A Balatonon lehet olyan alacsony a vízszint, hogy azt veszélyként éli meg az, akinek a terasza most még belelóg a tóba
A szárazzá váló partokat, a vízből kibukkanó homokpadokat sokan apokaliptikus jelnek veszik a Balatonnál, pedig a vízszint csökkenése esélyt adhat az ökológiai rendszerek regenerációjára a túlépített környezetben. Ez volt az egyik konklúziója a Másfélfok által szervezett sajtóbeszélgetésnek, amelyen Vasas Gábor, a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet (BLKI) főigazgatója volt a vendég.
„Most úgy néz ki, hogy a klímaváltozás helyet fog adni a természetes növénytakarónak és az élőlényközösségeknek. Abban vagyok szkeptikus, hogy ezt végig fogja-e nézni a társadalom” – mondta Vasas Gábor.
A Balaton partja az utóbbi évtizedben még a korábbinál is jobban beépült, de ez a folyamat már jó százhatvan éve elkezdődött.
A Déli Vasút megépítésénél nem voltak tekintettel arra, hogy a tó medre periodikusan változik, és pont egy aszályosabb időszakban építették meg a vasúti töltést és végezték el a vízrendezési munkálatokat, szűkebb területre szorítva vissza ezzel a Balatont.
Az addig a dombhátakra visszahúzódott települések ezután foglalták el a partot, majd az 1910–1920-as évektől üdülőépítési hullámok fokozták a beépítéseket, és ez napjainkig sem állt le.
Az emberi jelenlét, a természetes élőhelyek feldarabolódása vagy teljes eltüntetése is nagy terhet ró a balatoni ökoszisztémára, és több folyamatot most a klímaváltozás is felerősített. A rendszer sérülékeny, és nehéz megmondani, hogy meddig terhelhető még.
A Velencei-tavat hajlamosak lehetünk afféle előrejelzőnek tekinteni, hogy hasonló folyamatok várhatók majd a Balatonnál is, de Vasas Gábor szerint máshol kellett keresni ez előfutárokat. Ő a kétezres évek elején Kelet-Magyarországon kutatta az algavirágzást, amelyek aztán gyorsan meg is szűntek, mert eltűntek azok a kisvizek, amelyekben az algák éltek. Vasas sok olyan állandó vízteret látott, amelyek időszakossá váltak, és sok olyan időszakost, amelyek teljesen eltűntek. Azt mondta, ez a trend pár éve rátört a Dunántúlra is, bekebelezte a Balaton vízgyűjtő területét, és már nem segítenek azok a mediterrán ciklonok, amelyek meghatározták a térség csapadékosságát.
„Minden klímamodell azt mutatja, hogy a vízszintingadozást nem tudjuk elkerülni. Az 1990-es években csak leeresztéssel kellett machinálni, de ez valószínűleg nem lesz tartható.
A trend az, hogy a vízszintingadozás velünk lesz, és újra kell gondolni a partvonalat. Ez kemény kihívás” – mondta Vasas.
A Balatonnál korábban is voltak szárazabb időszakok, de 2000 óta megszaporodtak azok az évek – már tíznél járnak –, amikor negatív a tó vízmérlege, tehát több párolog el belőle, mint amennyi a hozzáfolyás és a csapadék. Az alacsony vízszint miatt sokan sopánkodnak.
„A társadalom számára az jön le, az is van sugallva, hogy a vízszint ingadozása katasztrófa. Az élővilág viszont egészen máshogy reagál” – mondta Vasas. A vízszint ingadozásához sok élőlény jól adaptálódik, és ha a vízállás tartósan alacsony marad, akkor a szárazzá vált területeket újra elfoglalhatják azok az élőlényközösségek, amiket már felszámoltak a beépítésekkel.
A kutató szerint elég jelentős terület szabadul fel, és lehet, hogy a mérnökök már most azon gondolkodnak, hogy kell majd oda nádast telepíteni, de a természet nagyon jól tudja a dolgát, csak a degradált területeken kell beavatkozni a restaurációhoz. Alapvetően a Balatonnál még megvannak azok a rendszerek, amelyek alapján még tudnak terjedni ezek az élőlényközösségek.
A part sok ingatlantól eltávolodhat, és már hozzászoktunk az utóbbi évtizedekben, hogy magas a vízszint, így némileg valószínűtlennek tűnhet, hogy az alacsony Balatont széles körben elfogadják.
„Veszélyként fogja megélni az összes olyan partra építkezett ember, akinek a terasza szinte belelóg a Balaton hullámzó medrébe. Neki ez egy katasztrófa lenne”
– mondta Vasas Gábor, aki számít is arra, hogy elementáris erejű lesz az „ide vizet kell hozni” vélemény képviselete.
A természet persze úgy is esélyt kaphatna, ha a Balaton parti területein a tóra is tekintettel lennének az építkezésekkel. „Döbbenten látjuk a végeredményt, ami a Balatonnál az elmúlt tíz évben kegyetlenül zajlott” – utalt Vasas a beépítésekre és sok helyen a parti zóna felszámolására.
A Balaton nagyon messze van a természetes állapotától a kutató szerint, de ezzel együtt ő sincs az automatikus és teljes építési tilalom mellett. Azt mondta, az új építkezéseket nem támogatná, a part menti sávnak szentnek és sérthetetlennek kellene lennie, de vannak olyan helyzetek, például meglévő romos épületek, ahol még elfogadható lehet egy építkezés.
Azt várná el, hogy egy építési engedélyt tisztességes, nyílt engedélyeztetési eljárásban adjanak ki, és akkor elkerülhető lenne, hogy olyan jellegű társasházak jelenjenek meg, mint a Pogányvölgyi-víz torkolatánál, ami miatt a kutatóintézet még az Alkotmánybírósághoz is fordult. „Fenntartom, hogy ezek mind káros hatással vannak a Balatonra. És számos ilyen volt az elmúlt években” – mondta.
A természetnek vissza kéne adni területeket, akár a beépített területek rovására is, de Vasas azt érzékeli, hogy a már meglévő épületek elbontása Magyarországon tabu, pedig egy-két szomszédos országban ettől sem riadnak vissza.
„Ez valahogy olyan furcsa mentsvár sokaknak, ha már elindult valami, vagy készen van, az már úgy marad.”
A BLKI vezetője úgy látja, hogy lekövezett, lebetonozott területeknél vannak olyan kompromisszumok, hogy jobban teret adjanak természetes vagy természetközeli vegetációnak. „Egy-két megnyilatkozásom miatt már az kezdett el terjedni, hogy ütvefúróval és betonkalapáccsal akarok nekimenni az egész Balatonnak, de szó sincs erről. Abszolút elfogadom, hogy a Balaton mozgásai és hidrológiája miatt nagyon kritikus és fontos a partvédelem, de továbbra is azt gondolom, hogy nem rögtön kőszórásban és betonban kellene gondolkodni sok helyen.”
Vasas szerint át kell gondolni, hol lehet megbontani a kövezett partot, mert nem biztos, hogy szükség lesz rá, és néhány strandon már most meg lehetne oldani a lidósítást, könnyebben tudnának lemenni a vízhez az emberek.
Vasas Gábor a kikötőket is kritikus ökológiai kockázatként értékeli, szerinte ezek építése a déli parton szinte nonszensz dolog. „Ahogy a vízszint elkezd csökkenni, mindig hatalmas hisztéria alakul ki, hogy itt van a Balaton száraz medre. Nagyon sok esetben a móló- és kikötőszárak következményei azok az áramlási holtterek, amelyekben feliszapolódások történnek. Ezeken a helyeken sokkal hamarabb megjelenik a száraz meder, mint ahogy azt a klímaváltozás vagy a vízszintingadozás diktálná.”
A természet térfoglalásából, mondjuk, a nagyobb kiterjedésű nádasokból az ember is profitál, a növényzet nagyon hatékonyan képes megszűrni a vizet, például gyógyszerszármazékokat is kivon. Sok helyen a jogszabályi tiltás ellenére irtják a nádasokat, de Vasas pozitív példákkal is találkozott, például Gyenesdiáson, ahol a strand feliszapolódását akadályozták meg egy kétoldali nádasfallal.
„A strandok részben szentek és sérthetetlenek kellene hogy legyenek. Van egy érdekegyezés a társadalom és a biológia között. Néhány beépítés nem engedi közel a társadalmat a Balatonhoz, és néhány beépítés pedig az élőlényközösségeknek sem ad teret. Vannak még olyan szabad területek, ahol mind a nádas-, mind a strandterületek együtt is elő tudnak fordulni” – mondta.
Amikor alacsony a vízállás, mindig felmerül, hogy másik vízgyűjtőről kellene vizet hozni.
Ilyenkor a Mura, a Dráva és esetleg a Duna szokott felmerülni lehetséges forrásként, de idén ezeknek a vízgyűjtőjén is nagy volt a szárazság. (A balatoni vízpótlás lehetőségeiről itt írtunk bővebben.)
Vasas Gábor azt pozitívnak tartja, hogy egyre nagyobb figyelmet kap a vízvisszatartás, de a Balaton és a Velencei-tó különleges helyzetben van: a vízgyűjtőiken végzett visszatartások a tavakba való befolyást csökkentik.
A Balaton ellenálló képessége a sok negatív hatás ellenére még mindig jó, ennek az egyik jele, hogy nyáron sem voltunk tanúi tömeges algavirágzásnak, ami egy ilyen sekély, 30 fokra is felmelegedett tónál nem magától értetődő. A Balaton egyik előnye a gyakran fújó erősebb szelek, amelyek át tudják keverni a különböző oxigéntartalmú és hőmérsékletű vizeket.
Az idén a radarképeken is megfigyelhető árvaszúnyog-inváziót az emberek kellemetlenségként élték meg, de a Balatonnak ez is jót tesz. A kutatók ebben azt látják, hogy mobilizálódnak a tápanyagok, és komoly biomassza-kiáramlás zajlik le.
