Dave Chappelle a stand-up comedy műfajának egyik élő ikonja. Az 51 éves komikus a műfaj régi motorosa, a kétezres évek eleje óta aktív többé-kevésbé. Chappelle sosem volt egy kompromisszumkész alkat, egyik leghíresebb húzása, hogy első műsora, a Chappelle Show harmadik évadának forgatása alatt fogta magát, és elutazott a Dél-afrikai Köztársaságba. Döntésével egy 50 millió dolláros szerződést rúgott fel, ráadásul mindez 2003-ban történt, ez az összeg ma körülbelül 87 millió dollárnak, azaz közel 30 milliárd forintnak felel meg.
Chappelle humorára ugyanez a már-már nemtörődöm, szabad szájú, határokat feszegető hozzáállás jellemző. Sok kritika érte például 2021-es netflixes műsora, a The Closer miatt, amiben transzneműekkel, illetve az LMBTQ-közösséggel viccelődött. A humorista viszont úgy tűnik, eltörölhetetlen, legtöbben pedig pont azért szeretik, mert szinte bármivel mer viccelni, de ha arról van szó, nagyon komoly hangot is meg tud ütni, például George Floyd és a feketéket érő rendőri brutalitás témájában.
Chappelle humora vegytisztán amerikai. Történetei, poénjai, mindene arra a szociokulturális háttérre épül, ahonnan jött, és ahol, illetve ahogy felnőtt. Éppen ezért kérdéses volt, hogy mit tud mondani egy Chappelle-stand-up a kelet-európai közönségnek. Az ezzel kapcsolatos kételyek (már ha voltak ilyenek egyáltalán) azonban nagyon hamar eloszlottak Budapesten. Ez a fazon teljesen mindegy, hogy hol van, vagy miről beszél, egész egyszerűen vicces.
Chappelle-t látva átjön az, ami a videók alapján nem feltétlenül, hiszen a viccek a felvételeken ütnek, de a varázs csak élőben érződik, és ezt a kőbányai rendezvényterem, az Eiffel Műhelyház közönsége első kézből tapasztalhatta meg.
Chappelle ugyanis elképesztően laza. Igazából nem is stand-upol, csak sztorizgat, szívja a közönség vérét, magyaráz valamiről, aztán hirtelen, a semmiből jön egy csattanó, és a közönség megőrül.
Az már a legelső pillanatban egyértelmű volt, hogy Chappelle-re van igény, sőt. A kevesebb mint 600 fős befogadóképességű helyszínre hirtelen meghirdetett fellépésre szinte azonnal elfogytak a jegyek. A Forbesnak adott interjújában Horváth Máté, a szervező LiveNation kelet-közép-európai promótere arról beszélt, hogy a döntés nem volt teljesen a sajátjuk, a lehetőség annyira hirtelen jött, hogy gyakorlatilag nem volt más választásuk. Chappelle Prágában és Bécsben is fellép, de hogy mit csinálhat a környéken, az a szervezőknek is rejtély, mindenesetre a komikus maga szeretett volna itt előadni.
A bemelegítő előadó, Cipha Sounds először DJ-ként, aztán stand-uposként is igyekezett feltüzelni a közönséget, és persze átvenni velük a kötelező köröket is: nem lehet telefonozni, aki ezt megszegi, azt kiviszik, senki ne zavarja meg más szórakozását, és lehetőleg ne kiabáljanak be semmit, satöbbi. Aztán jött a duma, hogy aki eljön egy Dave Chappelle-estre, az egy nagy család tagjává válik, mert Chappelle-t nem csupán közönség nézi, itt mindannyian egy család vagyunk, love, peace, meg minden. Ez pedig pontosan addig hangzott mesterkélt közhelynek, amíg Chappelle a színpadra nem lépett.
Onnantól ugyanis a nézőnek nem az volt az érzése, hogy egy stand-up comedy estre jött, hanem hogy nemes egyszerűséggel Chappelle-lel, illetve hatszázad magával együtt lóg. Persze, a sikerhez az is sokat hozzátesz, hogy Chappelle olyan barátairól, ismerőseiről tud sztorizni, mint Jay-Z, T.I. vagy éppen Snoop Dogg. Vagy az, hogy Sean „Diddy” Combs ügyében van egy elég egyedi nézőpontja, azzal viccel, hogy meg van sértődve, amiért Diddy őt sosem hívta meg a freak-off néven elhíresült partijaira, pedig azt hitte, hogy jóban vannak. Vagy hogy Hitlerről és Kanye Westről is beszél, majd elmond egy hosszú sztorit a barátságukról, és egy vita utáni kibékülésükről a rapperrel. Aztán hozzáteszi, hogy „ja, a felesége végig pucér volt”, mikor elásták a csatabárdot.
Tehát Chappelle poénjai ülnek, ez kétségtelen, ami csak részben köszönhető annak, hogy tényleg bármit bevállal. Rögtön az est elején előkerült a transzkérdés, emlegette a rekordrészvétellel zárult Budapest Pride-ot (amire nagy ováció volt a közönség válasza), egyik lábával Donald Trumpba, a másikkal pedig számos alkalommal Izraelbe rúgott. A siker kulcsa viszont tényleg az, hogy azonnal berántja a közönségét beszélgetőpartnernek, és onnantól olyan, mintha
az egész világ, minden geopolitikai esemény, furcsa nyelv és valuta csak azért létezne, hogy Chapelle tudjon róla magyarázni.
Chappelle ugyanis ugyanolyan könnyen viccel egy magát a saját szeme láttára összeszaró hajléktalannal, mint az iráni atomhelyzettel, csak azért, hogy aztán kicsivel később hosszan fejtegessen egy kvantumfizikai elméletet, aminek a végén a csattanó körülbelül annyi, hogy na, ebből a szegény emberek biztos nem sokat értettek.
Az, hogy Chappelle a negyedik falat akarta még inkább eltüntetni, mikor többször is azt mondta, hogy kezd kifogyni az amúgy sem túl acélos mennyiségben bekészített témáiból, vagy tényleg így volt, tulajdonképpen mindegy is. Amerika, sőt az egész műfaj egyik top humoristája ugyanis akkor is baromi szórakoztató, ha csak random dolgokról szövegel, ráadásul az egész már annyira a kisujjában van, hogy valójában sosem csak random dolgokról magyaráz: végig stand-upol.
