Hogyan romboljuk mi magunk a saját egészségünket, és mit tehetünk ez ellen? Milyen egészségi állapotban van a magyar társadalom? Miért van az, hogy egy magyar átlagosan öt-hat évvel kevesebb ideig él, mint egy osztrák vagy egy szlovén tőlünk pár száz kilométerre? A Magyarország jövő időben legújabb adásában Zacher Gábor orvossal, Rékassy Balázs orvos és egészségügyi szakmenedzserrel, illetve az Egyensúly Intézet szakértőivel, Boros Tamással, az Egyensúly Intézet igazgatójával és Filippov Gáborral, az intézet kutatási igazgatójával beszélgettünk.
„Ha ezt így folytatja tovább, ennyit iszik, eldohányzik naponta egy doboz cigarettát, akkor ezt a két gyereket, akik most tök édesek, tök aranyosak, nem fogja látni ballagni. Milyen szar lesz nekik egyedül felnőni, ugye? Cigire mennyi is megy el egy hónapban? 60-70 ezer forint? Ezeken ön tud változtatni! Lesznek nehéz pillanatok, de meg fogja tudni csinálni. Le fog fogyni, kitisztul a bőre, nem lesz büdös szájszaga, és azt mondja, tök jó hogy meghozta ezt a döntést.”
A műsor elején Zacher Gábor orvos egy elképzelt 45 éves túlsúlyos, rendszeresen dohányzó, alkoholt fogyasztó férfit ezekkel a szavakkal próbált lebeszélni arról, miért változtasson az életmódján. A műsorban később is szóba került, hogy egy megelőzési kampány nem alapulhat csak a rémisztgetésen és a tiltáson, nagyon fontosak a pozitív üzenetek, a rövid távon elérhető egyéni nyereség hangsúlyozása is.
Szeretek egyenesen fogalmazni, úgyhogy azt mondom: vacak – mondta erre a kérdésre Rékassy Balázs orvos. Az egészségben eltöltött évek számát nézve a nyolcvanas évek végéhez képest nemhogy az EU-hoz, de a visegrádi országokhoz sem sikerült felzárkóznunk, nőtt a lemaradásunk. Magyarországon öt évvel rövidebb ideig élünk, mint az EU-s átlag, hét évvel élünk rövidebb ideig például a csehekhez képest. A társadalmi különbségek nemcsak az anyagi helyzetben, de az egészségi állapot szempontjából is nőnek.
Boros Tamás, az Egyensúly Intézet igazgatója azt mondta: Magyarország az egészségügyben kifejezetten rosszul áll világviszonylatban is. Jóval lejjebb vagyunk, mint a gazdasági erőnk indokolná. Egy átlag magyar születéskor várható átlag élettartama most 77 év. Ez ugyan javult a 10 évvel ezelőttihez képest, de a régiós versenytársaink elhúztak mellettünk ebben. Csak az Európai Unió legszegényebb országai vannak mögöttünk, azt gondolom, hogy ez mindenképpen sokkoló – mondta Boros. Filippov Gábor egy igazán drámai számmal toldotta meg még ezt: évente 25 ezer ember hal meg olyan ok következtében, amit egy megfelelően működő népegészségügyi rendszer meg tudott volna előzni. Ez egy városnyi ember, akik közül 16 ezer életet meg lehetne menteni, ha az EU átlagát elérnénk.
Vajon csökkent-e a dohányzás elterjedtsége annak hatására, hogy cigit és más dohánytermékeket csak a nemzeti dohányboltokban lehet kapni és jelentősen emelték a jövedéki adót? Zacher Gábor szerint a hagyományos dohányzás enyhén csökkent, de ez valószínűleg az új elektronikus cigikre való áttérésnek tulajdonítható. A magyar felnőtt lakosság 27 százaléka dohányzik, szemben az európai 18 százalékkal – emelte ki Rékassy Balázs, miközben Svédország a világon először dohányfüstmentessé vált.
Vajon mennyire van szakmai konszenzus arról, hogy az e-cigik és más ártalomcsökkentő megoldások a dohányzásra valóban kevésbé károsak-e? Az orvos úgy látja, az eddigi bizonyítékok alapján ezek kevesebb káros anyagot bocsátanak ki, csakhogy közben ezeket az emberek egészen máshogy használják. Míg egy doboz cigaretta elszívása mondjuk kétszáz slukkot jelent, az új eszközöket szinte korlátlanul, bárhol, bármikor lehet szívni, és jóval többet is használják ezeket az emberek. És annak a strawberry nevű illatanyagnak, amitől ezek olyan kellemesek, valószínűleg semmi keresnivalója a tüdőben, jegyezte meg a beszélgetés egy másik pontján Zacher Gábor.
„Az elhízásban Magyarország jobban teljesít”, „bárcsak a labdarúgóink állnának ott a ranglistán, mint ahol elhízásban állunk” – jegyezte meg keserűen Zacher Gábor. Az egészséges élet azért is fontos kérdés, hogy amikor az ember orvoshoz kerül valami komolyabb bajjal, akkor mennyire nehezíti a gyógyítását az amúgy is rossz egészségi állapota. „Ez legélesebben a Covid alatt ütközött ki, amikor a halálozásban az egyik legnagyobb rizikófaktor az elhízás volt, ráadásul úgy, hogy mindez összekapcsolódott a magasvérnyomás-betegséggel, cukorbetegséggel, anyagcsere-betegségekkel,” mondta Zacher Gábor.
Nagyon fontosak itt a családi minták is. Egy elhízott család étkezési kultúrája a gyerek számára is meghatározó, mindezt érdemes összevetni azzal, hogy ötödik osztályban még a gyerekek 30 százaléka mozog rendszeresen, ugyanez már tizenegyedikbe csak 11 százalék, a gyerekek legalább 40 százaléka a teljes szabadidejét gyakorlatilag ülőhelyzetben tölti. Nagyon fontos, hogy gyerekkorban milyen élelmiszerrel és milyen ételekkel találkozik az ember, mert már az életük kezdetén meghatározó az, hogy ők egyébként később miket fognak enni. „Ha most ránézünk egyébként a közétkeztetésnek a menüjére, akkor nagyjából a tiltólista minden egyes elemét megtaláljuk benne, a feldolgozott húsoktól kezdve a cukros italokon keresztül mindenig” – mondta Boros Tamás.
Miért kell Magyarországon 400 nőnek meghalni méhnyakrákban, miközben ez a szám Svédországban csak 40? – tette fel a kérdést Rékassy Balázs. Hiába vannak Magyarországon szervezett szűrések a betegségek korai felismerésére, a részvétel alacsony. Míg a méhnyakrákszűrésre az EU-ban a nők 60 százaléka megy el, Magyarországon a részvétel nem éri el a 20 százalékot (Svédországban pedig 80-90 százalék körül van). A vastagbélrákszűrésen a részvétel nálunk különböző statisztikák szerint 3-15 százalék, ehhez képest az EU-átlag 40 százalék. Mindez azért dühítő, mert pont a vastagbélrák a korai felismerés esetén jól gyógyítható, és ezzel sok ember halálát lehetne megelőzni az orvosok szerint.
Zacher Gábor orvosként találkozott olyan esettel, hogy ha egy betege elment volna vastagbélrákszűrésre, máshogy alakult volna a sora. Ez ugyanis nehezen észrevehető daganat, nem okoz tünetet, amikor viszont igen, akkor már gyakran áttétet ad a májba.
Idefele jövet hány olyan plakátot láttál, ami alkoholt reklámozott és hány olyan, ami a prosztatarákszűrésről szólt? – kérdezte orvos kollégáját Zacher Gábor a műsorban. Pedig ha sok utóbbit látna az ember, a tizedik után csak bejelentkezne akár egy ilyen nem túl kellemes vizsgálatra is. Zacher az ember egyéni felelősségét hangsúlyozta az egészség megőrzésében, Rékassy Balázs ezzel ugyan egyetértett, de azt mondta: nagyon nagy felelőssége van az államnak, a vezetők vagy akár az influenszerek példamutatásának is.
Vajon milyen hatása van a politikának ebben, ha azt látjuk, hogy akár kormánypárti, akár ellenzéki vezető szívesen pálinkázik kamerák előtt, vagy mondjuk egy politikus finom magyaros, jó zsíros ételeket főz sorjában? Zacher Gábornak támadt is egy ötlete: gondoljunk, itt mondjuk arra a nagy hatású magyar politikai influenszerre, aki valahol a Halászbástya környékén él. Szerinte ha ő mondjuk kiállna az emberek elé és azt mondaná: emberek, igen, meghíztam, nem mozgok, megvan ennek az oka, de mi lenne, ha egy év alatt együtt lefogynánk 20 kilót, annak hatása lenne.
Többször is szóba került a beszélgetésben a mentális egészség fontossága. Zacher Gábor szerint a világban a 71. helyen állunk a boldog országok listáján, a fiatalok 50 százaléka szorong, emelkedik az altató- és nyugtatószerek fogyasztása. Dániában rossz az idő, unalmas is az ország, mégis vezetnek a boldogságindexben, tette ehhez hozzá Rékassy Balázs. A megoldás: ott nagyon hamar felismerték, milyen fontos a társas kapcsolatok, az érzelmi intelligencia fejlesztése, és ezt tanítják is.
Finnország a hetvenes években egy szegény ország volt, de eldöntötték, hogy ezen változtatni szeretnének. Gazdasági fejlődést akartak elérni, a pénzt nem csak az egészségügyre, a kórházakra fordították, hanem az egészségre: dohányzásellenes kampányt indítottak, bicikliutakat építettek, felhívták a pékek figyelmét arra, hogyan készíthetnének egészségesebb ételeket, folytatta Rékassy.
A legszegényebb rétegekben van egy állandó stressz, a létbizonytalanság stressze, ami olyan szintű károsodást okoz, ami végül oda vezet, hogy korábban halnak meg, hangsúlyozta ezzel a témával kapcsolatban Boros Tamás.
A magyar lakosság egészségi állapotában, várható életévei számában nemcsak a megyék között, de Budapesten belül is nagy különbségek vannak. A II. kerületben élők például 6-8 évvel hosszabb ideig élnek egészségben, mint a VIII. kerületben élők. A társadalmi tényezők alapján, tehát hogy hova születünk, milyen iskolázottságban részesülünk, akár 13 év különbség is lehet a várható élettartamban.
A legszegényebb megyékben a férfiaknak a születéskor várható élettartama akkora, mint Észak-Koreában – mondott egy újabb sokkoló adatot Boros Tamás. Az egészséges életmód nemcsak anyagi kérdés, de természetesen kevesebb egészséges élelmiszert tud venni az, akinek nincs erre pénze. Meg kell érteni azt is, hogy a szegénységgel együtt járó stresszben sajnos a cukros üdítő, az energiaital, a cigaretta vagy az alkohol átmeneti enyhülést, boldogságot jelent.
Filippov Gábor szerint azok az országok tudtak változtatni a lakosság egészségi állapotán, amelyeknek korszerű népegészségügyi rendszerük van: ezek közé tartozik Svédország, Finnország, az Egyesült Királyság vagy Ausztrália. Ezeknek az országoknak három közös vonásuk van: adatalapú rendszerszemlélettel közelítettek a megoldáshoz, és nem csak az egészségügyi rendszerre figyelnek, ezek a szempontok a teljes kormányzati politikát áthatják. A harmadik pont pedig az, hogy a különböző iskolázottságú, társadalmi státuszú csoportokat eltérő eszközökkel igyekeznek elérni.
Számos példa és megoldás van arra, hogy igenis lehet javítani, változtatni akár rövid távon is a lakosság egészségi állapotán. Rékassy Balázs egy olyan tanulmányt említett, ami 25 olyan népegészségügyi tevékenységet sorol fel, amelyekkel egy kormányzati ciklus alatt is látható javulást lehet elérni. Ilyen például az alkoholos italok reklámjának betiltása vagy az italok vásárlásának időbeli korlátozása.
Boros Tamás szerint a szűrővizsgálatok hatékonyabbá tételével lehet leggyorsabban változtatni a hazai lakosság túlélési mutatóin. Filippov Gábor úgy látja: a háziorvosi csoportpraxisok jelentik a kulcsot a prevencióban. Az elöregedő háziorvosi kar ma gyakran olyan munkát végez, ami nem az ő dolga lenne. Sokat jelentene, ha lenne mellette a prevenciót is segítő dietetikus, pszichológus vagy nőgyógyász.
Az egészségtelen termékek tiltása általában nem célravezető, de számos más eszköz is van. Érdemes például arra gondolni, hogy az egészségtelen ételeket hova, mennyire látható helyre teszik a polcokra az üzletekben vagy miért ne lehetne figyelmeztető felirat az egészségtelen élelmiszereken. Filippov Gábor egy konkrét példát is említett. Magyarországon a csipszadó bevezetése után rövid időre visszaesett a forgalma az egészségtelen élelmiszereknek. De ahogy nőttek a bérek, ezek már kevésbé tűntek drágának. Más országokban ehelyett akkor adnak kedvezményt a gyártóknak, ha az egészségre káros összetevőket a határérték alá viszik a termékben. Az orvoshoz nem járó, iskolázatlan, hátrányos helyzetű csoportokat azzal lehetne segíteni, ha az ő nyelvüket beszélő „egészségőröket” alkalmaznának, akik kapcsot jelentenének a betegek, illetve az orvosok, védőnők között.
A teljes beszélgetést itt lehet megnézni:
