Justin Bieber a 21. század egyik legnépszerűbb, egyben legkomplikáltabb történetű zenésze és celebje. A 31 éves, 2009-ben berobbant kanadai popsztár a nyilvánosság szeme előtt nőtt fel, és lett egyszerre hercege és áldozata is a szórakoztatóiparnak.
Utóbbit ő sem titkolja, és rég felhagyott azzal, hogy tökéletes képet mutasson magáról. Arról pedig többször is beszélt már több mint 15 éve tartó karrierje alatt, hogy valójában mekkora teher neki a hírnév, és hogy a hirtelen jött népszerűség miatt depresszióval, szorongással és drogproblémákkal is küzdött. Bieber kálváriája a 2010-es évek második felében kezdődött, és azóta sem ért véget, maximum kisebb-nagyobb szünetek voltak egy-egy mélypont között, amiket minden egyes alkalommal ízekre szedett a bulvársajtó.
Az énekes most ismét turbulens éven van túl: a július elején lezárult Diddy-ügy kirobbanásakor felemlegették a mogulhoz fűződő viszonyát, mivel fiatal korában őt is mentorálta Sean „Diddy” Combs. Több videó is terjedt az interneten, melyekben Bieber feltehetőleg kábítószer hatása alatt állt, és mivel elég rossz bőrben volt több friss paparazzifotón, a rajongói is elkezdtek aggódni a mentális és testi egészségéért. A bulvárnak pedig állandó témát szolgáltatott az időről időre újra fellobbanó pletyka, miszerint Justin és Hailey Bieber házassága a szakadék szélére sodródott, és komoly párkapcsolati problémáik vannak.
Ebben a hangulatban érkezett meg a kétszeres Grammy-díjas énekes meglepetéslemeze, egyben hetedik albuma, a Swag, ami annyira a semmiből jött, hogy kevesebb mint 24 órával a megjelenés előtt harangozták be sejtelmes óriásplakátokon a világ több pontján, New York, Atlanta és Los Angeles mellett például Reykjavíkban is, ahol a 21 számos projekt egy része készült.
Justin Bieber a 2021-es Justice óta nem adott ki lemezt. Ez idő alatt apa lett, lebénult a fél arca egy Ramsay Hunt-szindróma nevű ritka betegségtől, ami miatt rengeteg fellépését lemondta. Közben elmélyült a hite Jézusban, vagy valami ilyesmi. Hetedik éve házas Hailey Bieberrel. Skylrk néven újabb saját márkát indított a Drew House után, fellépett a Szigeten, és Pókembernek öltözve bulizott Tiborcz István turai kastélyszállójában. Tehát, ha nem is a magyarországi élményeiről, de bőven van miről beszélnie az új lemezén.
A 2009 és 2014 közti legforróbb stílusmozgalom nevét megidéző Swag cím már önmagában kérdéseket vet fel. A Swag a 2010-es évek elején népszerűvé vált divatmozgalom volt, amely az önbizalommal teli, menő és laza megjelenést hangsúlyozta, gyakran a hiphop-kultúrából merítve. Vajon Justin Bieber fel akarja éleszteni a saját Swag-korszakát, a 2012 és 2013 magasságában még javában tomboló hullámot, aminek egykor az egyik legnagyobb királya és fő arca volt a túlméretezett usankáival, baseball sapkáival és magasszárú cipőivel, aranyláncaival, cső-és bő gatyáival és feltupírozott hajával? A lemezt hallva inkább mintha azt akarná mondani, hogy most már máshonnan meríti a kúlságát, és a sebezhetőség, a felnőtt léttel való küzdelem és az apaság adja az ő swagjét.
A Swag még mindig nagybetűs popzene sok R&B-s és indie-s beütéssel, ami a maga biztonságos keretei között néha azért mer egy kicsit bátrabb, minimalistább és furább is lenni annál a tökéletesre maszkolt popnál, amit Justin Biebertől megszokhattunk. Mostanában az énekes saját Instagram-profiljára is ez a káosz jellemző, itt az elmúlt pár hónapban szabadult el igazán, a lemez kiadása óta pedig folyamatosan posztol. Az Instagramján látott eszement spammeléshez képest a Swag még így is egy egészen nyugodt, kiegyensúlyozott és koherensen hangszerelt anyag.
Bieber mintha kezdene kinyílni, ez pedig a jelek szerint nem véletlen. A Rolling Stone írta meg, hogy a sztár a hírek szerint „százszázalékos kreatív szabadsággal” rakta össze a Swaget, amit azután jelentetett meg, hogy hivatalosan is rendezte tartozásait korábbi menedzsere, a korábban Ariana Grandéval és Demi Lovatóval is dolgozó dollármiliárdos, Scooter Braun felé. Braun 2008-ban fedezte fel a kanadai énekest, és innentől kezdve egészen a 2023-as szakításukig együtt dolgoztak, a viszonyuk viszont közel sem volt felhőtlen, Bieber többször is kritizálta a mogult, aki szerinte korlátozta őt a kreatív folyamatokban.
Most júliusban lett publikus, hogy Justin Bieber végül 31,5 millió dollárt (több mint 10 milliárd forintot) fizetett Braunnak, ezzel rendezték a régóta húzódó konfliktusukat. Ennek része volt az a 26 millió dollár, amit Braun cége, a Hybe fizetett vissza az AEG Presents nevű turnécégnek – és előlegezett meg Bieberéknek – a 2022-ben lemondott Justice-turné miatt, és további 5,5 millió dollárnyi kifizetetlen jutalék, amivel Bieber még adósa volt Braunnak.
A Rolling Stone forrásai szerint a Swag és a jövőben megjelenő lemezeinek jogait így már Bieber birtokolja. Az eset hasonlít Taylor Swift ügyére Scooter Braunnal 2021-ből, akkor az énekesnő tudta nélkül adták el a zenéit, ő pedig sajátos bosszút állt az őt kihasználó ügynökökön és kiadókon, azóta pedig már vissza is vásárolta korábbi lemezeinek jogait.
„Justin már régóta vágyott arra, hogy elszakadjon Scooter Brauntól és csapatától, és most, hogy teljesen szabad, végre megoszthatja ezt az albumot a rajongóival és a világgal. Már régóta vágyott erre” – mondta a Rolling Stone-nak egy névtelenséget kérő forrás, aki szerint a teljes kreatív szabadság sajnos újdonság Bieber számára. „Az, hogy nem kellett stresszelnie a tökéletes kislemez, vagy a tökéletes album elkészítésén, lehetővé tette számára, hogy a legjobb zenéket alkossa meg, amiket valaha készített” – tette hozzá a forrás, aki szerint a mostani „Justin legtisztább verziója, amit zeneileg valaha láttunk”.
A sors iróniája, hogy a forrás magasröptű gondolatait maga Braun is osztja, aki múlt vasárnap egy Instagram-történetben egészen hasonló hangon szólt a lemezről, szerinte egyenesen ez az eddigi legautentikusabb Justin Bieber-album. „Gyönyörű, nyers és igazán ő maga. És csak ez számít”. A Swag egyébként a Def Jam kiadó alá bejegyzett, ILH Production nevű kiadó alatt jelent meg, amiről egyelőre nem sokat tudni, a Genius szövegmegfejtő és zenei portál eddig csak a Swag dalait sorolja a labelhez, ami feltehetőleg Bieber új saját cége/kiadója lehet. A lényeg, hogy Bieber bár Scooterrel szakított, nem hagyta maga mögött a nagykiadói alapokat, és papíron maradt a Universal alá tartozó Def Jamnél.
A Swaget egységes, kézzelfogható, folyós hangzás jellemzi, az öblös dobok, és a teátrális gitár-és szintitémák (Too Long) néhol mégis szinte demószerű, hangjegyzetben elmentett kezdeményekkel (Glory Voice Memo, Zuma House) találkoznak. Nem állítom, hogy ezek a lo-fis kísérletek rontanak a Swagen, sőt egyébként kifejezetten jól állnak Biebernek, valahol mégis meglepő, hogy a korábbi nagyon kimunkált – és kiszámítható – popslágereit le merte cserélni ilyen foszlányokra. Ha viszont számításba vesszük Bieber felszabadulási szándékát, akkor minden világossá válik.
A háttérben rengeteg izgalmas producer és dalszerző (többek közt Dylan Wiggins, Tobias Jesso Jr., Carter Lang és a Quincy Jones által felkarolt Eli Teplin) munkálkodott még a Swagen, akik korábban olyan A-listás szupersztárok lemezein bizonyítottak már, mint Frank Ocean, Bon Iver, Harry Styles, Adele, SZA, FKA Twigs, Charli XCX, vagy Lorde. A Swag zeneileg tehát egész gazdag anyag, és Bon Iver, illetve Frank Ocean hatása is megtalálható benne. Jó példa erre a Yukon című dal, amiben Bieber a Blonde-ot egyértelműen megidézve felpitchelt hangon énekel. Kár, hogy a soraival maximum a felszínt kapargatja, a szövegek pedig egyáltalán nem ütik meg azt a magasságot, amit a dallamok biztosítanak.
Az elmúlt hónapokban a bulvárban rengeteg pletyka terjengett arról, hogy Justin és Hailey Bieber házassága válságban van, az énekes a Go Baby című dalban azzal oszlatja el a kételyeket, hogy felesége szájfénytartóval ellátott telefontokjáról (ez Hailey Bieber Rhode nevű szépségápolási márkájának népszerű terméke) énekel óriási átéléssel, mondván, hogy Hailey egy élő ikon, a bulvár pletykáit pedig csak ki kell zárni, puszta kutyakomédia, amit a szennylapok állítanak. Az ilyen, már-már parodisztikusan ható, Drake edgy szövegvilágát felelevenítő pillanatokkal kilóra megvett Bieber, és egészen vicces, ahogy az énekes ezek után fanboyként biztatja kedvesét a „Go Baby” mantrázásával.
Az biztos, hogy a Swag nem egy partilemez, sokkal inkább lágy hátterzene, az egyetlen igazán slágeres dal a Sweet Spot, illetve az All I Can Take. Bieber ráadásul még mindig képes arra, hogy szexizve énekelje ki a fájdalmait: ha nem figyelünk eléggé, azt hihetnénk, hogy épp lányok bugyijait imádkozza le a szavaival, miközben valójában arról beszél, hogy mennyire nehéz az élet, meg persze az apaság.
A lemez fekete-fehér kampányfotóit, amelyeken Justin Bieber a fiával és feleségével szerepel, Renell Medrano lőtte. Ő fotózta Kendrick Lamar 2022-es, önfeltáró és önelemző lemezének a borítóját is, amin a rapper szintén a gyerekével és a párjával jelenik meg. Ha nem is direktben Kendrick Lamartól, de Bieber a Tyler, the Creator által is használt terápiás koncepciót is átvette a lemezre a maga groteszk módján. A dalokat három elszórt skit szakítja meg a Swagen, amelyekben a népszerű humorista-rapper Druski játssza Bieber terapeutáját, ketten pedig egészen abszurd párbeszédeket folytatnak. Az énekes beszél neki a hírnév terhéről, majd Druski váratlanul felveti, hogy Bieber lélekben fekete, és hogy több Black & Mild szivarkát kéne szívnia.
Ezt a masszát hallva néha sírni, néha nevetni támad kedvünk, azt viszont nehéz eldönteni, hogy Bieber mit is akart csinálni pontosan, mert a víziója pár dalonként változik. Néha mintha a biztosra lőne pár súlytalan limonádé számmal ( például a lemezt indító All I Can Take-kel), máskor meg el meri engedni magát, ami az összeválogatott közreműködők listáján is látszik. Az énekes mintha kiválasztotta volna pár kedvenc rapperét, melléjük pedig berakott néhány friss és niche indie arcot, akik nagyban inspirálták őt. Gunna például nagyon megúszós, Sexyy Red viszont abszolút szórakoztató, a 2021-es év egyik legjobb lemezét (Absolutely) összerakó Dijon pedig az egyik legjobb színfolt az egész projekten.
Ő egyébként Mk.Gee (akinek tavalyi lemezét a 2024-es év legjobbjai közé választottunk a Telexen) egyik régi zenésztársa, az említett énekes-gitáros pedig szintén dolgozott a Swagen. Egyszerűen ordít erről a lemezről, hogy mekkora hatással volt a Dijon-Mk.gee duó jellegzetes hangzása Bieber új alkotói korszakára, mindez a Daisiesben és a Devotionben köszön vissza a legkarakteresebben.
Egy pár soros spoken word-skitre (Dadz Love) szerepel csupán, de a cloud rap műfaj egyik atyjának tartott underground-legenda, Lil B az egyik legjobb, egyben legváratlanabb dolog, ami a Swaggel történhetett, az ő szerepe egyszerűen megkerülhetetlen itt. Amikor Justin Bieber a rajongói szerint mélyponton lehetett a közelmúltban, becsekkolt az életébe Lil B (másik nevén The Based God), akivel aztán sokat lógtak együtt, Bieber pedig az ő hatására Lil Bieberre változtatta az Instagram-nevét.
Justin Bieber a Swagen az apaság, a mentális problémák és a házasság mellett keresztény hitéről is énekel, ez olyan fontos elem, hogy a lemez konkrétan Marvin Winans lelkipásztor és gospelénekes imádságával zárul. Az ilyen húzások a profi hangszerelésük miatt nagyon működnek, a Swag a maga érzékenységében néha mégis olyan, mint egy abszurd komédia. De talán épp ez lesz a helyes út Justin Biebernek, aki elvileg szabad ember, innen már csak remélni lehet, hogy a következő lemezére sokkal bátrabb és még viccesebb lesz.
Igény az biztos, hogy van rá, látva, hogy az énekes a Swaggel karrierje eddigi legerősebb első napos számait produkálta: a lemezt 74,37 millióan streamelték a megjelenése napján a Spotifyon, amivel magasan az idei év legjobban nyitó lemezei közé került.
