Jól vannak? Hála istennek! – sokat tanul magyarul a betegektől Trinity, a Szegeden egyetemre járó nigériai ápolónő

– Jó reggelt kívánok, uraim. Hogy tetszenek lenni? Jól vannak? Hála istennek! – köszön be reggel az ápolónő a betegeknek a kórterembe azon a 18 másodperces videón, amit 238 ezerszer néztek meg, és több mint hat és fél ezren lájkoltak az Instagramon. A felvételt az ápolónő, a nigériai Nworah Trinity Chinelo készítette, aki kiváló magyar kiejtéssel és magyar hangsúlyozással beszél a kórházi videón.

Mufog… bocsánat, műfogsora van? – javítja ki magát egy másik videón, ahol egy beteget kérdez ki, és a videó épp a magyar ű vagy ő hang kiejtésének nehézségéről szól. Trinity olyan videót is közzétett, amin egy beteg kérésére bekapcsolja a tévét, aztán együtt örülnek a sikernek. Egy másikon egy páciens adatait veszi fel, akit megdicsér, milyen szép neve van, de a nevet nem tudjuk meg. Fontos ugyanis, hogy a videókon szigorúan védi a betegek jogait, senkinek az arca nem látszik, a neve nem hangzik el, de még azt sem lehetne beazonosítani, hogy melyik kórház melyik osztályán készült a felvétel.

Nworah Trinity Chinelo 2021-ben jött Magyarországra. Szegeden diplomás ápolónak tanul, amihez ösztöndíjat kap, enélkül nem is tudná fedezni nálunk a költségeit. Nigériában egy magyar orvosnő, Fodor Réka hívta fel a figyelmét erre a lehetőségre, a doktornő gyakran vesz részt egészségügyi és humanitárius missziókban, az Afréka Alapítvány megalapítója, amely ma már nemzetközi humanitárius szervezet. A magyar állam által fedezett Hungary Helps Programban (SCYP) sikerült a pályázaton a támogatást elnyerni.

Trinity Budapesten szeretett volna tanulni, de csak Debrecen, Pécs, Szeged közül lehetett választani. Az utóbbiról azt hallotta, hogy ebben a városban általában meleg az időjárás, ami szimpatikus volt neki, mert nem szeret fázni. Mikor megérkezett, azt látta, hogy Szeged nem olyan forgalmas és pezsgő, mint a kétszázmilliós Nigériában lévő városok.

Magyarul addig egy szót sem tudott, otthon az ibo (más átírásban: igbo) nemzetiséghez tartozik, és angolul beszél. Nigériában a hivatalos nyelv az angol, bár sokféle nemzetiségi nyelvet beszélnek az emberek. A szakmai gyakorlatokon kívül is sok időt tölt kórházban, mert 2024 szeptembere óta a tanulás mellett a hétvégi napokon ápolóként dolgozik 12 órás műszakokban az egyik szegedi klinikán. A hosszabb iskolai szünetekben, télen vagy nyáron pedig idősek otthonában vállal munkát. Ehhez meg kellett tanulnia magyarul, nemcsak beszélni, hanem alapszinten írni-olvasni is, hogy a munka írásbeli feladatait is el tudja látni. Ha az adminisztrációban néha megakad, segítséget kér a betegektől abban, hogyan kell leírni ezt vagy azt a szót.

A Telexnek azt is elmesélte, hogy a betegek szeretnek vele beszélgetni, érdeklődnek, honnan jött, miért Magyarországot választotta, hol él a családja, és hasonlók. Az ápolóképzésen az egészségüggyel kapcsolatos kifejezéseket tanulták magyarul, ezért úgy gondolja, hogy a szaknyelvet jobban érti, mint a hétköznapi beszédet. A sok beszélgetés azonban segített neki abban, hogy a hétköznapi magyart is megértse és beszélje. Ugyanakkor úgy gondolja, nem elég jó a nyelvtana, néha a beszélgetésünk közben is kijavította magát, vagy megkérdezte, jól ejti-e ki némelyik szót.

Még több tanulás, még több munka

Azt mondta, a családtagjai soha nem jártak külföldön, talán elképzelni sem tudják, milyen az élet Nigérián kívül, de az otthoniak nagyon örülnek annak, hogy ő nálunk tanul, mert ez nagyon jó lehetőség neki. Legutóbb tavaly volt otthon, amikor az édesanyját megoperálták, és a térdműtét után segített neki. A hazautazás nagyon drága, ezért az interneten keresztül szokott beszélgetni az otthoniakkal.

A családja a középosztályba tartozik. Az anyja nyugdíjas, az apja dolgozik, de a munkája nem hoz elegendő bevételt, náluk magasak a megélhetési költségek, ezért Trinity, ha teheti, pénzküldeményekkel segíti a szüleit.

Trinitynek még van néhány vizsgája, amivel a mostani képzését befejezi. A fő terve az, hogy hazamenjen és ápolóként segítsen, ezért magasabb szintű ápolói végzettségre van szüksége. Reméli, ezt meg tudja szerezni, hogy meglegyen a szükséges tudása ahhoz, hogy otthon ápolóként segíthessen.

Nem akarok híres lenni

Az Instagramon mindig több ezren nézik meg a rövid videókat, amiket Trinity készít, illetve róla szólnak. Az első az volt, amin egy szegedi áruház pénztárosnőjével beszélget magyarul. „A barátnőm vette fel, én nem is tudtam, szerintem nincs benne semmi különleges, úgy látszik, az emberek szeretik, ha külföldiek magyarul beszélnek. Nagyon meglepődtem azon, hogy milyen sokan megnézték és kedvelték” – mesélte. Ennek a videónak nagy sikere lett, végül 808 ezerszer nézték meg, ezért utána több másikat is készített. „Remélem, ez bátoríthatja azokat, akik csak egy kicsit tudnak magyarul, és félnek megszólalni.”

Van olyan posztja is, amiben azt kéri, írják meg a követői, húsvétkor milyen szokások vannak Magyarországon, mit esznek az emberek, hova mennek, hogyan töltik az ünnepet. Volt olyan követője, aki megírta neki, hogy korábban otthagyta az ápolói munkát, de azután látta Trinity videóit, és a hatására mégis visszament a szakmába. Ez pedig Trinityre hatott úgy, hogy folytatja a videók készítését.

„Sokan megnézik a videókat, és ha meglátnak az utcán, mondják, hogy látták, de én nem akarok híres lenni.” Azon is gondolkozott egy darabig, hogy adjon-e a Telexnek interjút, de aztán arra jutott: van, amit másokért teszünk, és ha a videóival is inspirálni tud másokat, akkor érdemes így a nyilvánosság elé lépni. Tudja, hogy az ismertségnek megvannak a hátrányai is: „Szoktam sok üzenetet kapni, de nem akarom megmondani, hol lakom vagy hol dolgozom, nehogy zaklatás legyen belőle” – tette hozzá.

Trinity nagyon szeret utazni, és ha van rá lehetősége, elindul. Összesen 13 országban járt már, volt például Csehországban, Lengyelországban, Franciaországban, Romániában is. Katolikus családban született, a vallása fontos neki, Szegeden is jár templomba, de vasárnap általában dolgozik, és emiatt nem mehet olyan gyakran a misére, mint szeretne. Ugyan nem mindent ért meg, ami ott elhangzik, de igyekszik részt venni a szertartáson a templomban elérhető írásos tájékoztató segítségével.

Szegeden katolikus kollégiumban él, ahol sok jó ismerőse van. Az egyik videón látható a felvétel arról a nigériai estről, amit Trinity szervezett a kollégiumban, ehhez a barátnőjével főzött a többieknek hazai vacsorát. Amikor ide érkezett, a magyar ételeket nagyon zsírosnak találta, eleinte sokat nem is tudott megenni. „Nem akarok kövér lenni” – mondta.

Amikor Magyarországra jött tanulni, négy másik nigériai lánnyal érkezett, de ők Pécsre mentek, Trinity pedig egyedül jött Szegedre, mert úgy gondolta, így jobban meg tud ismerkedni Magyarországgal, mintha a honfitársai körében maradna. Szegeden ritkán találkozik elutasítással vagy ellenszenves viselkedéssel, de azt észrevette, hogy a buszon nem akarnak mellé ülni. Volt, hogy egy ismeretlen azt mondta neki: menjél Afrikába! Ilyenekre nem válaszol, és próbálja úgy elviselni a kellemetlen helyzeteket, hogy ne zavarják.

Az ápolói munka nehéz és fárasztó, ezért amikor teheti, sokat pihen, és sportolni is szokott, focizik, röplabdázik, kosarazik, pingpongozik. Az idejét és az energiáját igyekszik úgy beosztani, hogy feladatai és a pihenés mellett foglalkozhasson mással is, amit szeret. Azt mondta, egyelőre nincsenek hosszú távú tervei, lépésről lépésre halad. A következő, hogy Pécsen folytatja a képzést a mestervizsgáig, és a tanulás mellett továbbra is dolgozik.

Az ápolói munkát azért szereti, mert fontosnak tartja, hogy segítsen más embereken. A betegekkel igyekszik jó kapcsolatban lenni, kedvesen viselkedni, mert a betegnek szerinte erre szüksége van. Gyakran arra gondol, ha az anyja lenne kórházban, ő is megértést és támogatást várna. Bár találkozik néha agresszív, olykor rasszista betegekkel is, de Trinity őket is próbálja megérteni. Úgy véli, igazából nem neki szól az ellenséges magatartás, hanem a beteg gondjaiból, fájdalmaiból ered. A magyar egészségügyben szerzett tapasztalatai alapján azt látja a leginkább kellemetlennek, hogy a betegeknek sokáig kell várniuk az ellátásra.