Nem a Travis Kelce péniszéről írt dal a legnagyobb baj a Taylor Swift-lemezzel

Szőrmekabát, gyémánt fülbevaló, ezüst nyaklánc, hajcsat, fésű, glitteres pólók és glitteres pohár vakító The Life of a Showgirl felirattal – többek között ilyen termékeket lehet vásárolni Taylor Swift új lemeze mellé, ami jól érzékelteti, milyen őrület övezte az album megjelenését. Ez az őrület már megszokott Swift új lemezeinek megjelenésénél, és úgy tűnt, ezúttal is minden a papírforma szerint halad, a lemez már a megjelenése előtt kimagasló számokat hozott, augusztus végére ez lett például a Spotify történetének legtöbbször előre lementett albuma. Csakhogy valami megváltozott az előző lemez óta Swift körül: a zenei sajtóban és a rajongók között is keményebb kritikák érkeztek a lemezre, ami az eddig szinte érinthetetlennek tűnő Swift esetében mindenképp fordulat.
Ez persze a lemez kereskedelmi sikerét nem befolyásolta, az album a megjelenése után nagyjából minden létező rekordot megdöntött a modern zeneipar történetében, amióta a streamingadatokat is mérik a fizikai eladások mellett.
Hiába kapott dicsérő szavakat a The Life of a Showgirl a Varietytől vagy a Rolling Stone-tól, a Guardian vagy a Pitchfork például nagyrészt önismétlőnek és unalmasnak írta le az utóbbi évek számos slágeréért felelős producerpárossal, Max Martinnal és Shellbackkel készített lemezt. Többen kínos mélypontként a Swift vőlegényéről, a Travis Kelcéről, pontosabban inkább a Kelce péniszéről szóló dalt, a Woodot jelölték meg, de a rajongók között akadt olyan vélemény, ami azt firtatta, hogy az idősödő, és boldog párkapcsolatban élő Swift talán már nem ír annyira jó dalokat, mint korábban.
Taylor Swift reagált is a negatív kritikákra, és azt mondta egy interjúban, hogy neki és az albumnak minden említés, a jó és rossz vélemény is segít. „Azért beszélnek róla megállás nélkül az emberek, mert szar az album” – reagált Swift megszólalására egy TikTok-felhasználó, miután a megjelenés után minden egyes platformot elárasztott a The Life of a Showgirl. A kritikus hangok mellett persze megjelentek a feltétel nélküli rajongók reakcióvideói, amiben csillogós koktélruhában, visítozva hallgatták a „sorsfordítóként” leírt lemezt.
A rajongói hadseregek csatában állnak
Taylor Swiftnél persze nem újdonság a rajongók megszállottsága, az előadó is tudatosan épít arra, hogy minden egyes dalszövegében, apró nyilatkozatában jeleket keresnek a követői. Egy-egy elejtett mondatból vagy szövegrészletből is teóriák születnek, és nincs ez másként a The Life of Showgirlnél sem. Az albumot övező elméletek közül többet a legnagyobb konteófanok is megirigyelnének, és sokan sokféleképp magyarázzák miért gyenge maga a lemez (mert csak átverés, vagy mert a csillagok állása alapján a következő Swift-album lesz az igazán nagy dobás), de egy dal különösen foglalkoztatja a rajongókat.
Az Actually Romantic című számban ugyanis az egyik népszerű elmélet szerint Taylor Swift egyenesen Charli XCX-nek vágott vissza. A teória alapja, hogy Charli XCX a Brat lemezen megjelent Sympathy Is a Knife című dalában Swiftre gondolt, amikor egy olyan női előadóról énekelt, akit sosem szeretne többet látni a The 1975, a barátja (azóta férje), George Daniel zenekarának koncertjein. Az elmélet azért tartja magát erősen, mert Swift korábban rövid ideig együtt járt a zenekar énekesével, Matt Healyvel, így valóban ott lehetett egy backstage-ben Charli XCX-szel.
A rajongók spekulációi alapján Taylor Swift erre a dalra válaszolt az Actually Romanticben, ami azzal a sorral nyit, hogy „Hallottam, hogy uncsi Barbie-nak hívtál, amikor felbátorodtál a kokótól”. A dalszöveg azzal is vádolja a meg nem nevezett címzettjét, hogy írt egy dalt arról, mennyire nem bírja elviselni Swiftet.
Ez a részlet elég volt ahhoz, hogy a két előadó rajongói elképesztő mennyiségű videót termeljenek a TikTokon a kedvencük védelmében. Voltak olyan Charli-rajongók, akik arról készítettek felvételeket, ahogy lemezboltokban a Brat lemezekkel fedik el Taylor Swift új albumát, hogy így „védjék meg valaki hallójáratait”. De tucatjával jelentek meg azok a videók is, amik meg arról szólnak, hogyha Taylor Swift is kokaint szívna, akkor talán ő is olyan jó dalokat írna, mint Charli XCX.
Ez a kényszeres, és egészségesnek egyáltalán nem mondható rajongás viszont pont azt segíti elő, hogy Taylor Swift zenéje mellékes legyen. A swiftie-k olyan mitikus lénnyé emelték az énekesnőt, amiben képtelenség őt csak zenei szinten értelmezni, és ezt a viselkedést Taylor Swift is aktívan táplálja. A Pitchfork cikke például felemlegette azt is, hogy az előadó stábja a Bejeweled klipjénél már külön PDF-fájlt vezetett az összes rejtett utalásról, mert már maguk sem tudták azokat követni. Swift is elismerte, hogy soknak tűnhet a rejtett utalás a zenéjében, de a rajongás táplálása egyfajta játékká és küldetéssé vált számára.
Swift kultuszához a sajtó is hozzájárult, a Rolling Stone a lemez megjelenésének napján az albumborító mentazöld színeiben pompázott, és az összes cikk az előadóról szólt. A People-nél meg abból is külön hír lett, hogy Travis Kelce mit kommentelt az énekesnő háttértáncosának.

Siettetett volt a megjelenés?
Taylor Swift 2024 decemberében fejezte be a nagy sikerű Eras turnéját, amiből a kielégíthetetlen kontentigényeknek megfelelően a korábbi koncertfilm után hatrészes dokusorozat és újabb koncertfilm érkezik decemberben. Swift az új albumát is a turné alatt írta, így nem volt egy éve sem arra, hogy alkotóként és emberként megeméssze a koncertezés rendkívül intenzív időszakát. Swift több más előadóhoz hasonlóan egyfajta élsportként tekint a turnézásra, hiszen csak nagyon feszes napirenddel lehet megbirkózni a heti akár hat koncerttel. A legtöbb nagy turnéra induló popelőadó szerint az is elengedhetetlen a koncertek között, hogy szakemberrel dolgozzanak a lelki egészségükön.
Taylor Swift viszont ilyen nagy igénybevétel mellett is ragaszkodik az évente, vagy másfél évente megjelenő lemezekhez, ami a The Life of a Showgirl kritikusai szerint ahhoz vezetett, hogy az előadó már nem tudott igazán megújulni. Taylor Swift elmondása szerint a The Life of Showgirl a hírnévvel való együttélésre és a párkapcsolatára összpontosít, de az album ehhez képest felszínesnek tűnik. Írhatott volna akár ezen az albumon a hírnévből fakadó frusztrációról, vagy arról, miért nehéz nőként érvényesülni a szórakoztatóiparban, és akkor talán jobban is működött volna a The Life of a Showgirl cím ehhez az anyaghoz.
Swift így viszont felejthető lemezt engedett ki a keze közül, ami rávilágít arra is, mennyire káros lehet, ha az előadókat illetően az a rajongók és a zeneipar elvárása is, hogy minél gyorsabban adjanak ki új számokat. A The Life of a Showgirl fogadtatása ismét azt jelzi, hogy az előadó magánélete, és az arra tett utalások már megint izgalmasabbak a zenéjénél.