Itt Erdélyben nincs a fejünk fölött pártlogó, Magyarország is levehetné, mert ez a turáni átok

„Lejöttünk az online térből, mert változást akarunk, egymás iránti tiszteletet. És nem azt, amit a kormány csinál, hogy agresszívan azt sulykolja, hogy aki változást akar, az nemzetáruló”

– mondta Kátai István, az első erdélyi Tisza-sziget alapítója szombaton Nagyadorjánban, ahol az első erdélyi Tisza-szimpatizáns fesztivált, a Közösségi Párbeszédet tartották. Kátai szerint a változás elindult Erdélyben is, ezt bizonyítja a tábor megszervezése is. Tudta, hogy van, akiknek elege van a Fideszből, de látta azt is, hogy a félelem miatt az emberek nem merik ezt kimondani. Kátai úgy döntött, akkor ő lesz az első.

Azért a Marosvásárhelytől fél órára lévő, száz főnél is kisebb lélekszámú Nagyadorján lett a fesztivál helyszíne, mert ide befogadták azt. A kétlaki, magyarországi és erdélyi életet élő Kátai szerint ennek nem minden nagyadorjáni örült, de a szervező azoknak azt üzente: „ha Erdélyben valaki úgy gondolja, hogy a Fideszre húzza az X-et, akkor gondoljon arra, hogy a szüleik életét rövidíti a magyar egészségügyben, és a gyerekeik jövőjét teszi kockára”. Kátaiék tábora az egyik programpontja volt Magyar Péter kétnapos erdélyi kampányútjának is. Mi is ellátogattunk a fesztiválra, ahol erdélyi Tisza-szimpatizánsokkal beszéltünk George Simionról, meg arról, miért van nehéz dolga az ellenzéknek Erdélyben.

Nem a mi elnökünk

A Tisza Párt elnöke pénteken érkezett Marosvásárhelyre, ahol elmondása szerint mindenki szeretettel fogadta, kivéve egy-két embert, aki „hőbörgött és dicsőítette Orbánt”. Többen azt ígérték neki, hogy felveszik a magyar állampolgárságot, hogy szavazhassanak, mások azt, hogy eddig a Fideszre szavaztak, de most már „a jó helyre fognak”. Magyar már Parajdon, a május végén beomlott sóbánya környékén tett bejárásakor beszélt arról, hogy nem szavazatokért jött, hanem mert „szeretnénk együtt élni a külhoni testvérekkel, ez a kötelességünk”.

Szombat reggel Magyar, az EP-képviselő Tarr Zoltán és az egykori vezérkari főnök, Ruszin-Szendi Romulusz egy parajdi szállodában kezdte a napot, ahol Magyar néhány helyivel is beszélt, mielőtt ellátogatott a parajdi tragédia helyszínére, a sóbányához. A politikus távozása után helyiekkel beszéltünk: volt, aki azt mondta, titokban mer érdeklődni Magyar iránt, de tart a többiek véleményétől. Meg volt a másik oldal, amelyik azt mondta: „Magyar Péter? Hát az egy hülye!”. Hamar az a kép rajzolódott ki, hogy Magyar látogatása Erdélyben a nagyváradi séta után érzékeny téma lett a helyiek számára.

„Nem Erdély dolga, hogy hangos legyen a kormányváltásban. Nem a mi elnökünk, minek konfrontálódnánk?”

– ezt már egy marosvásárhelyi nő mondta nekünk, amikor erre a helyzetre kérdeztünk rá. Szerinte az átlagember fél a konfliktustól. Ha nyíltan vállalja, hogy Magyar Péterrel szimpatizál, akkor „kiteszi magát a munkaközösségnek, a szomszédnak, egy fölösleges konfliktusnak” – ezt pedig az emberek nem akarják. Vele, illetve néhány más erdélyivel már nem Parajdon, hanem már az erdélyi Tisza-sziget-táborában találkozunk, ahol egész más hangulat fogadott minket.

Nemcsak politikai értelemben, de amúgy is: egy nagy kapun sétáltunk be Nagyadorján egyik portájára. Hátul hatalmas mező, pottyantós vécé, rejtett fás szigetek fogadtak, elől pedig egy ház. Ezen a területen sátraztak, limonádéztak Tisza-szimpatizánsok, és ebbe az épületbe sétált be a diszkógömb alatt Magyar Péter is szombat délután megpihenni. Közvetlen azután, hogy a résztvevők, anyaországi és erdélyi magyarok megtapsolták.

Bár Kátai István szerint olyan 150-200-an lehettek a résztvevők, a szombati hangulat mégis inkább egy közvetlen családi találkozóra hajazott. A program azért nem volt így sem zavartalan: a kisszínpadot például át kellett helyezni, mert a szomszéd telekről valaki bömböltette rá a mulatóst.

„Azt látom, hogy az erdélyiek nem tudják megélni azt a közhangulatot, ami Magyarországon van. Az erdélyiek nagyobb búrában élnek, nem férkőzött be a kormányváltó hangulat” – mondta tovább a név nélkül nyilatkozó marosvásárhelyi nő, akivel a mező közepén, egy párbeszédre kijelölt sörpadon ültünk le. Kifejtette, hogy ez a búra több dolgot is jelent: egyrészt azt, hogy Erdélyben „amennyire petikéznek, annyira gondolják azt is, hogy ez a mozgalom kicsi”. Másrészt hiteles forrásuk sincs az anyaországi hírekre szerinte, „egy Rácz András, Lakner Zoltán nem mond nekik semmit. Nem jut el hozzájuk egy Matolcsy-botrány, vagy az, hogy milyen a gazdasági helyzet” – mondta. Vagy ha mégis, hazugságnak hiszik.

Itt már a gyerek is tudja

„A kommunizmus alatt kétszeres volt a román elnyomás. Egyik oldalról a Securitate, [azaz a román rezsim titkosszolgálata], másik oldalról a magyarság miatt” – magyarázta, majd hozzátette, ezen a posztkommunista vezetők sem segítettek. Aztán amikor jött valaki, aki a magyar érzületről beszélt, „ő volt az első vigasztaló simogatás, a kötelék is erősebb lett. Így tudta Orbán annyira megfogni az erdélyieket.” Úgy látja, az erdélyi magyarságtudat őszinte, csak azt nem látják az emberek, hogy a Fideszé ellenben nem. Mostanra pedig ez szakadást okozott az erdélyi társadalomban is, például „az a korosztály, amelyik régen rád szólt, ha azt mondtad, hülye, most olyan szavakat mond a másikra, hogy Bayer Zsolt bővíthetné a szókészletét”. Szerinte sikerült „itt is azt a népi diktatúrát” kiépíteni, mint Magyarországon.

Miközben beszéltünk, mellénk ült a nő egyik barátnője, aki szintén erdélyi: arról beszéltek, hogy mit tud adni a Tisza Erdélynek. „Partnerség kell, nem egy függőségi viszony” – mondták, a vágy pedig szinte egybecseng azzal, amit Magyar szombat délelőtt Parajdon mondott: ne Budapest oldja meg Erdély problémáit, ott „dobogjon a szív”, de Erdélyben legyen „az agy és a karok”.

„Én eddig nem szavaztam egyáltalán, most kértem ki az állampolgárságomat, nem emiatt, de ha már így alakult, szavazni is fogok”

– mondta egyikük. A másik szkeptikus ebben a kérdésben, szerinte a gyorsított magyar állampolgárság elérése „egy modern kori rabszolgasághoz” vezetett, mert „csak a szavazatainkról szólt”. Úgy látja, Orbán elintézte, hogy az erdélyi magyarság „Budapest felé forduljon, onnan várja a megoldást, miközben Bukaresttől függ, hogy kap-e állást az unokája, hogy ellátják-e őt a kórházban”. A magyar kormány szerinte az erdélyiek Trianon-fájdalmára játszott rá, de csak árkot ásott a magyarok között. „Mi pedig eddig éveken át Orbán ellen tartottuk a hátunkat, most már szeretnénk végre valamiért, nem valami ellen.” Miközben ezt mondta, a mellettünk ülő kisgyerek visszakérdezett, hogy Orbán az „Orbán Viktor-e”, mire az egyik nő szomorúan legyintett: „látod, itt már a gyerek is tudja ezt”.

Tele van a tököm

„Valamennyire követem a magyar politikát, változnia kell, már nagyon egyoldalúvá vált. Miközben nézd meg, rosszabb az élet ott, mint itt” – mondta egy erdélyi férfi, aki szintén nem szeretett volna névvel nyilatkozni. Szerinte az átlag erdélyi nem követi nagyon a magyar politikát, és ha még valaki tudja is, hogy „Orbán tönkreteszi az országot, akkor is azt látja, hogy ide jön a támogatás, új óvodák, templomok”. Szerinte ha Magyar Péter nyer, könnyű dolga nem lesz, de Erdélynek az a fontos, hogy a támogatások megmaradjanak. Ezt láthatóan érzi maga Magyar is, aki nagyváradi és nagyadorjáni beszédében is megígérte, hogy ezek a támogatások nem vesznek el.

„Az biztos nem lesz elég, ha azt mondja, hogy köszi, hogy itt vagytok. Valamit mutatni kell” – mondta a férfi. Abban viszont még nem biztos, ő elmegy-e szavazni: egyrészt még soha nem tette meg, másrészt, ha menne, se bízna abban, hogy „a szavazatom tényleg nem a Fideszre megy egy levélszavazáson”.

Azt érzi, hogy Orbán tihanyi beszéde óta nagyobb a csend Erdélyben, „kérdőjelek kerültek a fejekbe, az nagy fájdalom volt az erdélyi magyaroknak”. Ugyanakkor azt is érzi, hogy Magyar Péter nem volt téma addig, amíg nem ment Erdélybe. „Azóta, hogy jön, beszélnek róla, a kemény fideszesek meg nem örülnek neki, ahogy látod” – bökött fejjel a szomszéd telek felé, ahol újra elindult a mulatós.

Ahogy a Tisza-sziget tábora melletti területen jártunk, söröző férfiak méregettek minket, miközben hangosan szólt felváltva a „tele van a tököm” kezdetű dal, illetve Mr. Bustától az „álló fasszal megyek el a drága anyádért” sorú örökbecsű nóta. A tiszások szerint ez egy afféle ellentüntetés, mert a színpadjuk felé irányították a zenét, de a férfiak azt mondták, ők csak aratási ünnepet tartanak. „Tudjátok, hogy ez magánterület?” – kezdte a köszöntést egy férfi, akiről csak később, a Hír TV riportjából derül ki, hogy nem más, mint Nagyadorján polgármestere. Tudjuk, mondtuk, de beszélgetni szeretnénk – ennyi válasz elég is ahhoz, hogy maradhassunk. Becsatlakoztunk mi is a sörpad mellé, a szalmakalapos férfiak, sörök, bálák, illetve a hangfal mellé.

A téma az első pár másodpercben kimerült a csárdásról és az aratásról való beszélgetésben, de aztán hamar rátértek a férfiak a lényegre: Erdélyben „ezerből egy magyar látja szívesen itt Magyar Pétert, úgyhogy ne provokáljon, mert elcsattan a székely-magyar pofon”. Arra a kérdésre, hogy mi a provokáció, azt mondták, hogy az, hogy idejön. És ha Orbán Viktor jönne? – kérdeztem, mire az a válasz, hogy „akkor rózsaszirmokon sétálhatna ide”. Hamar körbekalauzoltak aztán minket részletesen is a politika világában:

„A magyar kormány olyan, mint a foci. Ha a hátvéd jó, kaphatod a gólt. Ha a csatár jó, akkor meg lövöd a gólt. Itt a csatár Orbán Viktor és Szijjártó”

– mondták, és gyorsan kiderült az is, hogy „Szijjártó még Orbánnál is jobb”, mert ilyen külügyminiszter „a világon nincs még egy”. Van köztük olyan is, aki arra a szélsőséges és magyarellenes George Simionra a szavazott az elnökválasztáson idén, akinek egy mondatával tihanyi beszédében Orbán Viktor is egyetértett. Ő azt mondta, Simion részéről a magyarellenesség csak „politikai stratégia volt”. Emellett azt is állította, hogy Zelenszkijt hamarosan leváltják, és ha a Tisza nyerne jövőre, akkor pedig nem Magyar, hanem Novák Katalin lenne a miniszterelnök. „Én olyan információk birtokában vagyok, amikben ti nem” – mondta, aztán abban maradtunk, hogy majd jövőre kiderül.

A Tiszáról pedig, mint mondták, összességében három dolgot gondolnak. Egyrészt, hogy szerintük Kollár Kinga bekerülhetett volna a svájci parlamentbe, mert „Cicciolina is bekerült az olaszba”. Magyarról úgy látják, hogy Brüsszel–Weber-csicska, Orbán pedig amúgy se tud jelenleg olyat csinálni, ami miatt „Erdély 99 százaléka ne rá szavazna”. Egyikőjük még azért elmondta, ő annak sem örül, hogy Orbán „telerakta migránsokkal és vendégmunkásokkal Magyarországot”. Búcsúzóul pedig két jó tanáccsal is elláttak: szerintük ne menjünk hozzá olyan férfihoz, aki „felveszi a feleségét”, és majd balra fussunk, ha egyikük elengedi a medvéit a tiszás rendezvényen. Hogy a fenyegetésnek volt-e alapja, az aztán nem derült ki: nem sokkal később lemerült a generátor, elhalkult a zene, a férfiak pedig hazamentek.

Gyurcsányt 2004-ért, Orbánt Simion miatt

Mire elment a tűző nap és lemerült a generátor, a Tisza-sziget táborának résztvevői mind hátrasétáltak a mezőre, ahol a nagyszínpadon mondott beszédet Magyar Péter. A színpad felé haladva észrevettem, hogy néhány, a Fidesz Tusványosára hajazó elem is volt a fesztiválon, például a „mit viszel magaddal innen?” tábla itt is lengett egy épület oldalán. „Erdélyben az ember sosem vendég, itthon vagyunk mindig, az első pillanattól kezdve” – hangzott el Magyar beszédének nyitása, a folytatásban pedig lényegében azokról a dolgokról esett szó, amiket az erdélyiek aznap megemlítettek: a Tisza megígérte, hogy megtartja az arra érdemes támogatást, magyar-erdélyi szimbolikus gesztusként ajánl fel egy ötmilliós segítséget Parajdnak. Illetve a politikus elítélte a Gyurcsány-korszak 2004-es, kettős állampolgárságról szóló népszavazását is. Ezt láthatóan legalább annyira pozitívan fogadta Magyar közönsége, mint azt a mondatot, hogy mikor kér Orbán Viktor bocsánatot Simiont támogató tihanyi beszéde miatt. Utóbbit, illetve a parajdi támogatást is tapssal jutalmazta a közönség.

„Amit a parajdi katasztrófa kapcsán mondott, arra az átlag erdélyi ember felfigyel, ha ilyenekkel édesgetik a lelkét. Nem kell neki sok, jó, ha jön a pénz, de a virtus számít” – mondta egy fiatal marosvásárhelyi férfi Magyar beszéde után. Azt is elmondta, hogy a beszédet „politikai beszédnek érezte”, abban bízott, hogy Magyar becsatlakozik egy kerekasztal-beszélgetésbe, azért is jött, hogy ilyen helyzetben lássa őt. Azt is érzi, hogy Magyar Péternek nehéz helyzete van Erdélyben, például pont az általa is említett 2004-es népszavazás miatt: szerinte az Orbán iránti elköteleződés gyökerei a Gyurcsány-korszakig vezethetők vissza, így úgy látja, az idősebb generáció a mai napig abból a magyarságérzésből merít, amit utána Orbán adott.

Arról is beszélt, hogy ő nem igazán lát két oldalt Erdélyben: van egy nagy oldal, a fideszes, meg egy „kínlódó, pici, meg nem szervezett, másképp gondolkodó kisközösség”, azonkívül pedig sokan, akiket nem érdekel a politika. Ezért úgy érzi, nehéz kérdés, mit tud adni Magyar Péter Erdélynek: inkább az lesz a tét, hogy tud-e Orbán akkora bizalmi hibát elkövetni, mint a tihanyi beszédével. Mert úgy látja, hogy „az információ pedig leszivárog ide is, de idő kell. Minden először Budapestre jut el, aztán a vidéki nagyvárosba, aztán a kisvárosba, faluvilágba, és csak ezután jön Erdély. De lassan megérkeznek ide is az üzenetek.” Azt is mondta, dilemmázik még, hogy elmenjen-e szavazni, de ha másért nem, legalább azért el fog, hogy „az én szavazatom semlegesítsen egy fideszest”. Azt azért még hozzátette: „Magyarországon nagy a szakadék az emberek között, ezt ide nem engedjük be. Erdélyben nincs az emberek feje felett a pártlogó, hogy ki fideszes, ki nem. Magyarországnak is azt kívánom, hogy ebből ki tudjon gyógyulni, mert ez a turáni átok maga.”