– Elnök úr, lesz jó hír a kormányülésen holnap?
– Holnap csak jó hírek vannak.
Orbán Viktor miniszterelnök február elején válaszolt így egy videóban neki szegezett kérdésre a Karmelita erkélyén. Addigra már két hete zakatolt a kormány jóhír-kampánya, amelyet rögtön egy olyan „jó hírrel” rúgtak be, hogy az emberek megkapják a pénzt, amely amúgy is jár nekik. Annyira komolyan gondolták a dolgot, hogy márciusban még le is védették a kampány arculati elemeit. Aztán egészen augusztus végéig ütemesen dübörögtek is az erre szolgáló felületen a kormányzati jó hírek, azóta viszont mintha kifogyott volna az üzemanyagtartály. Vagy a jó hírek fogytak el, vagy a kormányzati szándék, hogy ezekről továbbra is ilyen hangsúlyosan beszéljenek.
Az ember időről időre szeret új dolgokat kipróbálni, a kormányban is úgy gondolhatták januárban, hogy hosszú évek sorosozós, brüsszelezős, gyurcsányozós kampányai után megbolondítják a közéletet egy kis pozitív kommunikációval. El is indították a projektnek szentelt kormany.hu/johir oldalt, és bár ahogy a tetején olvasható cím is mutatja, ezt eredetileg az előző ősszel bemutatott gazdaságpolitikai akcióterv intézkedéseinek népszerűsítésére szánták, hamar a kormány intézkedéseinek általános dicsérőfelületévé szélesedett – ahogy az korábban a vakcinainfós oldallal és hírlevéllel is történt.
Az oldal Aktuális jó hírek című szekciójában január 21-től a mai napig összesen 142 darab jó hír jelent meg, nem egyenletes eloszlásban, de jellemzően néhány naponta legalább egy, volt, hogy több is – a csúcsot február 20. jelentette, amikor négy ilyen hír is felkerült: zöldautó-vásárlási támogatás, állampapírkamat-kifizetés, munkáshitel-folyósítás, otthonfelújításiprogram-kiterjesztés volt aznap a menü. Februárban összesen 28, márciusban rekord 33 jó dolog történt az országban, aztán áprilistól júliusig havi 15-20, végül augusztusban 10 – és azóta semmi. Az utolsó jó hír augusztus 26-án az Otthon Start Programról szóló rendelet megjelenése volt:
Cikkünk megjelenése előtt megkérdeztük a Kormányzati Tájékoztatási Központot, hogy mi az oka az oldal leállásának, és tervezik-e még frissíteni a jövőben. Ha érkezik érdemi válasz, beszámolunk róla.
A jó hírek elapadásának több oka is lehet. Ahogy a Fidesz Magyar Péter által okozott belső válságát, illetve az annak megoldására tett eddigi kísérleteket bemutató friss Direkt36-cikk megjegyzi, a romló gazdasági adatok miatt a jóhír-kampány hitelét vesztette, ezért is hagyhattak fel vele. Tény, hogy az Orbán Viktor által már tavaly év végén beharangozott repülőrajt elmaradt, és a fantasztikus évnek várt 2025 egyelőre nem a kormányzati várakozások szerint alakult.
Persze ettől még mindig lehetne azt sulykolni, hogy igenis minden rendben, ahogy ez kisebb intenzitással a mai napig történik is, például Vitályos Eszter kormányszóvivő tolmácsolásában. A jó hírek azóta mégis kikerültek a fókuszból, méghozzá kurtán-furcsán megszakítva, bármiféle lezárás vagy alibifolytatás helyett egyszerűen abbahagyva az erre létrehozott oldal frissítését – mintha a politikában is eljött volna a túlfogyasztás napja, és augusztusra nemcsak a Föld éves erőforrásait apasztottuk volna ki, hanem a jó híreket is. (Idén egyébként a túlfogyasztás napját valójában már júliusban globálisan elértük, Magyarországon pedig június elején.)
Láthatóan eltolódott a hangsúly: bár korábban a Fideszen belül is voltak – sőt most is vannak – olyan hangok, amelyek szerint a lejáratás helyett inkább a kormány eredményeit kéne a kommunikáció fókuszába emelni, a Tisza Párt erősödésével, pontosabban a megerősödött Tisza makacs erősnek maradásával a kormánypárt újabb kommunikációs áthangolást látott szükségesnek, és a hurráhíradók helyett újra telibe beleálltak a politikai ellenfél földbe döngölésébe, nem válogatva az ehhez használt eszközökben.
Az már a kezdetektől nyilvánvaló volt, hogy a jóhír-kampány elsősorban politikai, és nem tájékoztatási célt szolgált: „jó hírnek” azokat a propagandaüzeneteket nevezte a kormány, amelyek a kormányzat sikerét voltak hivatottak illusztrálni abban a kényes helyzetben, amelyben a Fidesz és az általa kiépített centrális erőtér hosszú évek egyeduralma után komolyan veendő kihívót kapott – még ha ezt ők maguk lassan is ismerték fel. Magyar Péter és a Tisza Párt épp a jóhír-buborék kipukkasztásával járta az országot, olyan problémákkal kampányolva – mint az egészségügy helyzete vagy a MÁV állapota –, amelyek hatását az emberek a saját bőrükön érezhették.
A jó hírek eltűnésében tehát az is közrejátszhatott, hogy azok nem ellensúlyozták kellőképpen a kormányzati intézkedésekre irányuló Tisza-féle rosszhír-kampányt, ezért szükségét láthatták annak, hogy újra felcsavarják a korábban már többször bevált – bár, mint a Direkt36 kormányközeli források alapján rámutat, ezúttal több fideszes politikus megítélése szerint is kevésbé működő – ellenségképgyártást és lejáratásokat. Ez a folyamat már tavasszal elkezdődött, de csak ősszel ért be igazán, ahogy a jó híreket soroló kormányzati oldal elhalásával párhuzamosan minden felületet elöntöttek a mesterséges intelligencia által generált tartalmak, és szinte már hetente láthatunk újabb és újabb határátlépéseket a közös valóságunk lebontásában – és ha valami, akkor ez pártszimpátiától függetlenül biztosan nem jó hír.
