki fog például elmenni bevásárolni? Jó, lehet, hogy idővel a hűtő le tud majd adni rendelést egy házhoz szállító oldalon – bár a jelenlegi EU-s adatvédelmi hozzáállás mellett ez a közeljövőben nem túl valószínű –, de biztos, hogy oda akarja adni egy hűtőnek a kártyaadatait? Vagy egy másik probléma: ki fogja megpucolni a húst, meghámozni és felvágni a zöldséget? Ki fogja bepakolni a mosogatógépet vagy elsúrolni az edényeket, amiket csak kézzel lehet mosni? Kinek kell kiválogatnia és kiteregetnie vagy szárítóba raknia a szennyest? Ki vasal? Hiszen a gőzölős szekrények nem olcsók, így nem kerülnek be minden háztartásba. Ki hajtogatja össze és pakolja el a tiszta ruhát?

Amíg nincs minden háztartásban robot – és most ne is menjünk bele a házi robotokkal kapcsolatos biztonsági, adatvédelmi és etikai aggályokba –, addig a valóban idő- és energiaigényes munkákat még mindig az ember csinálja. Persze lehet, hogy csak én vagyok ilyen borúlátó, és nagyon remélem, hogy tényleg az a fényes jövő vár ránk, amit a techóriások évről évre megfestenek előttünk. Kár, hogy a sok izgalmas előrelépés ellenére egyelőre sok minden inkább ennek az ellenkezője felé mutat.

(Munkatársunk a Hisense meghívására és költségén vett részt az IFA-n. A cégnek a cikk tartalmába semmilyen beleszólása nem volt.)