Emlékeznek még Szájkarate című sorozatunkra, amelyben politikusok és csatolmányaik emlékezetes mondatait küldtük ringbe egymás ellen, hogy megmérkőzzenek az önök szavazataiért, és együtt megtaláljuk a NER elmúlt tizenöt évének legikonikusabb szállóigéjét? Egyrészt megtaláltuk. Másrészt úgy tűnik, a Szájkaraténak szép utóélete is van. Levelet kaptunk Ko-Kótól, aki nem a bokszoló, hanem egy fejlesztő, és ennek megfelelően fejlesztett egy játékot, amelyet saját bevallása szerint a telexes cikksorozat ihletett.
A játék neve NER-Type. „Az alap játékmechanika a retro körökben ismert R-Typera hajaz, de itt az ellenséges űrhajók helyett NER-es mondatok támadnak – ezeket kell minél gyorsabban begépelni, hogy eltűnjenek a képernyőről” – foglalta össze a fejlesztő. A NER-Type Commodore 64-re készült, és letölthető innen, de már böngészőben játszható verziója is van, ezt itt lehet kipróbálni bármiféle regisztráció nélkül.
Én ki is próbáltam a „Harc a propaganda ellen!” alcímű játékot, és meg kell mondanom, hogy rettentő ideges lettem tőle. Nem azért, mert rossz lenne, hanem mert iszonyatosan stresszes élmény Orbán Viktor, Rogán Antal vagy éppen Deutsch Tamás felém egyre nagyobb iramban felém száguldozó szavaira vadászni, pláne hogy az elírásokat szigorúbban bünteti a játék, mint a kormánypropaganda Magyar Péter nyelvbotlását. Márpedig elírásból garantáltan több lesz, mint amin drága olvasóink fel szoktak háborodni egy-egy rohanósabb ügyeleti műszak során.
A játékot már elindítani is azzal lehet, ha bepötyögjük a képernyőre írt start szót – amire természetesen olyan hat-hét hatástalan kattintással jöttem rá, függetlenül attól, hogy a játék alatt ez le is van írva. Utána a játékmenet már magától értetődő, viszont durvábban beetet, mint egy random indexes clickbait cím. Eleinte gyanútlan könnyedséggel kezdtem el szinte zongorázva gépelni a komótosan beúszó, egyszerűbb mondatokat:
Aztán viszont egyre inkább beindult a buli, és fél perccel később azt vettem észre, hogy hiába verem őrült módjára a billentyűzetet, menthetetlenül maga alá temet a propaganda. A végén már idegesebb voltam, mint Kocsis Máté, amikor kérdéseket tettünk fel neki, és amikor tizedszer is túlterheléses támadást intézett ellenem egy gyors egymásutánban beúszó „Parasztgyerek vagyok, nem urizálok” és „Ember, most jövök ki a templomból!”, inkább feladtam:
Egy pro tipp: bár az írásjelek és a szóközök fontosak, a kis- és nagybetűket nem különbözteti meg a játék, szóval ezzel nem érdemes szöszölni. Hanggal együtt ajánlom kipróbálni, mert retro szintipötyögésre még a propaganda elleni harc is szórakoztatóbb.
