Jöjjenek be, birkózzanak az állatokkal! – 19 év után most sem sikerült kirakni a területbitorlót a Mocsárosból

„Jöjjenek be, birkózzanak az állatokkal!” – kiabálta ki udvaráról egyórányi patthelyzet után Seres Péter a kapujában sorakozó tucatnyi rendőrnek, akik azért jöttek, hogy az óbudai Ingovány utcában a bírósági végzés szerint jogtalanul tartózkodó gazdálkodót kilakoltassák.

Az óbudai Mocsárosban illegálisan szarvasmarhákat tartó és fővárosi tulajdont elbitorló Seres készült arra, hogy megjelenik a végrehajtó, a kerítésén újonnan készült molinók feszítettek „Járjatok templomba” feliratokkal, míg a portájához vezető földutakat több kőkupac torlaszolta el, hogy ne lehessen autóval megközelíteni. Ezek a halmok frissek, ahogy megtudtuk a közterületesektől, de Seres tagadta, hogy köze lenne hozzájuk.

„Én vagyok birtokon belül, innen csak kényszerrel tudnak eltávolítani, vagy ha lelőnek. Önszántamból nem fogok távozni”

– mondta egy perccel a végrehajtó megérkezése előtt.

A főváros egy 19 éve húzódó jogi vita végére akart pontot tenni azzal, hogy jogerős bírósági végrehajtási ítélet birtokában kilakoltatja azt a gazdálkodó párt, akik évről évre egyre több hektárt bitoroltak el a Fővárosi Önkormányzat tulajdonában álló természetvédelmi területből. A területfoglalás mellett nemrég egy újabb konfliktus is kipattant Seresék és a főváros között. A gazdálkodó június elején engedély nélkül kaszált le négy hektárt a fokozottan védett szöcskefaj, a magyar tarsza élőhelyén.

A kilakoltatásra a főváros nagy erőkkel készült, természetvédelmi, szociális és jogi szakembereik is felvonultak, ahogy a Fővárosi Állat- és Növénykert szakértői is, de Seres sem maradt egyedül: szerda reggel jogi képviselőkkel, őt támogató civilekkel fogadta a végrehajtót, a rendőröket és újságírókat.

Varga Roland, Seres és élettársa, Saflánszki Krisztina jogi képviselője a helyszínen azt mondta a Telexnek, hogy azt próbálják meg elérni, hogy a főváros várja meg, míg jogerős döntés születik arról a kérelemről, amit a végrehajtás felfüggesztésére adtak be. Szerinte ez az ügy egy-két hónap alatt lefuthat, és sokkal kevesebb érdeksérelmet okoz, ha tudják az eredményét. Seresék egy másik szálon is szeretnék bebizonyítani, hogy jogos tulajdonosai a területnek, 23 helyrajzi számra indítottak peres eljárást elbirtoklás iránt. Szerintük, ha bizonyítani tudják, hogy legalább 15 éve ezeknek a területeknek a gazdái, kezelői, akkor tulajdonossá is válhatnak.

Erre Bardóczi Sándor főtájépítész nem sok esélyt lát. „Tizenöt év olyan állapotot kellene ehhez tudniuk kimutatniuk, amikor a tulajdonos önkormányzat semmit sem tett annak érdekében, hogy a jogos tulajdonát kezelje, visszakérje, hozzájuk se szóljon, ne is levelezzen velük. Ilyet nem fognak tudni prezentálni. Elveszített pert, hatósági eljárást, végrehajtási eljárást viszont bőven tud a főváros a keresettel szemben felmutatni. Idősoros, légifelvételeken jól nyomon követhető bizonyítékaink vannak a jogosulatlan terjeszkedésére, ahogy

kisgömböcként egyre nagyobb területeket kerített le magának jogcím nélkül.”

Seres, aki nagyjából száz állatot tart (baromfikat, juhot, kutyát, szarvasmarhát), a végrehajtót és a rendőröket nem akarta beengedni a portájára, amelynek rozsdás kapuján fényesen csillantak meg a valószínűleg nemrég beszerzett új láncok, majd némi vitatkozás után rávette őket, hogy az úgynevezett bejáratnál kezdjék meg a végrehajtást. A bejárat egy vele azonos helyrajzi számon szereplő porta volt, tőle úgy ötszáz méternyire, amelyen azonban egy másik gazdálkodót találtak. Ő azt mondta, hogy nincs köze Sereshez, és van is bérleti megállapodása a fővárossal. Az időnyerési célból kitalált túráztatás után a végrehajtói csapat visszatért Sereshez, aki továbbra sem akarta beengedni a végrehajtót, akit azzal is próbált távol tartani, hogy azt állította, járványveszély is van az állatok között.

A Serest támogató civilek a végrehajtót arról faggatták, hogy mi lesz az állatok sorsa, ki fogja majd gondjukat viselni, ha Seresnek el kell hagynia az ingatlanát. Egyikük teátrálisan 10 órakor azt kezdte el kiabálni, hogy itt a déli itatási idő, és ha nem kapnak vizet az állatok, akkor az már kimeríti az állatkínzást.

A Fővárosi Önkormányzat a jogszabály szerint eljárva azt vállalta, hogy a kilakoltatás után állatállományuk, közte nagyjából 25 szarvasmarhájuk őrzését és etetését is biztosítja 60 napig. Ez alatt a 60 nap alatt a főváros egy őrző-védő céggel felügyeli majd, hogy a pár az ingatlanról el tudja vinni az ingóságait, és ha meg tudja oldani az elhelyezésüket, akkor az állataikat is, de ne tudjanak visszaköltözni a területre.

Bardóczi Sándor szerint ha a gazdálkodók ez alatt a 60 nap alatt nem tudják megoldani az állataik elhelyezését, akkor a főváros az állatkert vagy állatmenhelyek közbenjárását fogja kérni az ügyben. A jog szerint a 60 nap letelte után az el nem vitt állatok, ingóságok a főváros tulajdonába kerülnek. A főváros ezután értékesítheti is az nagy értékű állatokat.

Kilakoltatás elhalasztva

A végrehajtóval lakatosok is érkeztek, hogy ha Seres nem engedi be őket, akkor majd leflexelik a láncokat vagy a zárat, de ebbe aztán bele sem vágtak.

Egy jól megtermett kutya miatt ugyanis senki sem akart a kerítésen belülre kerülni.

A gazdálkodót megkérték rá, hogy kösse meg az állatait, de ő megtagadta ezt, sőt, nem sokkal később azzal került elő, hogy bent elengedte az állatait, vagy húsz szarvasmarhát és közte egy bikát is. Ezután biztatta birkózásra a rendőröket.

A végrehajtás megkezdése megakadt a Fővárosi Önkormányzat állatvédelmi őrszolgálatának tagjaira várva, és aztán nem is lett belőle semmi. Az állatvédelmi szakemberek ugyanis arra jutottak, hogy nem lehet biztonságosan befogni az állatokat a rendelkezésükre álló eszközökkel és személyzettel, így aztán a főváros kérte a végrehajtás elhalasztását. Arra azonban a következő harminc napban bármikor sor kerülhet előzetes bejelentés nélkül, reggel hat és este tíz óra között.

Bardóczi úgy vélte, hogy a rendőrségen is múlt a végrehajtás elhalasztása: „Ők elvileg állami erőszakszervezetként azért vannak ott, hogy aki akadályozza a végrehajtást, azt akár hatósági erőszakot is alkalmazva előállítsák.

Ha néhány kutya vagy egy bika megállítja a rendőröket, akkor mondjuk egy töltött fegyverrel szemben mit csináltak volna?”

– tette fel a kérdést a főtájépítészt.

Bardóczi szerint „nyilván, ha kell, a főváros felkészül az állatbefogásra is, csak azt nem szabad elfeledni, hogy minden ilyen költség majd a jogosulatlan használóra száll vissza követelésként, ahogy az etetés és az őrzés költsége is 60 napig. Ezzel szemben a pár az állatok egy részének értékesítésével simán tudna máshol tanyát bérelni, akár venni is. Egy tehén piaci ára 700-800 ezer forint. Nyilván egyszerűbb ingyen használni a főváros területét, csak hát nem jogszerű”.

Ha a kilakoltatás 30 napon belül lezárul, akkor a végrehajtó a Fővárosi Önkormányzat mint jogos tulajdonos birtokába visszaadja a területet, amin elkezdődhet végre a természetvédelmi szempontoknak megfelelő élőhelykezelés és -rehabilitáció (ezekről a célokról ebben a riportunkban olvashat bővebben).

A főtájépítész azt mondta, a mostani kilakoltatási próbálkozást az előzte meg, hogy miután hosszú évek óta nem tudtak az illegálisan gazdálkodókkal semmilyen fórumon egyezségre jutni, hétfőn még kaptak egy utolsó utáni esélyt. Közjegyző előtt várták őket a főváros jogi osztályának képviselői egy szerintük nagyon méltányos megállapodással, ami a fokozatos levonulásuk menetrendjét tartalmazta a területről. Röviden az szerepelt az ajánlatban, hogy ha azonnal elbontják a villanypásztorokat az általuk jogtalanul használt legelőkön, akkor cserébe a tanyán és az Ingovány utcai házban maradhatnak jövő tavaszig. A pár azonban nem jelent meg az egyeztetésen, így az ajánlat semmissé vált.

Ugyan a főváros nem lenne rá köteles, de annak érdekében, hogy ne váljon hajléktalanná a pár, most méltányossági alapon ismét felajánlanak számukra egy nagyjából 50 négyzetméter alapterületű bérlakást bérleti díj fejében, ami a jelenleg általuk használt ingatlannal azonos alapterületű.

Seres Péter azt állítja, hogy ő sosem kapott értelmezhető ajánlatot a fővárostól. „Amikor az ötödik kerületi bérlakásról volt szó, megkérdeztem, mekkora az erkély, majd kiderült, hogy oda még a kutyáimat se tudnám elhelyezni. A főváros részéről fenyegetés, gyalázkodás és megalázás volt irányomban. Nyolc hónapja adtam be kaszálási engedélyt, és még arra se válaszoltak” – mondta.

A főváros azért sem lenne köteles új megoldást ajánlani a párnak, mert 1988-ban már egyszer kártalanítva lettek, amikor még úgy volt, hogy lakótelepet húznak fel a Mocsárosban. A terület a magyar állam tulajdonába került, ők pedig kaptak egy tanácsi lakást, amiben a lányuk később, 1994-ben tulajdonos lett. Ennek ellenére visszaköltöztek az akkor már fővárosi tulajdonú ingatlanba (1991-ben az állam a Fővárosi Önkormányzatnak adta át a Mocsáros területét). Majd

évről évre egyre nagyobb területet bitoroltak el, villanypásztorokkal lehatárolva a főváros tulajdonát. Számadó Tamás, Budapest főjegyzője szerint az általuk körülkerített terület 2005-ben 1,2 hektár volt, amely mostanra 15,9 hektárra nőtt.

A gazdálkodó kitartott amellett, hogy őket nem kártalanították az 1987-es kisajátítás után. A terület eredeti tulajdonosa élettársa, Krisztina apja, Saflánszki László volt, akinek halála után bement a földhivatalba kikérni a tulajdoni lapot. A tulajdoni lapon Saflánszki be is volt jegyezve egyetlen napra. Seres azt állítja, ma sem tudják, hogy „ki volt az a betyár, aki felvette a Krisztinának járó kártalanítási összeget”. Seres logikája szerint a kártalanítás elmaradása miatt is jogos tulajdonosnak érezhetik magukat. A főváros szerint a kisajátítási hatóság bírói letétbe helyezte a kártalanítási összeget, és annak kiadását Saflánszki Lászlónak kellett volna intéznie. Ha ez nem történt meg, akkor a Fővárosi Önkormányzat szerint ebben nincs érintettségük.

A gazdálkodó azt is állítja, hogy még Tarlós István főpolgármesterségének idején szerzett engedélyt arra is, hogy a területen legeltessen, és tevékenységeivel számításai alapján 50 millió forintot spórol meg évente a fővárosnak.

„Mielőtt elkezdtük volna a munkát ezen a területen prostitúció, kábítószer-árusítás, illegális autóbontás folyt, a Schäffer-árokban hulla volt. Ide, ha egy hölgy bejött sétálni vagy kocogni, szűzen nem jött volna ki. Mi az állatainkkal rendbe raktuk a területet, és mindenkinek tetszik.

„Negyvennyolc hektárt tartunk rendben, nem gondolhatják, hogy innen fütyülve és dalolva távozom kártalanítás nélkül”

– mondta a gazdálkodó, aki állítása szerint saját költségén 80 köbméternyi illegálisan lerakott szemetet vitetett ki a területről.

A legeltetés természetvédelmi kezelési módszer is, szóval Seres akár erre is használhatta volna az állatait, de a főváros nem látta az együttműködés lehetőségét vele, miután eddig sem tartotta be a szabályokat, és a villanypásztoros módszer sem segíti az élőhelykezelést. „Ezen túlmenően a lakásként is szolgáló tanyaépület a terület egyik mélyebb fekvésű részén van, ha a terveink szerint átalakul a vízgazdálkodás, akkor ez a terület időszakosan víz alá fog kerülni. Lakásnak, istállónak, gazdasági udvarnak egyaránt alkalmatlanná válik” – mondta Bardóczi.

A tarszák élőhelyének lekaszálása felpörgette az eseményeket

Június 11-én, egy héttel azután, hogy személyesen is bemutatkozhattunk a Telex korábbi riportjának köszönhetően felfedezett magyar tarszáknak, arról értesültünk, hogy az állattartó engedély nélkül gépi kaszálásba kezdett az egyik gyepen, ahol magyar tarszák élnek. A Fővárosi Önkormányzati Rendészeti Igazgatóságának (FÖRI) természetvédelmi őrszolgálata állampolgári bejelentésből értesült erről, de mire kiértek a helyszínre, Seres már egy hektárt lekaszált. Ezután a természetvédelmi őrök kihívták a rendőröket, de ez sem tudta megállítani a további pusztítást.

A természetvédelmi őrök hiába mondták a rendőröknek, a gazdának és a képviselőjének is, hogy a természetvédelmi területen semmilyen munkálatok nem végezhetők engedély nélkül, ráadásul a magyar tarsza (aminek eszmei értéke példányonként 100 ezer forint), és több más védett faj miatt a kaszálás hatalmas természeti károkat okoz, az pedig a Btk. szerint bűncselekmény,

a gazdát nem lehetett megállítani, és estére több mint négy hektárt kaszált le.

Az ügyben a III. kerületi rendőrkapitányság természetkárosítás gyanúja miatt rendelt el nyomozást ismeretlen tettes ellen. A rendőrség független szakértőt kért fel az ügyben, és zajlanak már a tanúkihallgatások is. Tudomásunk szerint meghallgatták már Bardóczi Sándor főtájépítészt, a FÖRI természetvédelmi őreit és Duchaj Benjamin kutatót is, aki felfedezte a magyar tarszákat a Mocsárosban.

Miután a kaszálással járó természetkárosításról szóló cikkünk megjelent, felháborodott leveleket kaptunk olvasóinktól, akik azt nehezményezték, hogy miközben Budapesten nem ritkák a kilakoltatások, hogyan lehetséges az, hogy a főváros elnézi, hogy a saját területéből évről évre nagyobb területet bitoroljon el egy gazda, és miért nem léptek már hamarabb annak érdekében, hogy a természetvédelmi területről eltávolítsák őket.

A Fővárosi Önkormányzatnak küldött részletes kérdéssorunkra Budapest főjegyzője, Számadó Tamás válaszolt, amiből a korábbi kártalanításuk részletein túl kiderült még, hogy „a főváros mindent megtett annak érdekében, hogy a területet csak a használók érdekeinek figyelembevétele mellett, a lehető legkésőbb ürítse ki.

A terület kiürítése iránti per 2006-ban indult, és jelenleg is folyamatban vannak peres, végrehajtási és hatósági eljárások is. A használóval szemben jogerős bírósági ítélet alapján indult végrehajtási eljárás van folyamatban az ingatlan kiürítése iránt”. A mostani kilakoltatás tehát ennek a jogerős bírósági ítéletnek az alapján indult meg, de azt nyilvánvalóan felgyorsította a természetkárosítással járó kaszálás.

Budapest főjegyzője válaszában megerősítette azokat a korábbi állításokat is, miszerint a területbitorlókkal évek óta próbáltak szép szóval megegyezni, azonban a legutóbbi időkig is „a kommunikációtól elzárkóznak és már csak meghatalmazottakon keresztül lehet őket elérni, emiatt nem sikerült a tárgyalást megkezdeni a konkrét ajánlatról.” Ez az ajánlat egyébként a fent említett egyezség lett volna, azonban annak ellenére, hogy tudták, ez az utolsó utáni ajánlat, mégsem jelentek meg hétfőn a közjegyző előtt.