A szorongó kamasz azt szeretné, hogy találj hozzá utat, akkor is, ha lepattint – erős gondolatok Orvos-Tóth Noémi telexes interjújából

Szorongó kamaszok
„Ha egyre kevesebb a kapaszkodó, ha egyre bizonytalanabb a világ – és ez igaz a mostani világra –, akkor ér szorongani. Akkor az az egészséges válasz, hogy szorongsz. Ezek a nehéz érzések nem feltétlenül patológiások” – válaszolta Orvos-Tóth Noémi arra a kérdésre, hogy miért van egyre több szorongó fiatal. „Egy őrült világra a szorongás a válasz. És most egy őrült világban élünk, ami nemcsak itt és most okoz nekünk bizonytalanságot, hanem a klímaváltozástól kezdve minden jövőbe mutató trend azt mutatja, hogy baj van, és még nagyobb baj lesz, és nem fogjuk tudni ezeket a nehézségeket kezelni.”
Orvos-Tóth Noémi szerint ezek ráadásul globális jelenségek, miközben régen azt lehetett gondolni, hogy ha nem jó valahol, majd elmész máshová, ahol jobb lesz.
„A kamaszkor valóban úgy néz ki, hogy a gyerek becsukja az ajtót, és azt mondja, hagyjál békén. De én azt mindig elmondom a szülőknek, hogy a csukott ajtó mögött egy nagyon szorongó kis lény van, aki másra se vágyik, mint hogy te ne add fel a kopogást azon az ajtón. Hogy te akarj kapcsolódni, találj hozzá valahogy utat, akkor is, ha lepattint.” A pszichológus hozzátette, hogy ez a szülő részéről is nagyon nehéz, pláne miután a gyors technológiai fejlődés miatt „talán soha nem volt két generáció között akkora élménybeli különbség, mint most, a jelenlegi szülők és kamasz gyerekei között”.
Szülők iskolája ugyan nincsen, kérdésre válaszolva Orvos-Tóth azonban azt mondta, hogy szerinte szükség lenne rá. Nem azelőtt, hogy valaki szülővé válik, hanem olyan formában, hogy az emberismeretet és önismeretet már óvodás kortól be kellene építeni az oktatásba. „Embert nevelni egy hatalmas feladat, az emberek pedig soha nem voltak ennyire magányosak a családszervezésben, gyereknevelésben. Anyukák tízezrei vannak egyedül a pici babájukkal mindenféle segítség, támogatás nélkül úgy, hogy nincs is nekik zsigeri élményük arról, hogy milyen egy pici baba ellátása.”
Traumarandi
Nagy téma most a mentális egészség, illetve a trauma, ezért is van az a jelenség, hogy a randizás átment abba, hogy emberek a nulladik pillanatban elkezdik egymásra önteni a traumáikat. A pszichológus azt is látja, hogy miközben egy kapcsolat elején nagyon sok szorongás van, vannak, akik nem tudják visszafogni az impulzusaikat, és rázúdítják a másik emberre a teljes élettörténetüket. „Azt gondolják, hogy ezzel erősítik a bizalmat, miközben ez túlzott lehet. Ha valakivel szeretnék csak úgy kötetlenül ismerkedni, ő pedig már kitette a legmélyebb sérüléseit, az tud sok lenni. Azt hallom, hogy ezekből a találkozókból ritkábban van folytatás, mintha úgy épülne fel, hogy akár semleges dolgokról beszélgetünk az elején. A kitárulkozásnak van egy olyan hátulütője, hogy ha nagyon gyorsan történik, az bennem is szégyenérzetet kelt utólagosan, és a másik is telítődhet vele.”
Orvos-Tóth Esther Perelt idézve azt mondta, hogy elveszett a spontaneitás az ismerkedésből – éppen azért, mert rosszul viseljük a bizonytalanságot –, meg le is rövidült az időperspektívánk ebben az azonnaliságban, amiben élünk. „Mindenki siet, és azt mondjuk, most dőljön el, hogy jó apja leszel-e a gyerekemnek, de hát most ültetek le először kávézni.”
A szakember szerint az internetes társkeresés miatt könnyebben váltanak partnert az emberek, mert azt gondolják, hogy mindig van másik, és a következő majd lehet még izgalmasabb és érdekesebb lesz.
„Közben pedig nagyon illuzórikusak lettek az elvárásaink. Ha valakinek problémája, nehézsége van, akkor küzdjön meg vele maga, nekem erre nincsen szükségem, és valahol azt is érzékelem, hogy a legmélyén mindannyian valamilyen megváltóra vágyunk. Hogy a másik jöjjön, emeljen meg minket akár a társadalmi ranglétrán, tegye izgalmasabbá az életünket, csatornázzon be minket valamilyen kapcsolati hálóba, szóval kicsit érdekvezéreltek is látom a társkeresést.”
„Sokfajta olyan elvárást támasztunk a másikkal szemben, ami pont lehetetlenné teszi a valódi mély, emberi kapcsolódást. Mert ha benned valamiféle eszközt látok, akkor abból nem sok jó sül ki.”
Gyűlöletkeltés és szolidaritás
Az interjúban beszéltünk arról, mennyire nehéz hozzáférni államilag finanszírozott pszichológiai ellátáshoz. Orvos-Tóth szerint a szakma több fórumon jelzi a problémát a döntéshozónak, ehhez képest olyan hírek érkeznek, mint hogy gazdasági okokra hivatkozva a Dél-pesti Centrumkórház tavaly még tizenhat főből álló pszichológus-csapatában idén már csak öten maradtak. „Ez tragikus, és azzal mindannyian egyetértünk a pszichológustársadalomban, hogy az ellátórendszert át kellene alakítani, oda erőforrásokat kellene allokálni, nem most, hanem már évekkel ezelőtt meg kellett volna tenni.”
„Nagyon fontos lenne, hogy elkezdjünk kritikusan gondolkodni a saját előítéleteinkkel kapcsolatban”, mondta például arról, hogy a komfortos körülmények közül könnyű lehet véleményt mondani azzal kapcsolatban, hogy miért nem tör ki valaki a szegénységből. „Az az elválasztás, hogy mi és ők, nagyon veszélyes, mert a nap végén mindannyian kapcsolatban vagyunk egymással. Úgyhogy amikor azt látjuk, hogy mi történik a leszakadó társadalmi rétegekben, az előbb-utóbb a mi dolgunk lesz. Hogy majd kapcsolatba kerülünk azokkal, akikről azt gondoltuk, hogy majd soha többé nem lesz velük dolgunk.”
A szakember úgy látja, nagyon veszélyes folyamatot indít el, ha egy társadalomból elvész a szolidaritás.
„Érzéketlenné válunk, ez pedig mindannyiunk kárára lesz. Elszabadulnak az indulatok, egyre feszültebbek és előítéletesebbek leszünk, ez pedig beszivárog a legintimebb emberi kapcsolatainkba is.”
„Nézzük meg a családokat, hány és hány töréspont mentén szakadnak el egymástól. Magát a szolidaritást és az együttérzés szükségességét a nulla ponttól kezdődően be kellene építeni azokba az oktatási intézményekbe, ahol a gyerekeink nevelkednek.”
A Pride-dal kapcsolatban elmondta, „nagyon fontos, hogy egy társadalom képes legyen megmutatni az erejét, hogy nem hagyja bántani a kisebbségeket, ha kell, kiáll a pedagógusok, az egészségügyi dolgozók és az LMBTQ-közösségek mellett is, függetlenül attól, hogy egyébként mit gondol erről a hatalom.”
A gyűlöletkeltésnek egyéni és társadalmi szinten is nagyon komoly következményei lesznek, ugyanis elvész a társadalmi bizalom – mondta, amikor az elmúlt tíz év politikai kampányairól kérdeztük. „Ma őt gyűlöljük, de az a társadalom, ami teret ad a gyűlöletnek, az nemcsak a gyűlölni szánt csoportot rekeszti ki, de kárt okoz annak is, akiben a gyűlöletet próbálja kelteni. Ugyanis ő is elbizonytalanodik. Mert ha itt ilyet lehet, akkor ma ő, holnap a másik, és egyszer csak eljutunk odáig, hogy én lesz a gyűlölet céltáblája.” A szakember szerint egy ilyen helyzetben az egyén elkezd gyanakvóvá válni és fekete-fehéren gondolkodni. A gyűlöletkeltés kártékony tud lenni kognitívan, érzelmileg, és társas szinten is, ez pedig nagyon nehéz visszacsinálni. „Könnyebb tönkretenni egy társadalmat, mint utána segíteni a felépülésben.”
Könyvkiadás
Orvos-Tóth Noémi nemrég saját kiadót alapított, ezzel nagyon régi terve valósult meg. Az Egymás Kiadó első kötete szeptemberben jelent meg Sorsminták címmel, a transzgenerációs traumákról szóló könyv szerzői Lengyelfi Edit és Preisz Éva Eszter. „Általában nincsenek nagyra törő álmaim, szeretném, ha ez egy olyan kis műhely maradna, ahol minden szerzőnkkel személyre szabottan tudunk foglalkozni, és ha ez egy bizonyos méreten túlnő, akkor pont ez a személyesség vész el. Tényleg nem tervezek ebből nagyot, azt szeretném, hogy aki nálunk adja ki a könyvét, az biztonságban érezze magát” – mondta a pszichológus.
Arra a kérdésre, hogy a jövőben a saját könyvei is a kiadójánál fognak-e megjelenni, azt válaszolta, hogy elgondolkodott ezen, de nem szeretné, ha a szerzői esetleg azt éreznék, hogy az ő könyveire több figyelem és erőforrás jut. Éppen ezért Orvos-Tóth úgy döntött, hogy a következő könyveit Sárközy Bence, a Libri Kiadó ügyvezetője fogja kiadni, aki nemrég alapított saját kiadót Sárközy és Társai néven. „Hozzá ragaszkodom, nagyon örülök, hogy lépett egyet, és megalapította a saját kiadóját. Amikor erről tudomást szereztem, nem volt kérdés, hogy vele tartok. Emberileg is, és értékrendben is azt gondolom, hogy ő az, akivel hosszú távon együtt tudok majd dolgozni” – mondta.
A szerzőnek eddig két könyve (Örökölt sors, Szabad akarat) jelent meg, mindkettőt a Libri-csoporthoz tartozó Jelenkor adta ki.