Az egyházhoz kerül az a pécsi belvárosi közpark, aminek a fejlesztésére 800 millió forintot ígér a kormány

A kormány rengeteg ambiciózus beruházást jelentett be egy társadalmi egyeztetésre bocsátott dokumentummal a nyár végén. A kampányalapanyagnak sem utolsó, 71 oldalas, 1600 soros listán alig húsz, közvetlenül Pécset is érintő elem található. Tízmilliárd forintos reptérfejlesztés, húszmilliárd forintos közútfejlesztés, ötvenmilliárd forintos akvapark. Az ezekhez hasonló, nagyobb és korábban már beígért projektek mellett kisebb, mégis meglepő elemek is vannak. Ilyen például az északnyugati várfalsétány fejlesztése, amihez 800 millió forintot társítottak a dokumentumban.

A terület az elmúlt években elsősorban a romantikázó, lyukasórák közt dohányzó fiatalok találkozóhelye lett. A Káptalan utca felől megközelíthető park utoljára az ezredforduló környékén volt ilyen rossz állapotban, pedig az elhanyagoltság és a rongálások ellenére sem nehéz meglátni benne a lehetőséget.

Amit sokan nem tudnak: a 4500 négyzetméteres belvárosi parkot éppen most adja át ingyen a város az egyházmegyének. Tehát, a jelenleg szabadon látogatható – és sok problémát hordozó – közparknak hamarosan új tulajdonosa lesz. Az átadást még júniusban egyhangú szavazással hagyta jóvá a pécsi közgyűlés. Igaz, a döntés elsősorban nem erről az ingatlanról szólt, hanem a Csontváry Múzeum helyzetének rendezéséről, a veszély elhárításáról.

A Csontváry-kiállításnak fél évszázada otthont adó Janus Pannonius utcai palota az 1990-es évek elején kárpótlásként került vissza a Pécsi Egyházmegyéhez, azóta a pécsi múzeum, illetve fenntartóként a város bérli az épületet. Az önkormányzat szerint a műszaki állapota rossz, különösen a tető, amely azonnali és költséges felújítást igényelne. Erre azonban – mivel nem az önkormányzat a tulajdonos – nem tud pályázni a város. Jelenleg saját forrásból sem tudják kigazdálkodni a felújítás több mint 60 millió forintos költségét, így pedig könnyen kitalálható, hogy az ingatlan megvásárlása sem jöhetett szóba. A probléma nem új keletű, nagyjából hároméves egyeztetési folyamat végén júniusban jutottak odáig a felek, hogy ingatlancserével rendezik a kérdést.

A Pécsi Vagyonhasznosító régóta árulta a Rákóczi út 11. alatti épületet, amit most nettó 400 millió forintra értékeltek. Ennek a története is impozáns: az 1870-es években épült eklektikus Madarász–Szontágh-házban nyitották meg 120 éve az első pécsi múzeumot. A rövid fennállása alatt is botrányos manőverekkel övezett Pécsi Városi Képtár 2006–2008 között működött itt, majd önkormányzati médiaház lett belőle, de az elmúlt években már piaci bérlők lakják. Az épület értéke viszont 60 millió forinttal elmaradt a Csontváry Múzeum becsült értékétől, így a városi csomagot néhány kisebb ingatlannal toldották meg.

Az értékegyeztetés sikeres volt, hamarosan a városhoz kerül az épület. Ruzsa Csaba, Pécs gazdasági ügyekért felelős alpolgármestere szerint a kérdés rendezésében az egyházmegye mindvégig partner volt, mert egyetértettek, hogy a múzeumnak inkább városi tulajdonban kellene lennie. Ruzsa azt is elmondta, ezzel egyrészt hosszabb távon rendeződhet az ingatlan helyzete, másrészt a vagyonhasznosító azt is meg fogja vizsgálni, hogy milyen további lehetőségeket rejt az épület. A vendéglátás sem lenne idegen helyszíntől, hiszen egy évtizeden át, 2009-es bezárásáig itt működött a kultikus Café Dante is.

A múzeummal ellentétben a Káptalan utcai ingatlan nem cserével kerül az egyházmegyéhez, hanem ingyenesen átadja a város a félhektáros közparkot. A júniusban elfogadott előterjesztés szerint a belvárosi terület értéke 53 millió forint. Az elmúlt tizenöt-húsz évben több civil kezdeményezés, tervpályázat, városi program is igyekezett méltó módon hasznosítani az északi várfalsétánynak ezt a szakaszát, azonban elsősorban a források hiánya és egy idő után a lelkesedés kopása miatt ezek rendre elakadtak. Az utolsó, komolyabb tervekről még 2019-ben számolt be az akkor még fideszes önkormányzati média: egy nemzetközi pályázat keretében tették volna rendbe a sétánynak ezt a részét. Azóta erről semmilyen fejlemény nem látott napvilágot.

A júniusi előterjesztés egyébként nagyon szépen nyilatkozik a területről:

Az ingatlan közhasználatú, pihenést, testedzést, szórakozást szolgáló, kulturális rendezvények megtartására, valamint emlékhelyek kialakítására alkalmas terület, mely díszkertként is funkcionál.

Az egyháznak az elmúlt évtizedekben sokszor és sokfajta problémája volt abból, hogy a Janus Pannonius Múzeum kertjén keresztül felügyelet nélkül lehet bejutni a területre. Sőt, korábban még abból is voltak konfliktusok, hogy a Dóm Kőtár felőli bejáratot az egyházmegye bezárta miközben még látogatók tartózkodtak a parkban. Ez a lehetőség azóta teljesen megszűnt és csak a múzeumi bejáraton keresztül lehet bejutni a területre.

A problémák így sem oldódtak meg: a növényzet elburjánzott, a 2000-es évek közepén telepített labirintus is gondozatlan. A kőtár tetejét fedő kőlapokat rendszeresen rongálják, és az egész területen trágár feliratok vannak. Úgy tűnik, hogy mindezen az egyházmegye térfigyelő kamerái sem segítettek. Éppen ezek miatt keresték meg a városvezetést: „részint hitéleti célok támogatása – mely a helyszín adottságaiból kifolyólag kiválóan alkalmas szabadtéri rendezvények megtartására –, részint pedig a Kőtár ingatlan állagának megóvása érdekében” adják át a területet. Az átadás feltétele, hogy „értékhordozó és közösségteremtő hitéleti rendezvényeket” kell tartani és erről rendszeresen be is kell számolni az átadó, vagyis a pécsi önkormányzat felé.

A júniusi döntés után alig két hónappal egy érdekes fejlemény történt: ekkor került ki az a kormányzati dokumentum (pdf), amiben azt írják, hogy 800 millió forintot szán a Nemzetgazdasági Minisztérium az északnyugati várfalsétány tervezésére és kivitelezésére 2031–2035 között.

„Tudtuk, hogy vannak elképzelései az egyházmegyének és hogy tárgyal a kormányzattal a területről, mert szeretnék rendezni a kérdést. Nem volt elvárásunk, hogy ez a rendezés pontosan miről szóljon. Fejlesztési forrást nem tudott volna a város lehívni, főleg nem ilyen volumenben, mivel a Barbakán várárokkal kapcsolatban vannak rendezési tervek” – mondta Ruzsa Csaba. Azt is hozzátette, mivel várhatóan a terület fenntartásával kapcsolatban továbbra is lesz együttműködés az önkormányzattal, így mindenképpen előnyös lesz a városnak a várfalsétány fejlesztése.

A hasznosítási terveikkel kapcsolatban megkerestük a Pécsi Egyházmegyét. Röviden annyit közöltek, hogy „a terület hosszú ideje elhanyagolt, kihasználatlan, a rehabilitációjára tett kísérletek az elmúlt években sikertelenek maradtak. Az Egyházmegye a birtokában lévő többi ingatlanhoz hasonlóan gondoskodni fog a várfalsétány karbantartásáról és észszerű hasznosításáról, mely tervek között a közösségi célú felhasználás prioritást élvez. Tekintettel arra, hogy a tulajdonátruházás folyamatban van, a konkrét tervezés még nem kezdődhetett el, így a hasznosításra vonatkozóan a fent közöltektől részletesebb információk nem állnak rendelkezésre.”

Illetve azt is hozzátették, hogy a „megkeresésében hivatkozott fejlesztési terv az ingatlancserétől független, erre vonatkozó tárgyalások nincsenek folyamatban.” Mindez annak a tükrében különös, hogy egészen konkrét összeg szerepel a korábban hivatkozott dokumentumban a fejlesztés mellett. Ezek után az is elképzelhető, hogy ez lényegében a kormányzati tervek komolyságáról árulkodik. Ami mindenesetre biztos: a pécsi turisztikai attrakciók új szintjét hozhatná el a terület rendezése és csatlakoztatása a már felújított középkori egyetemi részekhez.

A cikk eredetileg a Mecseki Müzli hírlevélben jelent meg, a Telexen tartalmi együttműködés keretében olvasható.